Országgyűlési Napló - 2014. évi tavaszi ülésszak
2014. május 13. kedd (4. szám) - Magyarország minisztériumainak felsorolásáról szóló törvényjavaslat sürgős eljárásban történő általános vitája - ELNÖK: - DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK: - KISS LÁSZLÓ (MSZP):
102 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Az elmúlt néhány percben vagy órában hallottunk régi hagyományokra, történeti múltra való visszahivatkozást. Az előterjesztő mintegy tí z percben elmondta, hogy ez az előterjesztés, amely előttünk van, mennyire része a magyar közigazgatási hagyománynak, majd háromnégy percben elmondta, hogy mennyire nem része a magyar közigazgatási hagyománynak; elmondta és részletezte az eltéréseket. Min dig szeretem, amikor történelemmel foglalkozunk - szakmai ártalom , ugyanakkor mindenkinek figyelmébe ajánlom, hogy a múlt nem egy olyan csupor, amiből azt veszünk ki, amit szeretnénk, és figyelmen kívül hagyjuk azokat a történeti eseményeket, amelyek nem támasztják alá érvelésünket. Kezdjük történeti hagyományainkat az egyik legcsodálatosabb demokratikus hagyományunkkal, 1848cal. Kevesen tudják, hogy a „miniszter” szó szolgát, ebben az értelemben közszolgát jelent. Kevesen tudják azt is, hogy az áprilisi törvények, illetve az azt megelőző 12 pont felelős magyar minisztériumról beszél, és azok az emberek, akik felelősséget vállaltak ebben a kormányban, szolgaként tekintettek magukra. Ha megnézzük a most előttünk lévő javaslatot, akkor azt látjuk, hogy a mi niszterek nem szolgák, nem közszolgák; ezek bürokraták, és a bürokratákat irányító, igazgató csúcsminiszter az, aki valamilyen módon átveszi a kormányzat nehéz súlyát a miniszterelnöktől. Ilyen értelemben akár azt lehet mondani, hogy értelmetlennek tekinte m azt a vitát, hogy kinek van kormánya vagy kinek nincsen kormánya, hiszen úgy tűnik, hogy a Miniszterelnöki Hivatalnak van kormánya. Ez jól látszik abból a szerepfelfogásból, ahogyan a törvény ezt nekünk sugallja. Persze, minden kritika jogos az ellenzék felé, amely arról szól, hogy valójában ködös dolgokról beszélünk, hiszen nem tudjuk pontosan, mi az, ami előttünk van. Ezt nézzék el nekünk, kérem, mert nem kapunk ebben támogatást, hiszen sem a kormányprogramról nincsenek ismereteink, sem pedig arról az e lőzetesen elkészülőben lévő rendeletről vagy bármely más jogszabályról, amely a minisztériumok feladatköréről szól. Ennek hiányában igen nehéz mást tenni, mint minden frakció a saját álláspontja, saját nézete szerint elgondolja azt, hogy mi is lehet ezekbe n a jogszabályokban. Persze, joggal fel lehet vetni, hogy a korábbi kormányzati ciklusokban hasonló jogszabályok készültek, azonban egyedülálló az a mód, hogy kormányprogram nélkül áll jelenleg a miniszterelnök, így még csak átvitt értelemben sem tudjuk, a kár csak sugalmazva sem tudjuk azt, hogy mi is lehet az egyes kormányzati struktúrák mögött. A régi hagyományokat folytatva azt lehet mondani, hogy a jelen parlamenti ciklus, akár a Miniszterelnöki Hivatal ilyetén való felerősítése valóban nem példa nélkül i a magyar történelemben, azonban az példa nélküli, hogy ilyen mértékű koncentráció történik. Ugyan a Miniszterelnöki Hivatal vagy a Miniszterelnökség, ahogy a két világháború között nevezték, szerepe erős volt ebben az időszakban, ám nem vezette miniszter ezt a hivatalt, államtitkári rangban álló tisztségviselő vezette, aki hagyományosan egyébként nem is politikai szerepet látott el. Lehet a múlt hagyományairól beszélni, de azért jó, ha tudjuk, hogy mind a dualizmus idején, mind a két világháború között a jelenlegihez képest sokkal nagyobb arányú miniszteri struktúrák voltak, sokkal több minisztérium, sokkal több ügy az, ami ebben az időszakban létezett. Ezért szeretnék kérni mindenkit arra, kedves képviselőtársaim, hogy amikor a múlt bugyrából merítenek, a kkor ezt azzal a felelősséggel tegyék, hogy pontosan a tényeknek, a régmúlt tényeinek megfelelően idézzék ezeket az eseményeket. Tisztelt Ház! Az előttünk lévő kormányzati struktúra, úgy gondolom, változatlan folytatá sa annak a nagyon rossz közigazgatási gyakorlatnak, amit második Orbánkormánynak hívnak. Annyiban valóban sikeres ez a kormány, hogy bekerült a könyvekbe, bekerült a tankönyvekbe, a jogalkotási tankönyvekben, a legújabb jogalkotási tankönyvekben elrettent ő példaként emlegetik azt a jogszabályalkotást és közigazgatási gyakorlatot, amit a kormány az elmúlt négy évben folytatott.
