Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. szeptember 16 (302. szám) - A muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - KARÁCSONY GERGELY (független):
493 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttem szóló ellenzéki képviselők elmondták azokat a problémákat, amelyek valóban élesen merülnek fel e zzel a törvényjavaslattal kapcsolatosan. A kulturális bizottság ülésén is elég éles szóváltás volt a törvényjavaslat kapcsán, elsősorban azzal kapcsolatosan, hogy milyen mértékben képes ez a törvényjavaslat helyesen kezelni azt a létező problémát, hogy a m agyar műkincsvagyon nem mindig kellően hozzáférhető, nem mindig a legjobb helyen van, és nem mindig tudjuk biztosítani azt, hogy leginkább közkinccsé váljon, és mindannyiunk számára hozzáférhető legyen. (21.50) Ez egy olyan kérdésfeltevés, amin valóban, ah ogy Hiller képviselőtársam mondta, hosszasan lehetne vitatkozni, beszélgetni. Azt gondolom, hogy ezt a vitát előbbutóbb a magyar kulturális élet bizonyára le fogja folytatni, hiszen már halljuk azokat a híreket, hogy a múzeumi negyed elképzelt megvalósítá sa könnyen lehet, hogy egy évtizedek óta nem látott műkincsmozgást indíthatna el Magyarországon, hiszen olvasunk arról, felmerült az a javaslat például, hogy mondjuk, a pécsi Csontváry Múzeum kiállítását Budapestre költöztessék. Nyilván egy érdekes vitát l ehetne lefolytatni arról, hogy mi a helyesebb: az, ha Budapesten nyilván több néző számára hozzáférhetővé teszünk egy kiállítást, vagy ha meghagyjuk az eredeti helyszínen. Az igazi probléma ezzel a törvényjavaslattal az, hogy túlságosan rapid módon érkezet t elénk. Sajnos, sokszor láttunk már olyan javaslatot, amely egy konkrét politikai szándék megvalósítására törekedett, és bár Orbán Viktor miniszterelnök úr azon a bizonyos fertődi kormányülésen még kormányjavaslatról beszélt, végül is egyéni képviselői in dítvány formájában jutott a Ház elé ez a javaslat, amely tulajdonképpen a miniszter jogává tenné, hogy szabadon rendelkezzen a magyarországi műkincsvagyon áthelyezéséről. Nyilván a szükséges egyeztetéseket akarták kikerülni, ezt sokszor láttuk már az elmúl t három évben, hiszen ha egyeztetniük kellett volna szakmai szervezetekkel, valószínűleg nem találtak volna olyat, amely ezt támogatta volna. Itt képviselőtársaim már utaltak rá, nem szeretném hosszan idézni, de itt van a kezemben a KKDSZ nyílt levele, itt van a kezemben a Magyar Régészeti Szövetség nyílt levele. Nem nagyon van olyan szakmai szervezet Magyarországon, amely ebben a formában ezt a törvényjavaslatot támogatná. Ráadásul, ha végignézzük az elmúlt három év történéseit, volt már néhány olyan einst and, akár a magánnyugdíjpénztárakra gondolhatunk, vagy a takarékszövetkezetekre, ahol láttuk azt, hogyan működik a kétharmad, ha valamit meg akar szerezni. Itt azonban, és ezt nem tagadjuk, nem vitatjuk el, sőt erről szeretnénk beszélni, van egy jogos szem pont, amit érvényesíteni kell, hiszen nyilván nagyon sok olyan műkincs van Magyarországon raktárakban, amely lehet, hogy egy kevésbé forgalmas közterületen, közintézmény falain sokkal több mindenkihez eljuthatna, és még az is lehet, hogy vissza tudna illes zkedni abba a kulturális környezetbe, ahonnan esetleg néhány évtizeddel ezelőtt barbár módon kiszakították. Egy dolog azonban nagyon fontos lenne - és ilyen szempontból a bizottsági elnök úr kirohanása a kulturális bizottság ülésén, amit főleg nekem célzot t, azt gondolom, nem megoldás , amit a törvényjavaslat nem old meg. Ő arra hivatkozott, hogy miért aggódunk mi ennyire, miért nem feltételezünk jó szándékot, majd a végrehajtási rendeletben megkapjuk azokat a garanciákat, amelyek azzal kapcsolatosak, hogy a miniszteri döntés értelmében áthelyezett műkincsek ne kerüljenek rosszabb körülmények közé, majd a kormányrendelet erről biztosítani fogja az ezért aggódókat. Azt is hallottuk már, Kövér László házelnök úr elmondta, hogy valójában arra is fel kell készü lnünk, hogy alapvetően majd rendeletekkel lesz igazgatva ez az ország. Azt gondolom, hogy akkor tudnánk ezt a szempontot jó szívvel elfogadni, ha a törvény valamifajta garanciát megfogalmazna azzal kapcsolatosan, hogy nem lehetnek ennek az áthelyezésnek az áthelyezett műkincsek a kárvallottjai, és ezen keresztül a magyar nemzeti kulturális örökség sem lehet a kárvallottja. Valamifajta elkötelezettséget ennek a törvényjavaslatnak mégiscsak tartalmaznia kellene, amit aztán majd megvalósít részleteiben a végre hajtási rendelet. Mivel ilyen eleme ennek a törvényjavaslatnak nincs, és bár tudom, hogy ez az általános vita, de ez vastagon az általános vitához
