Országgyűlési Napló - 2014. évi tavaszi ülésszak
2014. február 13 (342. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik):
502 Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Szávay István képviselő úr, a Jobbik képviselője: “Tényleg minden magyar számít?” címmel. Megadom a szót. Parancsoljon, képviselő úr! SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Utolsók között felszólalva nemcsak a mai napon, hanem a mai ciklusban is, engedjék meg, hogy egy rövid összefoglalót adjunk arról: mi, jobbikosok, mi, nemzeti radikálisok hogyan lá ttuk az elmúlt négy évben a kormányzati nemzetpolitikát ennek a talán kicsit kisarkított kérdésnek a tükrében. Vona Gábor elnök úr a kormány négyéves teljesítményét tette mérlegre mai napirend előtti felszólalásában, kicsit a Jobbikfrakció részéről keretb e rakjuk akkor ezt a mai napot. Minden magyar számít - ez volt az egyik olyan jelszó, amivel az önök kormánya négy évvel ezelőtt nemzetpolitikai fordulatot hirdetett. Nos, ebből sem nemzetpolitikai fordulat nem lett, sem a gyakorlat nem bizonyította azt, h ogy önöknek valóban minden magyar számított. Sajnos azt láttuk az elmúlt években, hogy egyáltalán nem számít minden magyar, nemcsak hogy itt, Magyarországon, hanem Magyarország határain túl sem. Sokkal inkább számítanak csak azok, akik lojális kiszolgálói, bólogatói lehetnek annak az önző, kirekesztő és mindenkin, aki önökkel nem ért egyet, mindenki máson átgázoló nemzetpolitikának. A nemzetpolitikával kapcsolatban mindig van egy másik kérdés, ami szorosan összefügg, ez a külpolitika és a diplomácia. Nos, h a az önök nemzetpolitikai szempontból folytatott külpolitikáját és diplomáciáját értékelni szeretnénk, akkor szintén nem túl pozitív jelzők tolulnak elénk, leginkább, amit a legtöbbször mi a magunk részéről ennek a háznak a falai között is az elmúlt évekbe n használtunk a magyar diplomáciára, magyar külpolitikára, az a gyávaság és a megalkuvás kifejezések voltak. Gyávaság és megalkuvás akkor, amikor érdemi lehetőségekkel a kezünkben, érdemi lehetőségekkel - szeretném hangsúlyozni - lehetett volna, tudtunk vo lna fellépni és tenni valamit annak érdekében, hogy az elszakított területeinken élő magyar közösségek helyzetén javítani tudjunk. Önök számos ilyen lehetőséget elszalasztottak ebben a ciklusban is, annak ellenére, hogy mi ezekre folyamatosan felhívtuk az önök figyelmét. Nem számít minden magyar akkor sem, ha végiggondoljuk, hogy azok a nemzetpolitikai egyeztető fórumok, amelyek működtek, hogyan és milyen formában végezték a munkájukat. Mind a Magyar Állandó Értekezlet, mind a Kárpátmedencei Magyar Képvise lők Fóruma egy kiüresedett, a kormányzati előadásokat végighallgató és arra rábólintó, semmilyen érdemi munkát, semmilyen érdemi vitát nem folytató és a kormányzati politikát lényegesen befolyásolni nem képes testületekké süllyedtek az elmúlt négy évben. A nemzeti összetartozás bizottsága, amit az egyik legnagyobb sikerként értékeltek, egy kirakatpékségként működött, amely nem azt érezte fontos feladatának, hogy a kormányzati döntéseket a külhoni magyarság érdekében pozitívan befolyásolja, hanem azt, hogy munkájával a kormányzati akarat szervilis kiszolgálója legyen. Hat vagy hét kihelyezett bizottsági ülést tartott a nemzeti összetartozás bizottsága. Nagy dérreldúrral, látványos médiavisszhang közepette látogattuk körbe az elszakított területeinket, minde n bizottsági ülésen találkoztunk az adott magyar közösségek képviselőivel, politikai pártok, egyházak, civil szervezetek vezetőivel, meghallgattuk azok panaszait, majd azokkal soha többet egyetlenegy mondat erejéig nem foglalkoztunk. Bizottsági üléseken ez ekre a kérdésekre nem tértünk vissza, a kormányzat irányába semmilyen kezdeményezéssel nem éltünk. Hogy mennyire számít minden magyar, azt látjuk az egyes konkrét ügyekben való fellépés tekintetében. Azt, hogy önök három év alatt az égvilágon semmit nem te ttek a Felvidéken jogfosztott magyar állampolgárok megvédése érdekében. Azt, hogy önök némán, sőt egyesek kajánul tűrik azt, hogy Kiss Ervint, a Jobbik délvidéki szervezőjét most börtönnel fenyegetik a szerb hatóságok azért, mert egy sajtótájékoztatót nem volt hajlandó nyilvános rendezvényként bejelenteni. Semmilyen
