Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. szeptember 30 (306. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Kövér László): - SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
925 Szövetsége az elmúlt három év során 454 millió forint állami támogatást kapott, a Siketvakok Országos Szövetsége pedig 59 millió forint támogatást. A jelenlegi kormány volt az, amelyik elintézte a 2009es siketlimpia jutalmazása körül kialakult helyzetet, amikor is műanyag fésűkkel, strandlabdákkal jutalmazták a sportolókat; e z a kormány valódi jutalmazási rendszert vezetett be. 2011től a hallássérülteknek is jár a kedvezményes gépkocsivásárlási támogatás, és módosítani kellett azt a 2009es szociális és egészségügyi miniszteri rendeletet, amely szerint a siketek alkalmatlano k a jogosítvány megszerzésére. Megemeltük a fogyatékossági támogatás összegét, nyugdíjkövető módon. Ez alapján két dolgot biztosan nem lehet elmondani: azt, hogy a Fidesz nem mer változtatni, és azt, hogy a Fidesz nem tesz semmit a fogyatékossággal élő sze mélyek érdekében. A Fidesz megtette, hogy pozitív irányba tett - az ENSZegyezmény alapján és a fogyatékosügyi program alapján - a fogyatékossággal élőkért, és ezen az úton szeretne továbbmenni. Ehhez kérjük a kormány és a parlament támogatását. Megköszönö m figyelmüket. (Taps.) (13.30) ELNÖK (Kövér László) : Köszönöm. Soltész Miklós államtitkár úrnak adom meg a szót válaszadásra. SOLTÉSZ MIKLÓS , az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ké pviselő Úr! Először is szeretném megköszönni személy szerint önnek is azt a küzdelmet, amelyet a siket, hallássérült honfitársainkért, illetve hozzáteszem, hogy nemcsak magyarországi, hanem határon túli, például az erdélyi, a kolozsvári siketiskoláért vagy a marosvásárhelyiekért is tesznek. Köszönöm szépen azt a küzdelmet, amellyel ön is és még sokan a siket közösségből bemutatják azt, hogy a fogyatékossággal élés, adott esetben az azzal született, vagy pedig később szerzett fogyatékosság nem jelenti azt, h ogy teljesen le kell valakinek épülnie, sőt sokkal inkább bizonyítható az, amit ön is bemutatott, hogy egyetemet, jogot végezhet valaki súlyos hallássérültséggel is, és ezzel utána a társadalomnak teljes értékű tagjává válik. Teljesen természetes, hogy kös zönet mindazoknak, akik ezt közvetítik felénk, a jelnyelvi tolmácsoknak is, hiszen az ő munkájuk nélkül azt a kifejezést, azt a tudást, amit ön megszerzett, illetve önök megszereztek, nem tudtuk volna megkapni, nem tudta volna a társadalom megismerni. Mind emellett meg valóban igaz az, amit elmondott, miszerint egy sor olyan lépést kellett megtenni az elmúlt években, amelyeket mind a fogyatékossággal élők, azon belül pedig a siket, hallássérült honfitársaink felé meg kellett tenni. Ezek közé tartozott egyébk ént az a közös küzdelem, amelyet együtt indítottunk el még az előző kormány idején, hogy a jelnyelv hivatalos nyelvvé váljon. Ennek igenis nagy kihatása van, több szempontból is. Amikor minket Európából különböző módon támadnak, akkor azért sokszor érdemes felhívni a figyelmüket, hogy Európában szinte egyedülálló az, hogy az alaptörvényben a jelnyelv deklarálva van. Európában egyedülálló, hogy Kósa Ádám képviselő kint van az Európai Unió képviselői között, és siket honfitársunk képviselőként képviseli az ös szes fogyatékos ember érdekét. Más európai országnak ez nem jutott eszébe; nemcsak hallássérült embert nem küldtek, nem delegáltak az Európai Unióba, hanem mást sem. És hozzáteszem, a közös küzdelemnek az is eredménye, hogy egy nagyon szomorú, egy nagyon n ehéz élethelyzetre is felhívjuk a figyelmet közösen, ez pedig a siketvakok közössége. Bár kevesen vannak, bár nem annyira ismert az ő tevékenységük és élethelyzetük, de az biztos, ha a siketség, a hallássérültség is nehéz állapot, nagyon komoly odafigyelés t, nagyon sok munkát kíván, akkor mindazok, akik siketvakon élik az életüket, ott mind a hozzátartozóknak, mind az őket gondozóknak, és természetesen azoknak, akik benne élnek ebben az élethelyzetben, hatalmas nagy összefogásra van ahhoz szükségünk és szük ségük, hogy egyáltalán amennyire lehet, teljesebb életet éljenek. Éppen ezért köszönöm ebben is az Országgyűlésnek is a támogatását, hiszen ez volt az a közösség,
