Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. szeptember 16 (302. szám) - Dr. Bohács Zsolt (Fidesz) - az emberi erőforrások miniszteréhez - “Hogyan mozdítja elő a kormányzat az edzői életpálya tervezhetőségét? Számíthatnak-e nagyobb megbecsülésre a sportolókat felkészítő, a sport ügyét a hátukon vivő edzők?” címmel - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. BOHÁCS ZSOLT (Fidesz): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. SIMICSKÓ ISTVÁN, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
401 ELNÖK (dr. Latorcai János) : Tisztelt Országg yűlés! Bohács Zsolt képviselő úr, a Fidesz képviselője, interpellációt nyújtott be az emberi erőforrások miniszteréhez: “Hogyan mozdítja elő a kormányzat az edzői életpálya tervezhetőségét? Számíthatnake nagyobb megbecsülésre a sportolókat felkészítő, a s port ügyét a hátukon vivő edzők?” címmel. Megadom a szót. Parancsoljon, képviselő úr! DR. BOHÁCS ZSOLT (Fidesz) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Úr! László Csaba, Lőw Zsolt, Petri Zsolt, Dudás Zoltán, Szlovenszky Lajos, Navarette József, Simon Miklós, Martinek János - csak néhányat soroltam fel azok közül a magyar futballedzők, tőredzők, kardedzők, kajakedzők vagy éppen öttusaedzők közül, akik az elmúlt években külföldön dolgoztak, vagy még ma is külföldön dolgoznak. Azt gondolom, ez jól jellemzi azt a tarthatatlan helyzetet, amellyel a magyar edzőtársadalomnak jelen pillanatban szembe kell néznie és amin javítani kellene. De mi okozza ezt a nonszensz helyzetet, hogy számos sportágban magyar edzőkiválóságok készítik fel s zerte a világban a magyarokkal szemben - a magyar csapatok vagy egyéni sportolók sikeres szereplését esetleg megakadályozva - a külföldi versenyzőket, illetve csapatokat? Engedjék meg, hogy név nélkül idézzek néhány edzői nyilatkozatot, hogy megértsük az o kokat. “Mivel senki sem keresett meg, azt a következtetést vontam le, hogy itthon nincs rám szükség.” “Annak alapján, amit hallok, fel sem vetődik bennem, hogy elinduljak haza. Ki örülne nekem otthon?” “Lelkiismeretfurdalása azoknak legyen, akik nem terem tették meg a reális lehetőséget ahhoz, hogy otthon dolgozhassak.” Egy kiváló kajakedző úgy nyilatkozott, hogy mivel itthon senki sem kereste meg, azt a következtetést vonta le, hogy itthon rá már nincs szükség. Pedig a tanítványai, Paksi Timi, Rácz Zsuzsa ifjúsági világbajnokságot nyertek még 1999ben kajak kettes 500 méteren, vagy későbbi tanítványai, Kozák Danuta, Szabó Gabriella, akik olimpiai ezüstérmesek, illetve olimpiai bajnokok már azóta, szintén nála kezdték a pályafutásukat, és vele nyertek ifjúsá gi Európabajnokságot. De a fenti okok miatt 2007ben az angol szövetséggel kötött szerződést, és az angol kajakos lányokat segíti a magyar lányokkal szemben. Egy kiváló futballedző 2000től három éven át dolgozott Bangladesben, és a csapata délázsiai kup át nyert, sőt a szakembert egy alkalommal az év felfedezettjének választották. Tudjuk, hogy a kilencvenes évek közepétől sajnálatos módon jelentősen csökkent a sport állami támogatása, ezért a szakemberképzésre sem jutott annyi pé nz, illetve forrás, mint korábban. Az edzők nem keresnek rendesen, gyakran másodállásban végzik el a feladatukat. Nem csoda, hogy a sportszakemberek presztízse, megítélése, szakmai elismerése egyre romlott az elmúlt évtizedekben. Azt gondolom, abban mindan nyian egyetérthetünk, hogy hosszú távon ez a helyzet komoly veszélyt jelent a magyar sport számára. Az edzőknek pozitív üzenetet kellene küldeni és megteremteni azok számára a színvonalas munkához szükséges anyagi feltételeket is. Ezért kérdezem államtitká r úrtól, hogyan mozdítja elő a kormányzat az edzői életpálya tervezhetőségét, számíthatnake nagyobb megbecsülésre a sportolókat felkészítő, a sportot a hátukon vivő edzők. Várom megtisztelő válaszát. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai J ános) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Az elhangzott interpellációs kérdésre a választ Simicskó István államtitkár úr fogja megadni. Parancsoljon! DR. SIMICSKÓ ISTVÁN , az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Eln ök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, nem kell önöket meggyőznöm arról, hogy a sport egyfajta varázseszköz az emberiség kezében, játékos formában nevel, s nem is akárhogyan. Hemingway úgy fogalmaz, hogy megtanít győzni, megtanít veszíteni, tehát mindenre megtanít, megtanítja a fiatal nemzedékeket,
