Országgyűlési Napló - 2013. évi téli rendkívüli ülésszak
2013. december 16 (337. szám) - Megemlékezés volt országgyűlési képviselők haláláról: Dobos Krisztina (MDF) és Barkóczy Gellért (FKGP) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Kövér László): - DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár:
19 ELNÖK (Kövér László) : Most, tisztelt képviselőtársaim, Rétvári Bence államtitkár úrnak kérnék egy kis figyelmet, ő fog válaszolni az elhangzot takra. Parancsoljon! DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Valamelyest tragikus a magyar történelem, hogy az első magyar miniszterelnök, Bat thyány Lajos sem tudta békés körülmények között befejezni miniszterelnöki tevékenységét, és Antall Józsefnek sem adatott meg, hogy egy teljes ciklust ki tudjon tölteni Magyarország első, szabadon választott miniszterelnökeként, a független Magyarország els ő vezetőjeként. Ugyanakkor, ahogy itt a képviselő úr is mondta, ő maga, Antall József is sokat tanulmányozta a történelmi elődöket. Nehéz lehetett egy olyan időszakban készülni, amikor még a középiskolai tanítástól is eltiltották a rendszerellenes nézetei miatt. Az ’56os forradalomnak is részese volt, de otthonról olyan töltetet kapott édesapjától, akiről, ne feledjük el, az egyik budapesti alsó rakpart is el van nevezve, hiszen a második világháború vészkorszakában mentette zsidó honfitársainkat a biztos halál elől. Nos, tehát egy olyan családban nevelkedhetett fel, ahol igencsak erős indíttatást kapott a közélet iránti érdeklődése. Ezt a fajta érdeklődését, ezt a fajta tudását évtizedeken keresztül nem tudta kamatoztatni, hiszen a rendszer háttérintézmény ekben való kutatómunkára engedte csak, és nem engedte, hogy kilépjen a nyílt színre. Persze nyilvánvalóan abban a korszakban neki sem lett volna ambíciója arra, hogy a politikában az MSZMPkorszakban részt vegyen. Ugyanakkor már az Ellenzéki Kerekasztaltá rgyalásokon is feltűnt, kiemelkedett (Zaj, beszélgetés. - Az elnök csenget.) , az MDF is szinte egyöntetűen választotta meg elnökévé. Jól látható, hogy a rendszerváltás nagy pártja, a Magyar Demokrata Fórum csak addig maradt egységben, amíg az ő személyiség e, az ő politikai karizmája, az ő tudása, bölcsessége, taktikai érzéke egyben tudta tartani ezt a pártot. Egy nagyonnagyon széles összefogású párt volt, hiszen a nemzeti liberálisoktól a nemzeti radikálisokig nagyon sokan voltak ebben a gyűjtőpártban, és csak Antall József volt az, aki össze tudta tartani. Ez is mutatja a politikai zsenialitását. Olyan időszakban kellett Magyarországot vezetnie a kezdeti több mint egy évben, amikor még szovjet csapatok állomásoztak Magyarországon. El sem tudjuk képzelni ma már szerencsére, hogy mennyivel nehezebb lehet valakinek úgy miniszterelnökként irányítani az országot, hogy a korábban bevonult és korábban megszálló szovjet csapatok, bár kivonulófélben vannak, de még mindig itt vannak, ettől függetlenül az ő nevéhez kö thető, hogy a Varsói Szerződés helyett a NATOt választottuk, a KGST helyett pedig az EUt választottuk. Ő mondta, hogy az Európai Unió felé az egyoldalú szerelemből kölcsönös megbecsülés kell hogy legyen a két szervezet közötti viszony, ő indította el a t ársult tagság felé vezető tárgyalásokkal Magyarországot, és egyértelművé tette Magyarországnak a nyugateurópai kultúrkörhöz való tartozását, ami mindig így volt, kivéve, amikor Magyarországot külföldi csapatok szállták meg. Nehéz feladata volt, ezért is h ívta magát kamikazekormánynak, hiszen Magyarországnak, Magyarország lakóinak az volt az elképzelése a rendszerváltásról és a nyugati világ beköszöntéről, hogy egyik pillanatról a másikra az osztrák viszonyok köszöntenek be Magyarországra, ugyanannyit fogn ak keresni, és ugyanolyan jól fognak élni az emberek egykét éven belül, hogyha Magyarország kiszabadul a szovjet gyűrűből. Ez nem így lett. Aki tudta, látta és ismerte előre a folyamatokat, tudta, hogy nem így lesz, és tudta, hogy a népszerűtlenséget is f ogja vállalni ezzel. De ettől függetlenül Antall József vállalta, és lerakta az ő kormányzata alatt, illetve az Ellenzéki Kerekasztaltárgyalások közben azokat a közjogi alapokat, amelyek szerint működött Magyarország húsz éven keresztül. Ezek még mind kom promisszumos javaslatok voltak, hiszen az Ellenzéki Kerekasztalban az akkori állampárttal kellett valamelyest dűlőre jutni, és nem lehetett tudni, hogy pontosan ők azért a választások után hogyan fognak viszonyulni a kialakult állapotokhoz. Nagyon fontos m ondatokat mondott, amelyek azóta is kimozdíthatatlan sarokkövei a magyar demokráciának. Elég mondani azt, hogy “én keresztény Magyarországot szerettem volna”, azóta is
