Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. december 4 (333. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KLINGHAMMER ISTVÁN, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
4366 zárolások összegét, ezért év végére több intézmény kilátástalan helyzetbe került. Joggal teszem fel tehát a kérdést: miért nem védték meg önök a súlyo san forráshiányos felsőoktatást a zárolásoktól? De beszéljünk a jövőről is! Államtitkár úr legutóbbi, keddi vitánk során hangsúlyozta, hogy a mennyiségi szemlélet helyett a minőség irányába kívánnak lépni. Igen ám, de a kevesebb forrás és a kevesebb hallga tó nem a minőség irányába mutat. Amikor kényszerű szénszünetről és zárolásokról szólnak a hírek, akkor nem lehet minőségi felsőoktatásról beszélni, még akkor sem, ha a párt utasítására így kell kommunikálni a kudarcot. De abban már bizonyára egyetértünk, h ogy a minőségi reform más okból is erősen megkérdőjeleződött a felsőoktatásban. Beszéljünk a felsőoktatás legaktuálisabb kérdéseiről! Államtitkár úr, tisztelettel kérdezném: mi történt a legutóbbi kormányülésen? GiróSzász András kormányszóvivő szerint nem tárgyalták, Balog Zoltán miniszter úr tegnapi mondása szerint tárgyalták a felsőoktatási stratégiát. Most akkor tárgyalták vagy nem tárgyalták? Ha nem tárgyalták, akkor miért nem tárgyalták? Ha tárgyalták, akkor miért nem fogadták el? Mi volt a kormánytag ok kifogása? Miért halasztották el a róla való döntést? Miért nem szavaztak? Balog Zoltán miniszter úr tegnapi oktatási bizottsági meghallgatásán azt mondta, hogy a gazdaság egyes szereplői több dolgot is hiányoltak az anyagból, azt ki kell egészíteni. Ped ig államtitkár úr azt mondta korábban, hogy ezeket az észrevételeket már régen belerakták a stratégiába. Azt hiszem, tudom, hogy honnan fúj a szél. Parragh László iparkamarai elnök és az általa képviselt multinacionális vállalatok fúrják a stratégiát. Ők s zembemennek a minőségi felsőoktatás koncepciójával, mert csak azt nézik, hogy saját maguknak mi a jó. Azt akarják, hogy a felsőoktatás legyártsa azt a kevés diplomást, akikre nekik szükségük van, a többiek pedig nem számítanak. A mi víziónk - és úgy látom a felsőoktatási stratégia alapján, hogy ebben mi egyetértünk, államtitkár úr : mi a tudásalapú társadalomban hiszünk, és azt akarjuk, hogy mindenki megkaphassa azt a tudást és készséget, amellyel később sikeres lehet. Ha kell, munkahelyet és szakmát is vá lthat. Államtitkár úr legutóbb arra kért engem és a pártomat, hogy mi is tegyünk valamit ezekért a célokért. Ellenzéki pártként megtesszük, amit lehet. Én a nyilvánosság erejével tudok csak küzdeni. Ma el fogok menni Parragh Lászlóhoz, és kérdőre vonom őt. Azt akarom, hogy nyilvánosságot kapjon az is, hogy ő mit akar pontosan. De ön, államtitkár úr, ön mit fog tenni annak érdekében, hogy a stratégiát végre tényleg elfogadja a kormány, és az a hallgatók és a fiatalok jövőjét szolgálja, nem pedig Parragh Lász lóét és az ő oligarcháinak érdekét? Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő asszony. A kormány nevében dr. Klinghammer István államtitkár úr fog válaszolni. KLINGHAMMER ISTVÁN , az Emberi Erőforrások Minisztéri umának államtitkára : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Ha megengedi, a fölvetett kérdések sorrendjében igyekszem végigmenni. A hallgatók számára kérdezett rá. Én elmondtam többször - most is azt mondom, ha ennyit magánemberként megjegyezh etek, ami furcsa, hogy itt állok, de magánemberként mondom : 95 ezer hallgató jelentkezett felsőoktatásba, én ezen lepődtem meg. Azt hittem, hogy kevesebben fognak jelentkezni. Azt is megmondom, miért. Idén februárban, amikor érettségire kellett jelentkez niük a fiataloknak, akkor 80 ezer fölött volt a jelentkezők száma, de csak hetvenvalahányezren - 75 ezer fölött - jutottak el az érettségiig, abból 11 ezer estilevelezőn végzett, a maradéknak körülbelül a fele az, aki gimnáziumban, a fele az, aki szakköz épiskolában. A szakközépiskolában végzetteknek egy része vélhetően nem továbbtanulni kíván, hanem elhelyezkedik a szakmájában, tehát munkát akar vállalni. És akkor jön még az, hogy ki alkalmas, hogy a felsőoktatásban tanuljon, ki érez motivációt, erőt, és eléri azt az eredményt, hogy tovább tud tanulni.
