Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. szeptember 16 (302. szám) - A muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP):
488 törvénykezésnek semmifajta fennhatósága nem lesz a tekintetben, hogy ezt meg tudja akadályozni. Úgyhogy attól t artok, hogy ezek a bizonyos szakmai szervezetek, amelyek az aggályaikat megfogalmazták, pontosan ismerve az önök logikáját, fogalmazták meg szintén kételyeiket és fenntartásaikat. És ha az államtitkár úrnak őszinte volt az a felvetése, hogy várja a javasla tainkat, akkor az én javaslatom az, hogy az erre vonatkozó összes szabályozás kerüljön ki a jelenlegi törvényjavaslatból, és maradjon meg az eredeti. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Az írásban előre bejelentett felszólalások végére értünk. Normál időkeretben kért szót Osztolykán Ágnes képviselő asszony, LMPképviselőcsoport. Öné a szó. OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Már meg szokhattuk azt, hogy önök fontos törvényeket egyéni képviselői önálló indítványként módosítgatnak, ebből viszont sajnos az következik, hogy semmiféle szakmai vagy szakszervezeti érdekegyeztetés nem előzte meg ezt a javaslatot, ahogyan azt egy kicsit burkol tan államtitkár úr is elmondta. Az érintettek meghallgatása és bevonása továbbra sem fontos önöknek, ahogy ezt az elmúlt 3 évben már megszokhattuk. Mindezek ellenére a szakma egy része azonban megpróbálta ez ügyben hallatni a hangját, persze úgy tűnik, sik ertelenül. Levélben fordultak L. Simon Lászlóhoz, a módosító egyik beterjesztőjéhez és az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának elnökéhez. Idézem: “A törvénymódosítást ezen formájában a kulturális és sajtóbizottság semmiképpen se támogassa, sőt a h ozzáértésével bizonyítsa be, hogy ez az intézkedés több kárt okoz, mint hasznot, és politikai tekintélyével érje el a módosítás visszavonását.” Miután ennek ellenére a bizottság általános vitára alkalmasnak találta a módosító javaslatot, egy tiltakozó leve let tettek közzé, miszerint: “Az előterjesztés azt mondja ki, hogy a mindenkori miniszter - beosztásából adódóan - a műtárgyakat őrző intézmények szakembereinél sokkal jobban ért a műtárgyak őrzéséhez, elhelyezéséhez, bemutatásához. Hamis érvek álcája mögé bújva azt sugallják, hogy a muzeológusok indokolatlanul megfosztották a közt saját kincseinek élvezetétől. Tovább súlyosbítja a helyzetet a törvényjavaslat azon része, amely eltörli a hatályos törvény szakmai képesítésre vonatkozó előírásait, nem köti sza kmai végzettséghez se a szakalkalmazottak, se az intézményvezető kinevezését. Ez a módosítás a teljes kulturális alapellátást veszélyezteti. Követeljük, hogy a módosító indítványt benyújtó képviselők vonják vissza előterjesztésüket, a kormány és az Országg yűlés pedig ne támogassa ezt a törvénymódosítást.” Mások pedig röviden, lényegre törően a következő véleményüknek adnak hangot: “A jelen törvénymódosításnak semmi értelmét nem látjuk, ebben a szakma kompetenciájának, jogkörének és gyűjteményi biztonságának súlyos sérelmét viszont igen.” Az utóbbi véleményt az LMP parlamenti frakciója is osztja, ugyanakkor azt gondolom, szakmai érvek nem is szólnak a módosító mellett. Ez, mint látjuk, nem azt jelenti, hogy önök más értelmet nem találnak benne. A magát nemzet i konzervatívnak nevező, populista kormányzat és a balliberálisnak mondott oldal között zajló kultúrkampfnak már nem ez az első felvonása. A Lehet Más a Politika már mérhetetlenül rossz szemmel nézi ezt, és azt gondoljuk, hogy ezzel a hozzáállással nem iga zán lehet előrejutni. A Fideszkormányzat már az előző kormányzati ciklusában, tehát ’98 és 2002 között világosan felismerte, hogy a szimbolikus politizálás által nyitott térben a múlt bizonyos tárgyi emlékei kiemelt politikai jelentőségre tehetnek szert. A műtárgyak nemcsak egy adott épített tér reprezentativitását növelik, hanem szimbolikus kapcsolatot teremtenek korábbi korokkal és eszmékkel. Ez a módosító pedig lehetővé teszi a közgyűjtemények anyagának aktuálpolitikai, mi több, ideológiai célokra
