Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. december 3 (332. szám) - A Nemzeti Emlékezet Bizottságáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - NOVÁK ELŐD (Jobbik):
4326 III/IIes informátorként írt jelentéseket külföldi útjairól. És az ilyen, akár a kormányban lévő spiclik miatt nem engedik feltárn i az állambiztonsági múltat, tehát e törvény elfogadása után sem várható a kormányzat számára kellemetlen akták nyilvánosságra hozatala. (Dr. Rétvári Bence: Óvatosabban!) Nem egy jelentését mutatom föl miniszter úrnak, hiszen azok titkosítva vannak, csupán a hitelesített állambiztonsági nyilvántartó kartonja eddig, ami egyedül napvilágot látott. (Dr. Rétvári Bence közbeszól.) Megkérem államtitkár urat, hogy tartsa be a Házszabályt, és nyomjon gombot, reflektáljon, védje meg a miniszterét III/IIes spicli mú ltja ellenére (Dr. Rétvári Bence közbeszól.) , megteheti, azonban legalább ennyi kiszivárgott, még ha azt nem is tudjuk, hogy esetleg milyen kollégáiról hány száz oldalon keresztül milyen jelentéseket is írt. Mi azonban szeretnénk tudni. Szeretnénk, hogyha az önök számára kellemetlen aktákat is nyilvánosságra hoznák, még ha akár saját rokonaik számára kellemetlen vagy akár kormánytagok számára kellemetlen ügy. De hát nemhogy a kormányban lehetnek, tele az államigazgatás is és különböző állami szervek élén is lehetnek. Itt van például Böröcz István, aki Nádasdy fedőnéven lett a beszervezés alakja - anyagi érdekeltség. Egy III/IIIas ügynökről beszélünk, akinek szintén kiszivárgott a 6os kartonja, ennek ellenére a közmédiumok több tízmilliárd forintja felett b asáskodó MTVA vezetője lehetett, sorozatos kritikánk, kifogásunk és tiltakozásunk ellenére is. Néhány irat kiszivárgott, de a legtöbb jelentés azonban a mai napig titkosítva van. Ezért a Jobbik kormányra kerülése esetén az állambiztonsági múltat azonnal (D r. Rétvári Bence közbeszól.) és teljes körben feltárja, továbbá haladéktalanul kizárnánk a közéletből a pártállami vezetőket, amiről sajnos a kormánypártok továbbra sem akarnak hallani sem, sőt mi megvonnánk a kommunista luxusnyugdíjakat is, ami szintén a rendszerváltás egy nagy elmaradása. Mi több... - és láthatjuk, hogy miért nem változhatott ez a rendszer, miért nem láthattak napvilágot még akár a nem titkosított levéltári iratokból is a kormányzat számára kellemetlen ügyek; hiszen például az SZDSZMDFp aktum aláíróját nevezte ki Kövér László az Állambiztonsági Levéltár főigazgatóhelyettesévé. Kizárólag a Jobbik ellenezte Kónyáné dr. Kutrucz Katalin, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára főigazgatóhelyettesjelöltjének házelnök általi kineve zését az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának meghallgatásán. Kónyáné 1990. április 30án az SZDSZMDFpaktum aláírói közt volt, Antall József, Salamon László és Pető Iván társaságában. A nagy megalkuvás dokumentuma garantálta az állambiztonsági r endszerváltás elmaradását is, így az ügynökök, tartótisztek és más népnyomorítók Biszku Bélához és bűntársaihoz hasonló boldog továbbélését is. Nem csoda, ha ezek után rábízták a levéltár egyik vezetését. Férje egyébként, Kónya Imre az MDF frakcióvezetőjek ént, ő maga pedig az alkotmányügyi bizottság tagjaként felelős az ügynökkérdéskör elkenését szolgáló, hiányos, kiskapukat hagyó törvényekért és azok következményeiért, a ma is fertőzött közéletért, amelyben volt ügynökök vezető pozícióban vannak, mint amir e néhány példát is hoztam, sőt közvéleményformálók, olykor még ki is tünteti őket a mindenkori, többek közt a jelenlegi kormányzat is. Kónyáné, ahogy az eddigi parlamenti garnitúra is, csak szavakban híve az állambiztonsági múlt feltárásának. Sőt, az Álla mbiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára teljes vezetése a balliberális kormányok kövülete, amit meg is tűr a Fidesz, élén Gyarmati György főigazgatóval, akinek megbízását az egykori MSZMPtag Katona Béla házelnök hosszabbította meg regnálása utolsó nap jaiban. Tehát az ÁSZTL dolgozóinak többsége SZDSZhez közeli nómenklatúrából került ki, sőt a kutatásokat engedélyező szakmai kuratórium elnöke a nemrég kinevezett Gecsényi Lajos, aki 1965től az MSZMP pártarchívumainak felelőse volt. Ezzel szemben hiába v annak magunkfajta kutatók, azok nem jutnak szerephez, nem rúgnak labdába, nem fognak ezután többek közt a Nemzeti Emlékezet Bizottságában sem, hiszen csak szerintünk lenne szükséges az, hogy a tudományoskutatójelöltnek rendelkeznie kellene a
