Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. november 27 (330. szám) - A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik):
4005 há ttéranyagból tudhattuk meg. A rabok eltartása elég magas összeg, bár Garamvölgyi László, a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács szóvivője szerint ez 2300 forint/nap. Én ennél magasabb összegekről tudok, szerintem ez egy csalóka szám lehet, és minden költséget nem tartalmaz. Tehát mindenképpen a munkának mint kötelezettségnek és akár bizonyos szempontból büntetésnek, aki úgy fogja fel, büntetésnek is felfogható módon meg kellene jelennie. Itt el lehetne mondani a bányamunkát, ami kizárttá teszi a szökést. A külső mu nkavégzés esetén ugyanis mindig felmerül, hogy hatalmas a rabok őrzésének költsége, egy bánya esetén nem tudnának sehová szökni, ez is egy jó ötlet lehet, amit talán be lehetne építeni. Alapvetően a börtönnek visszatartó erővel kellene bírnia. Tehát nem el ég az a megfogalmazás, hogy csak célszerű lenne, ha a tartásukhoz a rabok szélesebb körben járulnának hozzá, ez tulajdonképpen csak egy kívánalomként jelenik meg. A magyar realitás sajnos - és erről Bárándy képviselőtársam is beszélt , hogy a magyar börtö nőrök fizetése sok esetben annyira alacsony, hogy egy multicégnél egy pénztáros sokszor hasonló összeget vagy akár többet keres. Ez bármennyire megdöbbentő, de így van. A közvélemény ezen gyakran megdöbben, ezt tapasztaljuk lakossági fórumokon, de tényleg, hogy lehet egy embert rávenni arra, hogy ilyen alacsony fizetésekkel akár olyan emberekre vigyázzon, akik a tényleges életfogytiglanban semmilyen pluszbüntetésre nem számíthatnak. Ha mondjuk, egy kihegyezett fogkefével torkon szúrják a börtönőrt és az meg hal, vagy bármilyen módon a legválogatottabb bűncselekményeket elkövetik, nem kaphatnak súlyosabb büntetést gyakorlatilag. Tehát nagyon komoly életveszélyben vannak akár a börtönőrök. Arról nem is beszélve, hogy gyakorlat az, hogy fenyegetéseket kapnak ado tt esetben olyan módon, hogy ez ne legyen tanúsítható, és jól tudjuk, hogy sok esetben milyen nehézfiúk vannak a börtönökben. Ezt eltűrni egy multicég pénztárosi fizetéséért, minden tiszteletem a börtönőröké és ezúton is köszönjük nekik azt a kitartást, am ivel a társadalom által anyagilag nem kellően elismerve végzik napi életveszélyben a munkájukat. Egyébként az integrációval kapcsolatban erősebben meg kellene jelennie a vallás szerepének és a börtönön belüli vallásgyakorlásnak. Statisztikák alapján kimuta tott, hogy a legkisebb arányban, világ- vagy nyugati trendeket nézve is a legkisebb arányban azok lesznek visszaesők, akik valóban valamiféle vallási elhivatottságból a hitben meg tudják találni a reményt. Erről nagyon jó tapasztalatok vannak, és úgy gondo lom, hogy ezt a jövőben is erősíteni kellene. Úgy gondolom, hogy általánosságban ez a büntetésvégrehajtási modell inkább a nyugati vagy északi modellekre hasonlít, amit nem tartunk egyébként kielégítőnek és a magyar börtönviszonyokra használhatónak. Mondo k egy egyszerű példát. A társadalom úgy gondolhatja, hogy a rabok a börtönben vannak, ha elítélik őket, mondjuk, egy fegyház fokozatban lévő rab. És mit láthatunk? Látogató intézeten kívüli fogadása, ami a részletes indoklás szerint az intim környezet megt eremtésére is szolgálhat. A kimaradás lehetősége akár csoportosan is, ez maximum 24 óra lehet. Fegyházból is lehetőség van erre, vagy akár az eltávozásra, ami fegyház esetén évi 5 nap, börtön esetében évi 10 nap lehet őrzéssel vagy anélkül, és ez már egy f egyházbüntetés egyharmadának a letöltése esetén is engedélyezhető. Ezért találkozhatunk olyan esetekkel, sokszor a médiában megjelent súlyos bűncselekmények esetében is, hogy az, aki ezt elkövette, annak valójában a börtönben lenne a helye, de egy eltávozá son volt és nem ment vissza. Az ember elgondolkodik azon, hogy most akkor hogy van ez. Úgy gondoljuk, a börtönben van a rab, akit fegyházra ítéltek, és mégis engedik eltávozni. Önmagában nem tenném kizárttá, hogy a legjobb magaviseletű emberek esetén, kell ően nem súlyos bűncselekmény esetén ez megtörténhessen. De ha valaki csak elvan, és kirívóan nem sérti a magatartási szabályokat, akkor azt már akár el is engedhetik egy kis eltávozásra. Az a megkülönböztetés, önmagában azt feltételként szabni például a ju talmaknál, a soron kívüli látogatásnál, látogató intézményen kívüli fogadásánál, a jutalomkimaradásnál vagy jutalomeltávozásnál, hogy ismételten és súlyosan ne szegje meg a magatartási szabályokat, ez, azt
