Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. december 3 (332. szám) - A Nemzeti Emlékezet Bizottságáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP):
4336 Mi azt mondtuk, semmi gond, jöjjön létre az aktanyilvánosság mellett, az akták megnyílta mellett a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, és a Nemzeti Emlékezet Bizottságának adjunk egy olyan feladatot, hogy meghatározott határidőn belül ez a bizottság, az önök által megválasztott bizottság állítson össze profilt azokról, akik részt vettek a Nemzeti Kerekasztaltárgyalásokon, illetve részt v ettek a politikai hatalom gyakorlásában 1990. május 2át követően. Ennek ellenére önök harmadik alkalommal is lesöpörték az asztalról ezt a törvényjavaslatot. Negyedik alkalommal az LMP frakciója egy határozati javaslatot terjesztett elő, és ebben a határo zati javaslatban azt kezdeményeztük, hogy a parlament kötelezze a kormányt arra, hogy 2013. december 31éig beterjeszt a parlamentnek nem egy szőnyeg alá söprési törvényt, hanem egy aktanyilvánossági törvényjavaslatot. Önök azzal hátráltak ki még a határoz ati javaslat mögül is, hogy mind az alkotmányügyi bizottságban, mind pedig itt, plenáris ülésen azt mondták, hogy azért fölösleges ez a határozati javaslat, mert kár itt sürgetni a kormányt, mert a FideszKDNP, illetve a kormány még idén elő fog jönni egy aktanyilvánossági törvénnyel. Az a helyzet, államtitkár úr, hogy önök egy rettenetesen nagyot hazudtak, eszük ágában nincsen idetolni a Ház elé egy aktanyilvánossági törvényt. Önök egy szőnyeg alá söprési törvénnyel jöttek ide, aktanyilvánosságról ebben a törvényben biztosan nincsen szó. Hogy világosan értsük egymást: nem önmagában a Nemzeti Emlékezet Bizottsága intézményével lenne a baj. Természetesen, hogy önök meg sem próbálnak egy olyan intézményt felállítani, ahová adott esetben paritásos alapon, de le galább egy kisebbséget alkotva az ellenzéki frakciók delegálhatnának képviselőket, ez nyilván az önök szándékairól sokat elárul, illetve, hogy hogyan kívánják a mandátumuk lejárta után a legfőbb ügyészhez hasonlóan fönntartani a Nemzeti Emlékezet Bizottság a tagjait, erről Tóbiás képviselőtársam már beszélt. De az a helyzet, hogy önmagában a Nemzeti Emlékezet Bizottsága nem jelent aktanyilvánosságot. És önök azzal szoktak védekezni és érvelni - és nyilván az államtitkár úr ezt a zárszavában is meg fogja még egyszer tenni , hogy persze, mert itt az ellenzéki frakciók vagy legalábbis az új pártok folyamatosan a kis spiclikre, a szegény szerencsétlen bezsarolt spiclikre utaznak. Először is, Novák Előd képviselőtársam az imént már elmondta, hogy egyrészt az ügyn ököknek korántsem mindegyike volt bezsarolt, megtört ember, bár kétségtelen, hogy nagyon sokan bezsarolt, megtört emberek voltak. De itt hallgathattunk is egy idézetet, hogy volt, aki például anyagi érdekből jelentett, volt, aki meggyőződésből jelentett, l egfeljebb időnként meggyőződést szokott váltani, ilyenről is tudunk. És itt van az eb elhantolva! Amiért az LMP számára fontos az, hogy legyen aktanyilvánosság, az pontosan az, hogy még huszonöt év után sem látunk tisztán, hogy az állambiztonságot irányító kommunista hatalombirtokos szervezetek miként szőtték át a gazdasági, politikai, médiabeli rendszerváltást. Államtitkár úr, azért fontos az aktanyilvánosság - és itt nem pusztán csak az ügynökökről van szó, az ügynököket tartó tisztek neveiről is , hogy világosan lássuk azt, hogy például a rendszerváltó parlament különböző frakcióiban hányan voltak ügynökök, hányan voltak olyanok, akik egyszer meggyőződésből szolgálatba léptek a III/iksznél, majd utána meggyőződést változtattak, hirtelen népnemzetiek lett ek, liberálisok lettek meg a Jóisten tudja, mik lettek. Ezt jogunk van tudni, ezt joga van tudni minden magyar embernek. Továbbmegyek: azt is jogunk van tudni, hogy hány olyan ember volt Magyarországon a rendszerváltás hajnalán, aki kiszolgálta a kommunist a állambiztonságot, majd a megszerzett kapcsolatrendszerrel kirabolta ezt az országot. Hányan voltak a privatizatőrök között olyanok, akik egyébként a kommunista állambiztonságot szolgálták? Ezeket jogunk van tudni. Amíg nem látjuk azt pontosan, hogy a rég múltba visszanyúló hálózatok hogyan befolyásolják akár napjainkig a politikai döntéshozatalt, akár napjainkig a gazdasági életet, addig vakon megyünk el szavazni. Nem tudhatjuk azt, hogy akkor, amikor hatalomba segítünk a szavazatunkkal egy pártot, egy pár tszövetséget, akkor pontosan milyen érdekszövetségek azok, amelyek a politikai döntéshozatalnál meghatározó szavazatmennyiséggel fognak rendelkezni.
