Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. november 27 (330. szám) - A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik):
4016 A jogalkotási t örvény nagyon szigorú ebben, önök hozták 2011ben, nem mi hoztuk, azt mondja, hogy kell egy teljes társadalmi összképet, háttérképet adni, kockázatok, mellékhatások, elemzések és a többi. Nincs benne! Nemzetközi jogi összefüggések vannak, amelyek fontosak bizonyos szempontból, ugye, kínzásellenes egyezmény miatti szükségességek és a többi, de azért halljunk már szót arról, hogy tényleg milyen katasztrofális viszonyok vannak a börtönökben. Hát, aki tényleg járt előzetesben levőnél például, Budaházy Györgyhöz két és fél évig jártam, volt szerencsém ezt az időszakot így végigcsinálni vele, hát tényleg elképesztő dolgokat tapasztal az ember. Csoda, komolyan mondom, amikor a váci fegyháznak az alagsori szintjén megyek, ami gyakorlatilag olyan, mint egy múzeum, me rt több száz éves falak, düledező, kilógó vascsövek, zsinórok, tehát elképesztő viszonyok vannak, csöpögő víz, patkánynyomok a padlón, egyszerűen elképesztő. Tehát bocsánatot kérek (Dr. Aradszki András ingatja a fejét.), igen, képviselő úr, látom, rázza a fejét, tessék felszólalni, tessék vitatni, tessék saját tapasztalati tényeken alapulóan más tényeket előadni itt. Nem tudom, hogy sikerüle. Mondom, a PPPbörtönről, a szombathelyi PPPbörtönről sikerülni fog, mert az egy őrület, az már a másik véglet. Az már valóban egy wellnessbörtön. Évi kétmilliárdot fizet az állam ezért még soksok évig. Ugyanez van Tiszalökön is, két PPPbörtön jött létre, nem jó dolog, hogy ez így alakult. Az egész PPPkonstrukció is egy nagyonnagyon téves dolog. Na most, a legfőbb kérdés tehát az, hogy a nem megrögzött bűnözőkkel sikerüle egy olyan rendszert kialakítani ezzel a törvénnyel, ami változást hoz. A változás lényege az lenne, hogy ezek az emberek, akik készek, képesek arra, hogy visszajöjjenek a társadalomba, a társadalo m hasznos tagjai legyenek, képeseke arra, kapnake lehetőséget arra, hogy képzésben, oktatásban részesüljenek. Halkan mondom, itt a gimnáziumi oktatásban való részesülés kiesik a rendszerből, ez nem jó. Most már csak a szakképzésben való részvételt biztos ítják. Nem tudom, miért vágunk el, mondjuk, egy kábítószerügyben megtévedt fiatalt attól, hogy befejezze... - most a fiatal nem jó, egy felnőttet, ugye, aki mondjuk gimnáziumot szeretne elvégezni, mert azt mondja, hogy egyetemre akarok menni, mert most úgy érzem, hogy megcsapott a bölcsesség szele, könyvtárba járok a börtönben, börtönmisszióban veszek részt, szeretnék gimnáziumi, majd egyetemi végzettséget szerezni. Nem tudja megtenni most már. Ez nem jó. Az amerikai utat el kell mondani. Amerikát nem nagyo n szeretjük sok tekintetben, de vannak jó példák Amerikában. Amerikában 2008ban elfogadták a Second Chance Actet, a második esély törvényt, mert rájöttek, hogy az amerikai adatok úgy szólnak, hogy minden börtönviselt embernek a kétharmada három éven belül visszacsücsül a börtönbe; de nem magától, hanem mert elkövet egy bűncselekményt, és elítélik. Ez egy katasztrofális adat. Magyarországon, ha jól tudom, 50 százalék felé közelít, 4448 százalék között van. Ez se jó adat. Tehát ezen kell változtatni, és Ame rikában arra jöttek rá, 2008ban hoztak egy törvényt, hogy nagyon drasztikusan meg kell növelni a képzést, oktatást, a társadalmi visszailleszkedést segítő intézmények számát. Bámulatos adatokat produkálnak. Itt olvasni a The Economist múlt heti számában e gy elemzést erről, például Brooklyn több területén vagy több amerikai államban, járásban nagyon sikeres modelleket, bámulatos mutatókat valósítottak meg. Tehát nyilván ehhez pénz, paripa, fegyver kell, ezért egyébként nagyon szomorú voltam, amikor a költsé gvetési törvényben a 4 milliárd forintos többletjavaslatomat a büntetésvégrehajtás intézményrendszerére nem szavazták meg. Igaz, hogy 2015. januárban lép hatályba ez a csomag, de hát már most is kell a pénz. Most is lehetne javítani a rendszert, most is l ehetne a képzést, visszailleszkedést segítő intézményeket erősíteni, nem látjuk, nem történik meg. Én a másik fontos gondolatot még azért gyorsan elmondanám, még a munkával kapcsolatban. Módosító javaslatot adtunk be Staudt Gábor képviselőtársammal, legyen kötelező a munka. Ne lehetőség legyen, tehát ne az, hogy a börtön próbáljon munkalehetőséget biztosítani, legyen kötelező a munkavégzés. Ez a fő szabály, nyilván a képzettségnek és a börtön helyi viszonyainak megfelelő módon. Aztán aki, mondjuk - bocsánat - félkarú, béna, beteg, nem tudom, az ne dolgozzon. De a fő
