Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. december 4 (333. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - HARANGOZÓ GÁBOR (MSZP): - ELNÖK (Lezsák Sándor):
4368 H ARANGOZÓ GÁBOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azon ritka pillanatok egyike zajlik, amikor vigyázó szemünket nem Nyugatra, hanem épp ellenkezőleg, Keletre kell vetnünk. Keleti szomszédunknál ugyanis méltóságteljes akaratnyilvánítá s és fontos események zajlanak. De nem azért kértem szót, hogy innen mondjam meg, hogy az ukrán kormánynak mit kéne tennie. Én nem tennék ilyet. Nem hiszem, hogy tisztességgel meg tudnánk ítélni, hogy valójában volte mozgástere az ukrán kormánynak. Az azo nban meggyőződésem, hogy Ukrajnának hosszabb távon az Európai Unióban van a helye, mert ez az ukrán nép és a kárpátaljai magyarság érdeke is. Úgy látom, hogy ezen véleményemmel nem vagyok egyedül. Az ukrán nemzet tagjai békésen, de ha kell, határozottan és kitartással jelzik, hogy az ukránok bizony elkötelezettek az európai értékek és az Európai Unió mellett. Egyszerre felemelő és lesújtó ez a helyzet. Felemelő, mert szomszédunknál a józan ész és a civil kurázsi iskolapéldáját figyelhetjük meg: egy fiatal é s viharvert demokrácia mutatja meg erejét és büszkeségét, egyben hitet tesz a népfelség elve mellett. Hogy nagy szavak ezek, tisztelt képviselőtársaim? Nem, ezek nem nagy szavak, ezek csak idegenek a mai Magyarország számára. (Moraj a Fidesz soraiban.) Ezé rt felemelő és lesújtó a helyzet. Míg az ukránok újra felfedezhetik a nemzeti akarat erejét, addig nálunk egy elidegenedő, önös pénzügyi érdekeket szolgáló cirkuszi társulat mutatja be elkeserítő előadását. (Kovács Péter: Atyaúristen!) Igen, hölgyeim és ur aim, ez itt a nagy mutyicirkusz, amely mindent bevet. Delejez, csodákat tesz, soha nem látott fejlődést hoz, miközben a porondmester egyik kezével kedélyesen disznót vág, a másikkal árvizet állít meg, egymillió munkahelyet teremt, és elsősorban természetes en jobban teljesít, mint körülbelül mindenki. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Szégyen! - Kontur Pál: Orvost!) Hölgyeim és Uraim! Kérem, ne forduljanak el, kérem, az előadás még tart, a manézst figyeljék, mert jönnek az újabb szemfényvesztő mutatványok! (Fo lyamatos zaj. - Az elnök csenget.) Addig se figyeljünk a bejárat mellett bezárt kisüzletek és vendéglátók sorára, a kitámolygó százezrekre, a földjüket vesztő vidéki gazdákra, a megalázott közmunkásokra, a kisemmizett rászorulókra, a meglopott nyugdíjpénzt ártagokra, a rettegő vagy épp állásukat vesztett alkalmazottakra, a színházigazgatókra és a jogfosztott rendvédelmi dolgozókra, a munkahelyüket elveszítő építési vállalkozókra. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Itt van például az új mutatvány, nézzék! Hölgy eim és Uraim! Önök talán azt hihetnék, hogy soha nem megtermelt cukrot nem lehet eladni. De hát csiribúcsiribá, hoppá, hát dehogynem! Még hogy nem lehet eladni? Utaztatni is lehet! (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Te már csak tudod!) Sőt, áron alul is el l ehet adni. Mindezt hű segítővel: az elfoglalt adóhatósággal és a párthű mutyigárdával. A manézs sarkában közben kiegészítő látványosságként milliárdokat nyel el egy narancssárga betonkeverő. És természetesen vannak, akik lelkesen tapsolnak. Tapsolnak a mil liárdos stadionépítők, a húsz éve verbális világbajnok focisták, tapsolnak a Közgéptulajdonosok. Tapsol az egész álcivil kormányfinanszírozott békemenet, amíg az Európai Unió ellen tüntet, spontán elhatározásból. (Kovács Péter: Már olyan vagy, mint a Feri , a Gyurcsány Feri! - Az elnök csenget.) Erre a sanyarú cirkuszra kárhoztatja Orbán Viktor és a Fidesz a magyar népet. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Lehet fanyalogni, lehet hallgatni a kormánypárti lakájmédiára, de egyszer dönteni kell: Európa az európai ért ékekkel és életszínvonallal, vagy a Kelet, a maga oligarcháival, fülledt diktatúráival, baltás gyilkosaival. Hölgyeim és Uraim! A cirkusznak vége lesz, a porondmesternek mennie kell. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban. - Közbeszólások a kormánypártok soraiból. - Novák Előd közbeszól. - Az elnök csenget.) ELNÖK (Lezsák Sándor) :
