Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. december 2 (331. szám) - A Magyarország Kormánya és a Török Köztársaság Kormánya között a kulturális központok nyitásáról, működtetéséről és tevékenységéről szóló Egyezmény kihirdetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik):
4156 DR. GAUDINAGY TAMÁS (Jobbik) : Köszönöm szépen, elnök úr. Én magam is csatlakoznék ahhoz a hangvételhez és pozitív megközelítéshez, amit Hegedűs Tamás képviselőtársunktól hallottunk ezen egyezmény ratifikációs vitája kapcsán, bár igazából vita nincs szerencsére, mert azt hiszem, senki számára nem lehet vitatható, hogy Törökország stratégiai part nere Magyarországnak. Ezt személyesen én is megtapasztaltam már egy alkalommal, amikor az Európai Parlament ifjúsági, helyesebben az Európai Ifjúsági Parlament isztambuli ülésén vettem részt. Tényleg egy különleges élmény volt egyrészt azt a szervezettsége t megtapasztalni, amit az ember fő szabály szerint nem vár, legalábbis rossz beidegződések vannak Törökországgal szemben. Azt hisszük, hogy ott furcsa turbános emberek nem tudni, miket csinálnak, és sokan vannak. Körülbelül ezt sugározzák nagyjából Európa felé, illetve Európában is ezt hangsúlyozzák azok a politikai erők vagy úgymond gondolkodók, akik a valóságot szeretik eltorzítani. Ezzel szemben a valóság az, hogy meglehetősen kulturált és nagyonnagyon jó hangulatú országról van szó, amely nagyon büszke , nagyon öntudatos, nagyon a helyén van, nagyon erősek, nagyon bíznak magukban. Nem kevesebbet tűztek ki Törökország oldalán, hogy a világ tíz legerősebb gazdaságú országai közé szeretnének pár éven belül belépni. És minden esélyük megvan erre valóban. (20 .30) A Turkish Airlines, török légitársaság az elmúlt három évben folyamatosan a legjobb légitársasága volt a világnak. Tehát azért ez is egy árulkodó jel. Aki utazott már ezen a já raton, az tudja, hogy gyakorlatilag valóban ég és föld különbség van még a Lufthansajáratokhoz képest is, de ez az élet sok más területén is megmutatkozik. Tényleg, nem akarok most hosszas elemzésbe belemenni, Hegedűs Tamás ezeket már felvázolta. Tehát mi ndenképpen érdemes volna oldani azokat a prekoncepciókat, azokat a beidegződéseket, azokat a téves felfogásokat, amelyek Törökországgal szemben mint előítélet fennállnak. Kétségkívül a történelmi múltunkban volt 150 év, amikor nem feltétlenül baráti volt a viszony, de azért vegyük észre azt, történészek azért leírják, hogy alapvetően az a fajta megszállás, amit a törökök képviseltek Magyarországon, az nem mondom, hogy jó volt, helyes volt, üdvös volt, mert nyilván nem, komoly lakosságfogyás is volt, de nem a kipusztítás, felperzselés taktikáját alkalmazták, hanem tulajdonképpen meghagyták hitükben azért a magyarokat, kivéve persze, amikor rabszolgának adták el őket, mondjuk (Derültség.) , ilyen előfordult. De a fő tendencia alapvetően az volt, hogy az adózásb an, a vallásmegőrzésben és egyáltalán; tehát hogy mondjam, azért nem pusztult ki a magyarság. Bocsánat, ez nyilván némi bizonyíték arra… (Dr. Józsa István: Dehogynem.) Nagyon megcsappant a magyarság száma, csak hogy vegyük észre azt, hogy a Habsburg felsza badítók ideje alatt a Habsburg idézőjeles felszabadítók pusztítása a nemzet stratégiai intézményrendszere szempontjából sokkal drámaibb következményekkel járt. Gondoljunk a váraink felrobbantására például, amelyet kifejezetten a felszabadítók, a 300 évig i deiglenesen itt állomásozó felszabadítók okoztak, a Habsburgok, akik aztán ránk gerjesztették ’4849ben a különböző nemzetiségeket meglehetős sikerrel. De visszakanyarodva Törökországhoz, én csak annyit tudok mondani, hogy szerintem az tud hitelesen Török országról beszélni, aki egyrészt járt ott, és aki már egyszer járt ott, annak már nem lehet beadni azt a mesét, hogy itt valamifajta ellenséges, gonosz, hódító nép készül megint Európát a félhold alá hajtani. Egyébként azt is tudni kell, nyilván aki Atatür k pályáját ismeri, azért Törökország példát mutatott abból, hogy egy igazságtalan békediktátummal szemben felállt Törökország, és azt mondta, hogy nem hajtjuk végre, és ebből következően Atatürk mobilizálni tudta Törökország jóravaló erőit, és tulajdonképp en azt a gyalázatos békediktátumot, amellyel sokkal kisebbre zsugorították volna az országot, megállították fegyverrel. És utána egy olyan állam épült ki, egy olyan szekularizált állam, ahol gyakorlatilag visszaszorult a fundamentalista iszlám befolyása, p ersze sokak berzenkedését kiváltva.
