Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. szeptember 17 (303. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Latorcai János): - TÓTH CSABA (MSZP):
504 Sajnos a kormány azonban erre a legkevésbé sem képes. Emlékszünk még azokra a hírekre, amelyek arról szóltak, hogy a szociális államtitkár csalóknak és ingyenélőknek ábrázolta a rokkantakat. A bűnbakképzést követően álltak neki 2012ben a rendszer átalakításának, amivel l ényegében megszüntették a rokkantnyugdíjbiztosítás intézményét. Megszüntették a korábbi nyugdíjasstátusokat, így sokaktól elvették az ehhez kapcsolódó kedvezményeket. A korhatár alatti nyugdíjasok jelentős részét pedig arra kényszerítették, hogy kérje újb óli felülvizsgálatát. Akkor azt mondták, hogy a felülvizsgálatok 2013 végéig befejeződnek, ma már 2014 végéről beszélnek. Mára már világossá vált, hogy a rokkantellátások szétverésével nem az volt a kormány célja, hogy akit lehet, szociális, egészségügyi é s foglalkoztatási rehabilitációval segítsen visszatérni a munka világába. Ma már egyértelmű, hogy nincs működő rehabilitáció, az érintettek alig néhány százaléka jut munkához, a többség ellátás és munka nélkül maradt. Még a kegyetlen minősítési rendszerük, aminek alapján elbírálják, hogy ki rokkant és ki nem, még az sem tudott annyi embert kitenni a rendszerből, mint amennyit szerettek volna. Így a spórolást főként azzal tudták növelni, hogy sokakat átsoroltak, emiatt ma egyre többen vannak azok, akik akár több tízezer forinttal is kevesebb ellátást kapnak. A kormány folyton azt hangoztatta, hogy hány százezer embert kívánnak visszahelyezni a munkaerőpiacra. Azonban már az elgondolás is hibás volt. Hiszen úgy ígértek egymillió munkahelyet, hogy még az egészs éges embereknek sem tudnak valódi esélyeket kínálni, csupán az éhbérért adott közmunkát. Nem beszélve arról, hogy miként gondolták, hogy több százezer ember egyik napról a másikra munkaképes lesz. Közben azok számára, akiket kitettek a rendszerből, semmily en kiutat nem biztosítottak. Hiába beszélnek rehabilitációs kártyáról, uniós foglalkoztatási programokról, ezekből az érintettek mit sem érzékelnek. Ezt mutatja az is, hogy 2012ben 63 milliárd forint volt az az adóbevétel, amely azon cégektől származott, amelyek inkább befizették a rehabilitációs hozzájárulást ahelyett, hogy a törvény szerint előírt módon megváltozott munkaképességűeket alkalmaztak volna. Nem egyértelmű, hogy a kormánynak mi a valódi célja. Vagy az, hogy minél több megváltozott munkaképess égű ember dolgozzon, vagy az, hogy minél több ilyen adóbevételre tegyen szert. De maga a kormányzat, a minisztériumok és szerveik is inkább befizetik az adót, mint hogy megváltozott munkaképességűeket alkalmazzanak. 2012ben még azt mondták, az a cél, hogy a minisztériumi állomány természetes fluktuációja során egyre nagyobb számban kerüljenek be a minisztériumokba, minden tárcánál elérjék a minimum 5 százalékos arányt, és a tárcáknak a jövőben ne kelljen rehabilitációs hozzájárulást fizetni. Ezzel szemben kiderült, hogy a mintegy 5600 közalkalmazott közül ma csak 19 fogyatékossággal élő dolgozik a Miniszterelnökségen és a minisztériumokban. A belügyi, az igazságügyi, a fejlesztési és az agrártárcánál egyetlen álláshelyet sem tölt be jelenleg megváltozott mu nkaképességű dolgozó. Jelenleg a fogyatékkal élők körülbelül 1214 százalékának van csak munkája, miközben a kormány tervei szerint a rokkantfelülvizsgálatok nyomán a következő években további 150 ezer rokkantat fognak visszaterelni a munkaerőpiacra. Ezt megnehezíti majd, hogy a több mint félmillió fogyatékkal élő nagyobbik hányada, 327 ezer ember csupán általános iskolát végzett, érettségije csak egyötödüknek van, diplomával pedig kevesebb mint 10 százalékuk rendelkezik. A kormány a trafiktörvény indoklás akor azzal hitegette a megváltozott munkaképességűeket, hogy majd előnyt élvezhetnek a pályázatok elbírálásánál, és lehetőségeket biztosítanak számukra. Aztán gyorsan kiderült, hogy minden szempont többet ért, mint a megváltozott munkaképességűek foglalkoz tatása. Mutatóban sem találni olyat, aki nyert a pályázaton, és olyat se nagyon találunk, ahol megváltozott munkaképességűt foglalkoztatnak. A hangzatos ígéretek helyett érdemi intézkedésekre lenne szükség, amellyel e jelentős társadalmi csoportnak megkönn yítik mindennapjait, és segítik őket.
