Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. november 27 (330. szám) - A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP):
4012 mellett sem orvosolható egyik napról a másikra, márpedig ezen erős eltökéltség tényleges megléte is megkérdőjelezhető. Az Orbánkormány programja nem irányozta elő a büntetésvégrehajtás modernizációját, ehelyett megdöbbentő módon a fogvatartottak alacsony számát rótta fel az előző szocialista kormányo knak. A kormányprogram a rendőröknek jó fizetséget ígért, miközben a büntetésvégrehajtás dolgozóiról említést sem tett. Orbán Viktor a rendőröknek tett ígéretét nem tartotta meg, azonban a büntetésvégrehajtás dolgozói pont akkora figyelmet kaptak, mint a mennyi a kormányprogramból következik: semmit. Természetesen nem állítom, hogy az intézményrendszer állapota vagy a bv állománya, mára már valóban tarthatatlanná vált helyzete pusztán egy kormány felelőssége volna. Ebben az ágazatban ugyanis valóban évtize des elmaradások vannak. Azonban az is tény, hogy az elmúlt három évben az intézményrendszer fejlesztése tekintetében nem történt érdemi előrelépés, annak ellenére sem, hogy az elmúlt években érezhetően elszabadult a bűnözés, amit a Fidesz igazságtalan és v égletesen megosztó társadalompolitikája gerjeszt. A folyamatosan növekvő bűnözés és a kormány által folytatott ésszerűtlen büntetőpolitikai következményei a bv területén csapódnak le. A bv. intézetek zsúfoltsága mára döbbenetes mértéket ért el, ami nemcsak emberiesség szempontból, hanem biztonsági szempontból is igen komoly problémát jelent. Miközben az Orbánkormány az elmúlt három és fél évben tétlenül szemlélte a folyamatokat, addig most a ciklus végén nagy fejlesztési programot hirdet, és rohamtempóban elfogadja a jogterületet teljesen újraszabályozó törvényt. Kérdezem tisztelt kormánypárti képviselőtársaimat, önök szerint hihetőke a most megfogalmazott ígéretek. Hihetőe, hogy három év semmittevés után, éppen a kormányzati ciklus végére teremtődtek meg egy teljesen új bv. törvény hatályba léptetésének feltételei? Hihetőe, hogy a szükséges fejlesztési források 2014ben rendelkezésre fognak állni, miközben az Orbánkormány idei megszorító csomagja is 1,2 milliárd forintot vont ki a büntetésvégrehajtás e gyszer már elfogadott költségvetéséből? Azt hiszem, nemcsak az ellenzéki képviselők, hanem minden józanul gondolkodó honfitársunk számára egyértelmű, hogy e választások előtt megfogalmazott ígéretek aligha lehetnek többek puszta ámításnál. A törvényjavasla t például megismétli azokat az egyébként helyes differenciálási szabályokat, amiket a hatályos joganyag is tartalmaz. Eszerint el kell különíteni a férfiakat a nőktől, a fiatalkorúakat a felnőttkorúaktól, a katonákat a civilektől, a dohányzókat a nem dohán yzóktól, a fekvőbetegeket az egészségesektől, és természetesen mindezt minden végrehajtási fokozatban különkülön kell végrehajtani. A törvényjavaslat e rendelkezését csak támogatni lehet, azonban a büntetésvégrehajtási intézetekre jellemző, helyenként 15 0200 százalékos zsúfoltság mellett sok esetben képtelenség minden szempontból ennek eleget tenni. A fennálló állapotok tarthatatlanságát jól szemlélteti, hogy sok zárkában még a mellékhelyiség leválasztása sem megoldott, ami azért a XXI. század elején hig iéniai szempontból alapvető követelmény lenne. Persze, nem állítom azt, hogy a törvény megszövegezői ne ismernék a hazai büntetésvégrehajtási intézetek állapotát. A benyújtott javaslaton több helyen érződik a jogos szakmai elvárásoknak, követelmé nyeknek megfelelő szabályozás megalkotásának helyeselhető igénye, és a rideg valóság közötti feszültség. A törvényjavaslat előírja például, hogy az elítélteket legfeljebb egyemeletes ágyon kell elhelyezni. Azonban a következő félmondat azonnal feloldja ezt a szabályt azzal a fordulattal, hogy rendkívül indokolt esetben lehetővé teszi az eltérést. Szeretném nyomatékosan tudatosítani képviselőtársaimban, hogy a bv. intézetek nagy része ma rendkívüli körülmények között működik. Ma is a rendkívüli indokok és ne m a hatályos törvényi rendelkezések szolgálnak magyarázatul arra, hogy miért két- vagy akár háromemeletes ágyakon vannak elhelyezve az elítéltek. Amíg az évtizedes alulfinanszírozásból, a végtelenségig leamortizált intézményrendszerből és az elszabadult bű nözésből eredő, rendkívülinek is nevezhető állapotokban
