Országgyűlési Napló - 2014. évi tavaszi ülésszak
2014. június 2. hétfő (6. szám) - Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 2010. évi L. törvény, valamint a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény módosításáról szóló tör... - ELNÖK: - KISS LÁSZLÓ (MSZP):
242 támogatja azokat az anomáliákat, amelyeket az országgyűlési választásokon tapasztalhattunk. Aztán rendben vane az, hogy direkt nem jelenik meg a kisebbségek képviselete az önkormányzatok szintjében, amiről Teleki László beszélt? De néhány más kérdést is lehetne feszegetni. Rendben vane az, hogy ennyire kicsi a kompenzáció aránya az önkormányzati listán? - é s így tovább. Tehát vannak kérdések, amelyek kapcsán valóban meg kell fontolni a változtatást. Azonban a változtatás megfontolása azt jelenti, hogy az érdemi kérdésekre rezonáló, valódi javaslat idejön, és nyilván, ahogyan a társadalmi vitában a partnerek elmondják azt, hogy mit gondolnak így, mit gondolnak másként, úgy a parlamentben is elhangoznak az érvek, a parlament pedig a maga bölcsességében nyilván eldönti azt, amit szeretne. Ami itt folyik, az minden, de nem vita, nem társadalmi vita. Azt, hogy men nyire fájó, hogy ez így van, jól mutatja, hogy még Kövér László is azzal kezdte a székfoglaló beszédét, hogy most máshogy lesz a jogalkotás. Most máshogy lesz! Én is azt vártam, amikor ebbe a padsorba beültem, hogy talán ez a ciklus nem fog bekerülni a köz igazgatási jogi meg az alkotmányjogi tankönyvekbe elrettentő példaként, és talán normális, megalapozott törvények jönnek elénk, amelyek nem kerülik ki azokat a szabályokat, amelyeket az önök többsége alkotott meg. Azért az is mindent elmond persze, ha egy olyan törvényt - a jogalkotásról szóló törvényt - sem tartunk be, vagy folyamatosan megkerüljük, amelyet ez a többség hozott. Azért ez önmagában is elég nehézzé teszi az ügyet. Nézzük egy kicsit köznapi szemmel! Vajon egy munkahelyen mi történne akkor, ha egy főnök folyamatosan változtatná a munkaidőre és a munkára vonatkozó előírásokat, egymással ellentmondó utasításokat adna? És mi történne akkor ezen a munkahelyen, ha egyébként a főnök még be se járna a munkahelyére, nem beszélne az alkalmazottakkal? Káo sz lenne. Az lenne, ami ennek a törvénynek az elfogadása után vár a fővárosra. Ne hagyjuk azt, hogy a polgármesterek, akiket azért választunk, hogy a kerületet irányítsák, méltatlan helyzetbe kerüljenek! Előttünk van az a kép, amikor a megvá lasztott polgármesterekből és a bukott polgármesterjelöltekből összejövő Fővárosi Közgyűlés egymással veszekszik a forrásmegosztáson, méltatlan vitákat folytat egymással és nem tud megállapodni? Előttünk van az, hogy a főpolgármester tekintélyével, a Fővár osi Közgyűlés tekintélyével és a kerületi polgármesterek tekintélyével mit művel ez a javaslat? Senki nem gondolhatja komolyan, képviselőtársaim, hogy azok az érvek, amelyeket szűkszavúan előadott az az előterjesztő, aki már nincs is a teremben, valóban ig azak. Senki nem gondolhatja azt, hogy ezt a törvényjavaslatot meg lehet azzal indokolni, hogy olcsóbb, miközben bárhány főpolgármesterhelyettest majd’ miniszteri fizetéssel foglalkoztathat a főváros. Miközben arról beszélünk, hogy ez a törvényjavaslat mek kora káoszt teremt, aközben nem lehet érv, hogy eggyel kevesebb szavazólapot kell majd kitölteniük a kerületi választóknak. Kérem önöket, ne becsüljék le ennyire a kerületi választókat, a főváros polgárait. Pontosan tudják, hogy mire szavaznak ők, pontosan tudják, hogy mi ez a rendszer. Fontolják meg, legyenek szívesek, azt, amit az ellenzék javasol, hogy ezt a törvényjavaslatot az őt megillető helyére, a kukába iktassák, és majd amikor az önkormányzati választások után elcsitulnak egy kicsit a politika vih arai, akkor a kormány terjesszen be elénk egy olyan törvényjavaslatot, amely túl van a társadalmi egyeztetésen, amelyet nemcsak a fideszes polgármesterek vitattak meg parancsszóra egy nap alatt, hanem amely tényleg kimunkált javaslatként azokat a fontos ké rdéseket, amelyekről tényleg lehetne vitatkozni, nagyjából orvosolni tudja, és amely képes arra, hogy a fővárost egy növekedési pályára irányítsa. Azt hiszem, előttünk van az, hogy mi kell tenni, ha felelősen gondolkodunk. Ezt kell tenni. Higgyék el, nem p resztízsveszteség sosem jól cselekedni. Nem presztízsveszteség az, ha egy olyan törvényjavaslatot vonnak vissza, amely valójában nem alkalmas arra, hogy megoldás legyen a fővárosnak. Nem presztízsveszteség, hanem politikai nagyság belátni, hogy tévedtünk. Tegyék ezt, lássák be, hogy tévedtek, és hozzanak ide vissza megfelelő időben egy valóban érdemi törvényjavaslatot.
