Országgyűlési Napló - 2014. évi tavaszi ülésszak
2014. június 2. hétfő (6. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik):
248 ténylegesen egy olyan hivatásról beszélünk, ami nem ér véget nagyon sokszor akár a nyugdíjazással, hanem igenis a pedagógusok életének végéig tart. Ezt azért is mondom, mert városomban, Tatabányán működik egy váro si pedagógus nyugdíjasklub, amelyik nemcsak arról szól, hogy nyugdíjas pedagógusok összejöjjenek, és akár a saját szakmájukról beszéljenek, vagy hasonló érdeklődésű emberek találkozhassanak, hanem szervezik a helyi nyugdíjas kulturális életet. És nemcsak a helyi nyugdíjas kulturális életet szervezik, hanem tevékenyen részt vesznek az egész város kulturális életének szervezésében. Ez is nagyszerű példája annak, hogy ez egy olyan hivatás, amit ha ténylegesen valaki szent hivatásként űz, akkor azt csak az élet e utolsó napján teszi le, csak az élete utolsó napján fejezi be. És hát pedagógusnapon nem feledkezhetünk meg azokról az emberekről, akik az én szakterületemen, a szociális szakterületen dolgoznak pedagógus végzettséggel. Sajnos nagyon sokan vannak olyanok , akik pedagógus végzettséggel nem pedagógus munkakörben dolgoznak. Ugyanis ma nagyon sokan, kikerülve a főiskoláról, egyetemről, a saját szakmájukban nem tudnak elhelyezkedni, oktatni nem tudnak, és nagyon sokuknál sajnos csak kényszerpályaként marad az, hogy az egyik helyi szociális intézményben vagy akár gyermekvédelmi intézményben elhelyezkedve akár saját megélhetésükről is gondoskodni tudjanak. És nem feledkezhetünk meg azokról sem, akik a választott hivatásukban, pedagógusként dolgoznak ezeken a munka helyeken. Azért sem feledkezhetünk meg róluk, mert nagyon sok kérdésben sajnos hátrányos helyzetben vannak a közoktatásban részt vevő pedagógusokkal szemben, akár a bérekről beszélünk, akár a munkaidőbeosztásról beszélünk, akár nagyon sokszor a munkateher ről beszélünk. Én nem akarok különbséget tenni állás és állás, munkahely és munkahely között. Ugyanolyan nehéz mind a kettő. Hasonló kihívásokkal kell megküzdenie mind az oktatásban, mind a szociális területen dolgozó pedagógusnak. Éppen ezért elvárható ig ény az, hogy egyenlő bánásmódban is részesüljenek. Ez a szakmai diszkrimináció, amit a pedagógusok esetében, két különböző területen dolgozó pedagógus esetében tapasztalunk, fenntarthatatlan és igazságtalan. A kormánynak kötelessége lenne az, hogy ezen vál toztasson. Persze, a pedagóguséletpályamodellhez hasonlóan most már szociáliséletpályamodellről is beszélnek, csak jelenleg ott tartunk, hogy a kimutatások, a statisztikai adatok szerint a szociális szférában keresnek á tlagosan legrosszabbul az emberek. És ebbe az átlagba beletartoznak az ott dolgozó pedagógusok is. Igenis szükség van egy normális szociáliséletpályamodellre, és nem csak a jogos felháborodás következtében morzsákban odadobott néhány forintra, ami igazán nem segít a szférában dolgozók helyzetén. Igenis szükség lenne arra az évi 30 milliárd forintra, ami a szociális szféra bérkompenzációjához, bérkiegészítéséhez szükséges lenne. Ezzel tudnánk elérni azt, hogy ne legyen különbség akár azonos végzettséggel re ndelkező, csak a hivatását más területen űző szakember és szakember között. A napirend utáni felszólalásommal azonkívül, hogy tiszteletemet szerettem volna kifejezni minden magyarországi pedagógus előtt, erre az anomáliára is szerettem volna felhívni a kor mány és a közvélemény figyelmét. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK : Köszönöm szépen. A kormány képviselője jelezte, hogy írásban kíván válaszolni az elhangzottakra. Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Magyar Zoltán jobbikos képviselő úr: „Kishantos kivégzése a kormányzati arrogancia és gátlástalanság példája” címmel. Öné a szó, képviselő úr. MAGYAR ZOLTÁN ( Jobbik ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Kishantos ügyéről több elle nzéki frakció részéről hallhattunk már felszólalásokat, én nem is mennék bele ennek a
