Országgyűlési Napló - 2014. évi tavaszi ülésszak
2014. február 13 (342. szám) - Bejelentés képviselői mandátumról történő lemondásról: Simon Gábor (MSZP) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Jakab István): - DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár:
378 összeszerelő Magyarország helyett egy tiszta (Az elnök csengetéssel jelz i az időkeret leteltét.) , élhető, megújuló Magyarországra van szükség. Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, frakcióvezető úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úr kíván felszólalni. Me gadom a szót, államtitkár úr. DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Tisztelt Ház! Meg is lepett, hogy a képviselő úr csak így szirénák nélkül is felsz ólal már itt a parlamentben, azt hittem, két kezében is tart majd kettőt, és úgy szólal fel, de örülök, hogy hallottam is azt, amit mondott. (9.20) Ön az államadóssággal kezdte, csak pár dolgot véletlenül kifelejtett a beszédéből - nem fejtette ki az igazs ág minden részletét, hogy egy klasszikus idézzek. Elfelejtette elmondani, hogy miközben Magyarország jelentősen törlesztett vissza az államadósságából, aközben az állam megváltotta az összes magyarországi önkormányzat adósságát, kimentette az önkormányzato kat az adósságcsapdából; aközben segített például az egyetemeknek megváltani a saját adósságaikat; segített az önkormányzatokon, egyetemeken túl a sportszövetségeknek kiváltani a saját adósságát; segített a PPP projektek kiváltásában; és segített abban is, hogy az állampolgárok a saját adósságukat, devizahitelüket - ahol csak lehet - meg tudják váltani. Ebben nyilván hathatós állami közreműködés volt, pontosan azért, mert ez a kormány nem elsősorban a bankokat, hanem az adósokat akarta konszolidálni, lehet az adós egyetem, lehet az adós önkormányzat vagy lehet az adós egyegy család, aki egy szobával nagyobb lakást vásárolt magának. Ha tehát nézzük az adóssággal, az adóshelyzettel való szembenállást, az itteni erőfeszítéseket, igenigen jelentős eredményeket tudhat magáénak a kormányzat. Ön itt beszélt a korrupcióval kapcsolatos tevékenységről, a korrupció elleni küzdelemről. Azért négy év alatt az LMP is adósa maradt a magyar közvéleménynek azzal, hogy milyen viszony fűzi őt pontosan Richard Fieldhez és az o ttani mecenatúrához. Azért ne feledjük el, hogy miközben önök itt a parlamentben vagy a sajtó nyilvánossága előtt bizonyos EUs támogatási projekteket kritizálnak, aközben a saját párttisztségviselőik azokon százmilliókat nyernek; ne feledjük el, hogy az ö nök első pártbeszámolójához az Állami Számvevőszék még csak megjegyzéseket fűzött, de az utána következő évben már el se fogadta az LMP pártbeszámolóját az éves gazdálkodásáról. S még van egy példa, a nyílt kampányszámla esete, amit önök bevezettek, kitett ek a honlapjukra az aláírásgyűjtő kampányuknál, csak éppen a tételek jó részét elfelejtették feltüntetni rajta, és óriási különbség van a bevételek és a kiadások között, ami közötti feszültséget a mai napig nem tudjuk, hogy az LMP az aláírásgyűjtési kampá nya nyílt kampányszámlájában hogyan tudott kezelni. Ön most kicsit hátranéz a frakciójára, kicsit odébb kellene nézzen, hiszen akkor még más képviselőtársak is ültek ön mögött, és ők vezényelték ezt a kampányt. De ha az LMP bármit felvetett átláthatósággal kapcsolatban, nyílt kampányszámlával kapcsolatban, ÁSZbeszámolókkal kapcsolatban, talán előbb saját magának kellett volna ezeknek a feltételeknek megfelelni, mielőtt ezt megszabja teljes feltételként a parlamentben. Az egykulcsos adó kérdése. Ön ismételt en kifogásolta ezt az intézményt, azt mondta, hogy az egykulcsos adóval forrást vonunk el a gazdaságtól. Ezzel ön ismételten elismerte azt, hogy az LMP nem készül másra, mint személyi jövedelemadóemelésre, hiszen önök az egyéb céljaikhoz, a zöldberuházási vagy bármilyen más rendszerhez ezek szerint személyi jövedelemadóemelésből teremtenék meg a fedezetet. Nem tudom, hogy az állampolgárok mekkora része támogatná ezt, hiszen ők maguk is tudnak nyilvánvalóan ilyesfajta zöldberuházásokat megtenni. Miért nem bízzák önök az állampolgárokra, hogy eldöntsék, hogy a pénzükből ők ilyen- vagy olyanfajta beruházást fognak végrehajtani, ezt a gyerekükre költik, nyaralásra költik, vagy pedig arra költik, hogy valóban
