Országgyűlési Napló - 2013. évi téli rendkívüli ülésszak
2013. december 17 (338. szám) - Az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Jakab István): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): - ELNÖK (Jakab István): - DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP):
249 Én ezért azt gondolom, hogy ha már az álláshalmozásnak sikerült véget vetni, ismerjék el önök is, hogy ezek után viszont elvárható az, hogy ha valaki nem tud végre hivatkozni a polgármesteri és egyéb teendőire, ak kor vegyen részt az Országgyűlés vitáin (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , és legalább a szavazásain a bizottságokban is. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Tisztelt Országgyűlés! Az utolsó kettőperces felszólal ás következik ebben a körben. GaudiNagy Tamás képviselő úrnak adok szót. DR. GAUDINAGY TAMÁS (Jobbik) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Megpróbálom a 4., 5., 6. pontok tekintetében kifejtett érveinket még további érvekkel segíteni. Én biztos vagyok benn e, hogy előbbutóbb, már látom CserPalkovics Andráson, hogy egyre nyitottabbá kezd válni az érveink befogadására, és Gulyás Gergely is mintha már a meggyőzés útjára lépett volna, de én akkor segítek. Idéznék egy klasszikust, találjuk ki együtt, hogy ki mo ndta ezeket a sorokat: “Ha szembefordulunk a többpárti parlamentáris demokrácia intézményeivel, akkor helyette valami más fog következni Magyarországon. A parlamentáris demokráciánál csak rosszabb megoldás létezik. A parlamentáris demokrácián kívül minden más rendszer szükségszerűen vezet az egyén szabadságának elvesztéséhez.” Akkor én most egy kis versenyt hirdetnék: ki mondta ezeket a mondatokat? (Szávay István: Orbán Viktor!) Így van, itt valaki jól felkészült, Szávay István nyert: Orbán Viktor mondta ez eket a mondatokat 1990 és 1994 között, amikor még ő is komolyan vette a parlamenti demokrácia játékszabályait, a Fidesz is komolyan vette ezeket a szabályokat, de mára kijelenthetjük, sajnálatos módon ki kell jelentenünk, hogy teljes mértékben lekanyarodta k a parlamentáris demokrácia útjáról, lekanyarodtak a magyar parlamentarizmus hagyományairól, ami ennél még nagyobb baj, mert egy olyan Ház falai között vagyunk, amely Ház olyan időszakban jött létre, ahol rettenetesen kemény viták voltak a Házon belül, há zszabályviták is, nagyon kemények, a híres zsebkendőszavazás, voltak lövések is meg egyéb dolgok, elfoglalások, de tiszteletben tartották azt az alapelvet, hogy a képviselő személyében felelős a választóinak, személyében köteles a feladatát ellátni, és ezt önök most egy kiskapus megoldással, a helyettesítéssel akarják áthágni, ami szégyen és gyalázat. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Normál időkeretben történő felszólalások kö vetkeznek. Megadom a szót Bárándy Gergely képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportjából. DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Csak annyi bevezetés, hogy a kétperces hozzászólásokra vonatkozó szabályok megváltozásával kapcsolatban az embernek persze felmerülnek bizonyos kételyei a saját korábbi álláspontja vonatkozásában is, amikor meghallgatta az előző néhányat. A képviselőcsoportunk egy módosító javaslatot nyújtott be, egyet az Országgyűléshez szóló törvényhez, és egyet a házszabá lyi határozattervezethez. Én azt gondolom, hogy mivel az érvek ugyanazok, így most mondanám el, ennek a napirendi pontnak a keretében a házszabályra vonatkozót is. (Dr. GaudiNagy Tamás: Hát az hogy lehetséges?) Ugyanis az általános vitában, tisztelt képvi selőtársaim, meglehetősen hosszan érveltünk amellett, hogy miért nem mutatkozik megfelelő erkölcsi alapja ennek az Országgyűlésnek, hogy beterjessze és elfogadja az előttünk fekvő törvényjavaslatot, illetve természetesen a csatolt részeként a házszabály te rvezetét. (13.00) Az általános vitában én és képviselőtársam is meglehetősen konstruktívan álltunk hozzá a vitához, jómagam összességében majd’ egy órát ecseteltem, hogy mi jó és mi az, ami számunkra nem elfogadható az előterjesztésekben. A legfőbb kritika azonban mégiscsak az volt, amit a mostani
