Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. szeptember 23 (304. szám) - A termőföld tulajdonának megszerzését vagy használatát korlátozó jogszabályi rendelkezések kijátszására irányuló jogügyletek feltárásáról és megakadályozásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
759 És végered ményben még egy dolgot szeretnék mondani, itt ez felmerült, a nepperek szerepe, jelenleg is működnek, most is, ma is Magyarországon, folyamatosan. Én magam kaptam olyan levelet, ami arról szólt, hogy kedves Hegedűs Lorántné, az ön nevén van ez meg ez a föl dterület, és gyakorlatilag egy formanyomtatvány az én összes személyes adatommal, már előre kitöltve, csak ki volt pontozva, itt kell aláírni, és máris eladta a földjét. És valami összeg is oda volt írva. Tudjuk, hogy ezek strómanok, tehát nem az a cég fog ja végeredményben kifizetni azt a pénzt és tulajdonolni, tehát ezeknek a működését is sürgősen felül kéne vizsgálni. Ezek ismert cégek, adott esetben nemzetbiztonsági szempontból is át kéne világítani a működésüket. És még egyet akarok mondani: ha már a sz igorról beszélt Gaudi képviselőtársam, én őszintén megmondom önöknek, hogy az a Carlo Benetton, aki ma Magyarországon 5 ezer hektárt alanyi jogon és további 2 ezer hektárt pedig zsebszerződések formájában birtokol, de nyilvánvalóan rá lehetne bizonyítani, hogy ezt jogtalanul teszi, miért léphet be még Magyarország területére? (21.50) Ha itt egyszer magyar világ lesz, akkor annak az embernek Magyarország területére a lábát nem volna szabad betennie. Ez volna az az indulat, az a nyilvánvaló indulat, amit a ma gyar törvényhozásnak szerintem demonstrálnia kéne. Ezeknek az embereknek nincs helyük Magyarországon, mert meglopták a mi bizalmunkat, megcsalták a mi bizalmunkat. Ez legyen az alapállás, amikor a vádhatóság majd elkezdi az érdemi munkáját. Köszönö m, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő asszony. A Fidesz képviselőcsoportjából rendes felszólalásra Horváth János képviselő úr, professzor úr következik. Parancsoljon! DR. HORVÁTH JÁNOS (Fide sz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt a szót használom, hogy egy földreformfolyamat közepében vagyunk, vagy valahol a folyamatban. Itt most az történik. Történik most már egy esztendeje vagy kettő, és a folyamat előrehalad. Örömmel látom, jelentem, észlelem, ki mondom, hogy jobban állunk, mint egy esztendővel ezelőtt. Amikor szóba került, körülbelül egy esztendővel ezelőtt, az alkotmányozás során a föld, a magyar föld kérdése, annyiféle nézet és ütköző nézet volt, és jó is, hogy úgy volt. Azonban a folyamat, mint egy diagnózis, észrevett olyan dolgokat, amelyek gyógyításra szorulnak, és a gyógyítgatás útján vagyunk. Nem szeretném fölidézni, de fölidézem azt a múltat, amire jó emlékezni, mert talán tanulni lehet belőle. Az 1920as évek elején egy földreformfolyamat indult el Magyarországon, 1920ban olyan választások voltak, hogy a Független Kisgazdapárt nagy többséggel és földreformprogrammal nyert. Történt is földreform, valamennyi. És akkor Nagyatádi Szabó István földreformmozgalmához becsatlakozott gróf Bethlen István a maga politikai folyamatával. A pártot átvették, és lett belőle az, amit én most a föld állapotát illetőleg is, a társadalmat illetőleg is reakciónak nevezek. Tehát a földreform nem előre haladt, hanem visszafelé. Ennek a politikai következményei é s a történelem nem a ma este feladata, de ebben az összefüggésben is mondom, hogy aki gondolkodik ezen, jó, ha ezt is észben tartja. És mit jelentett az a ’20as, ’30as években? Azt, hogy a nemzeti jövedelem nem emelkedett annyit, azt, hogy a népszaporodá s nem emelkedett annyit, mert a kisebb gazdaságon több ember megél, mert a munka, intenzív gazdálkodás és így tovább. Ennek közgazdasági vetületeit tetszettek hallani tőlem számtalanszor, másoktól is. Azért álltam fel, azért kértem szót, hogy kimondjam azt , amit manapság még nemigen mondunk ki, hogy földreform és előrehaladás. Ma jobban állunk, mint két hónappal ezelőtt és mint egy évvel ezelőtt. Hogy ez milyen mértékig a kormányzat, a képviselőcsoportok, az egyetemek, a tudósok, a sajtó, a kormányoldal és az ellenzéki oldal érdeme?
