Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. december 9 (334. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Jakab István):
4681 egyszerűen elérhető a munka, hogy mindenki számára egy fokkal könnyebb talán az élet, mint a keletebbi megyékben. Ez persze sok esetben így is van, hiszen ha Győr, Sopron vagy Mosonmagyaróvár lehetőségeit nézzük, akkor ez a legtöbb esetben tényleg megállja a helyét. Ugyanakkor nálunk is van egy része a megyének, egy elég nagy része, hiszen ez a választókerület 75 településből áll, ahol a munkába járás, a munka lehetősége is ugyanolyan nehezen elérhető, mint az ország szerencsétlenebb részein fekvő településeken. Úgy gondolom, ezekről a problémákról is fontos beszélni és ezeket itt megemlíteni. Ahogy mondtam, a Rábaköz egy óriási földrajzi egység, mind történelmileg, mind kulturálisan nevezhetném és nevezem is egy különleges helynek, egy különleges egységnek, ahol olyan családok százai, ezrei élnek, akik ötszázhatszáz évre nemc sak azt tudják visszavezetni, hogy azon az adott településen élnek, hanem akár azt is, hogy egy adott portán. A történelem nagy viharai javarészt elkerülték ezt a környéket, és ez adott egy olyan szerencsés helyzetet a Rábaköznek, hogy ősi családok és ilye n ősi hagyományok fennmaradhattak. Ugyanakkor e hosszú történelmi időszaknak talán a legszomorúbb részeit éljük manapság, amikor ahhoz, hogy valaki a Rábaközben munkát találjon, nemritkán négyórás buszútra van szüksége ahhoz, hogy eljusson akár Sopronba, a kár Szombathelyre dolgozni. (0.00) Így annak a fizetésnek, amit mondjuk, egy nyugateurópai érdekeltségű összeszerelő üzemben keres, akár a felét is elviszi a munkába járás költsége. De említhetném azokat a nagy múltú településeket, amelyek lélekszáma kett őháromnégy- vagy akár ötszöröse volt még a 60as években is annak, mint amit ma tapasztalhatunk. Volt szerencsém az elmúlt néhány napban ezek közül a települések közül jó néhányat meglátogatni, lakossági fórumot tartani, illetve találkozni a helyiekkel, polgármesterekkel, vagy akármilyen szakmát kiemelhetnék, hiszen számtalan szakma képviselőivel sikerült beszélgetnem. Mérges, Kisbabót, Edve, Vásárosfalu, Sopronnémeti, Pásztori, Csér, Csáfordjánosfa és Répceszemere, ez a 9 település, ami ebben a négy napb an belefért az időmbe és energiámba. Mindenhol ugyanazt tapasztaltam, ugyanazokra panaszkodnak az emberek, egy folyamatosan romló közbiztonságra. Egy abszolút magára hagyott életérzés uralta el a helyiek többségét, hiszen, mint mondtam, radikálisan csökken t a település lélekszáma néhány évtized alatt. A fiatalok a legritkább esetben maradnak helyben. Ennek persze oka Ausztria közelsége is, de sok esetben Magyarországon belül is kénytelenek lakhelyet váltani, hiszen, ahogy mondtam, helyben nem találják meg a számításaikat. Amikor Répceszemere példáját mondom, 1200 lélekről manapság 200 és 300 fő között élnek a településen, és ha végigmegy az ember a főutcán, elszorul tényleg a torka, és szomorú szívvel halad végig. Polgári házak és nemesi kisvillák sora sorak ozik, mindegyik düledezik, romokban van, kizárólag azok épek és azok néznek ki lakható állapotúnak, amelyeket osztrák állampolgárok megvásároltak. Itt persze most nem támadólag értem ezt, és egyáltalán nem vitatom el annak lehetőségét, hogy miért ne költöz hetnének oda és újíthatnának fel egy ingatlant. Csak szomorúan tapasztalja az ember, hogy ilyen állapotok vannak egy ilyen komoly hagyományokkal rendelkező településen, amely Magyarországon híres vásárokat tartott még nem is olyan régen. Úgyhogy ebbe az 5 percbe tényleg csak ennyi fért bele, és arra kívántam felhívni a figyelmet, hogy a kormányzat figyeljen oda erre a térségre is, infrastrukturálisan is és emberileg is sokat jelentene ezeknek az embereknek egy kis figyelem. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps. ) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormány képviselője jelezte, hogy írásban kíván válaszolni az elhangzottakra.
