Országgyűlési Napló - 2013. évi téli rendkívüli ülésszak
2013. december 16 (337. szám) - A nemzeti köznevelés tankönyvellátásáról szóló törvényjavaslat kivételes sürgős eljárásban történő összevont általános és részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. HOFFMANN RÓZSA, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója:
136 valódi szakmai mi nőségi szempontok határozták meg, egyre nagyobb befolyást gyakoroltak a tankönyvválasztásra a különböző kiadók üzleti marketingfogásai. Ez volt a múlt. Az új köznevelési rendszer azonban arra az álláspontra helyezkedett - követve a kormány politikájának eg észét , hogy az állam minden fontos területen nagyobb felelősséget, nagyobb szerepet akar vállalni, így a köznevelési rendszer irányításában, kontrolljában, beleértve az egész tankönyvhelyzetet is. A tankönyvellátást, a tankönyvelőállítást döntő mértékbe n állami közfeladatnak tekinti, amellyel azt is biztosítani akarja - mint egyéb intézkedéseivel , hogy az ország összes iskolájába járó gyerek azonos színvonalú, azonosan magas színvonalú oktatásbannevelésben részesüljön. Ezért alkottuk meg az új Nemzeti alaptantervet, amely a korszerű ismereteket is magában foglalja, miközben természetesen a művelődési tartalmakat is ismét meghatározza, szemben a 2003ban kiadott Nemzeti alaptantervvel. Ezen Nemzeti alaptanterv alapján kerettanterveket is megalkottunk, a melyeket miniszteri jóváhagyással kiadtunk, már több mint egykét tucatot. (21.20) Ezek közül a kerettantervek közül valamelyiknek a választása kötelező. Ezekkel az eszközökkel igyekszünk biztosítani az egységesen magas színvonalat. Miután központilag kiad ott vagy miniszter által jóváhagyott kerettantervekről van szó, ezért logikus, hogy visszatérjünk ahhoz a régóta bevált szakmai gyakorlathoz, hogy a kerettantervben közölt tartalmakat különböző tankönyvek dolgozzák fel. De nem szükségképpen 510 vagy akár 15féle. Elegendő ebből egykettő, a hozzájuk tartozó munkafüzettel vagy munkatankönyvvel. Mindemellett természetesen a tanárnak joga és lehetősége van arra, hogy egyéb tananyagot bevigyen az iskolába. Ott van azóta az internet, amelyet a gyerekek széles k örben használnak. Így tehát az ismeretszerzésnek, a gyakorlásnak nagyon sok egyéb eszköze is van. Törzsanyagokat, a kerettantervben rögzített tananyagokat azoknak az államilag kontrollált tankönyveknek kell szép lassan átvennie, amelyek garantálják az egys égességet és az átjárhatóságát. Ezeknek a tankönyveknek tehát az új elvárásoknak egyaránt meg kell felelniük, miközben el kell végre mozdulni a digitális ismerethordozók felé, hiszen világszerte ez a tendencia, és az új korszak ezt kívánja a gyerekektől is . Ennek a felismerésnek a jegyében nyújtotta be a kormány a nemzeti köznevelés tankönyvellátásáról szóló új törvényt, és mivel a következő tanévet már e szerint az elgondolás szerint szeretnénk indítani, ez indokolja a rendkívüli sürgős eljárást. Olyan tör vényjavaslatot sikerült a kormánynak elkészítenie, benne nagyon sok szempontot egyesítve, sok szakmai műhelymunkát maga mögött tudva, amely megfelel azoknak az elvárásoknak, amelyeket az Európai Unió is megfogalmaz. Nézzük, hogyan oldja meg ezt a sokrétű f eladatot az új tankönyvtörvény! A tankönyvellátást három módon akarja megvalósítani: az állami tankönyvfejlesztésért és kiadásért felelős szerv működtetésével, a miniszter által kiírt tankönyvfejlesztési pályázat eredményeinek hasznosításával, valamint a miniszter által kezdeményezett kísérleti tankönyvfejlesztés eredményeinek a köznevelésben történő hasznosításával. Erről szól az 1. § (4) bekezdése. Hozzáteszem még a 7. § (2) bekezdésben szereplő miniszteri felhívás lehetőségét, amely arra az esetre tarta lékolt megoldás a törvényben, ha valamilyen területen végképp hiány mutatkozna, akkor is gyorsan elő lehet állítani a hiányzó tankönyveket. Megmarad mindemellett a tankönyvjóváhagyás rendszere. Erről szól az 1. § (4) bekezdésében említett testület, hasonló képpen a korábbi eljáráshoz. Megmarad a tankönyvjegyzék úgy, ahogy azt már régóta megszoktuk. Megmarad az árkorlátozás intézménye, amely azt a célt szolgálja, hogy a tankönyvárak valóban lefelé szálljanak, és ne a csillagos égbe emelkedjenek. Át tudjunk ál lni a tartós tankönyvekre, amelyek megtakarítást jelentenek néhány év távlatában, hiszen ezek többnyire az iskolák tulajdonát fogják képezni, a gyerekek ezeket kikölcsönzik, és az államilag irányított, garantált és kontrollált tankönyvellátás végre azt is lehetővé teszi, hogy ne legyen olyan nehéz az iskolatáska, amiről évtizedek óta minden szeptemberben panaszkodnak joggal szülők és gyerekek.
