Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. november 26 (329. szám) - A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Jakab István): - GÚR NÁNDOR (MSZP):
3739 egyébként is hátrányos helyzetben vannak, még hátrányosabb helyzetbe kerülnek, és még távolabb kerülnek a z esetleges munkaerőpiaci léttől. A következő ajánlási pontot érintően azt szeretném megerősíteni, hogy az ellátásra jogosultak körében a biztosítási időtartam szűkítését célszerű lenne megfontolni. Nagyon egyszerű az indoklásnak az alapja is. Arról szól a történet, amit a legelső mondatomban mondtam, hogy a hátunk mögött lévő, 2008 utáni pénzügyi, gazdasági világválság beköszönte utáni időszak, főleg annak az első három esztendeje olyan szorított volt, ami nehézzé tette azt, hogy azt a jogosultsági időtar tamot az elmúlt öt évben meg lehessen teremteni, ami előírási alap ahhoz, hogy ellátásban lehessen részesíteni őket. Ez 1095 nap az elmúlt öt esztendőben, de ha visszamegyünk az elmúlt 10 vagy 15 év távlatára, akkor is azokat a mértékeket, amelyek ennek a duplája vagy triplája nagyságrendjének foghatók meg, nehéz teljesíteni, ezért jeleztük a módosító javaslat keretei között is, hogy csökkenteni lenne érdemes az ezen ellátáshoz szükséges biztosítási jogviszonynak az időtartamát. Ez is ahhoz vezetne vagy vez ethetne, hogy az ellehetetlenülés nem mértékeken felüli lenne, hanem épp arról gondoskodna, hogy az emberek ne essenek ki azon ellátások minimumából, ami a megélhetésüket alapozhatja meg. A rehabilitációs hozzájárulásnál és a foglalkoztatási támogatásoknál kiszorulnak nagyon sokan a rendszerből olyanok, akiknek az egészségkárosodása nem éri el a 40 százalékos mértéket. A módosító javaslatban nem véletlenszerűen fogalmazódott meg, hogy célszerű lenne megfontolni a 33 százalékos mértékű egészségkárosodás figy elembevétele mellett az ellátás minimumának a meghatározását. Még egy dologról szeretnék beszélni az ajánlási pontokhoz illesztetten, ez pedig az, hogy amikor újra megállapításokra kerül sor, ha a felülvizsgálatok során az egészségügyi állapot romlását áll apítják meg, akkor egy kategóriahatáron belüli - mert lehet ilyen értelmű is az egészségkárosodás - állapotot regisztrálnak, és mindezek mellett az ellátások mértéke tekintetében pedig csökkenő mértékű ellátásokhoz juthatnak hozzá az érintettek. De az az e xtrém helyzet is előállhat, hogy egy adott kategórián belüli, mondjuk, 1 százalékpontos változás, ami lehet pluszos is és mínuszos is, ugyanezt a végkifejletet és végeredményt hozza, magyarul azt, hogy az ellátások mértéke csökken. (11.10) Még az sem kell hozzá, hogy egészségbeli romlással szembesüljünk, vagy éppen javulás következik be 1 százalékos mértékben, a kategórián belül akkor is újramegállapítás tekintetében csökkenések következnek be. Azt gondolom, ezeket érdemes lenne felülvizsgálni, mert ha bele gondolunk abba, hogy mondjuk, az egészségkárosodott, megváltozott munkaképességű emberek tekintetében 35 évvel ezelőtt milyen mértékű volt az átlagos ellátás mértéke, akkor az biztosítotti jogviszony keretei között zajlott, tehát hogy milyen mértékű volt, akkor átlagában olyan 70 ezer forint volt még 2011ben is, az önök intézkedéseit megelőzően. Most ha megnézzük, hogy hogyan és miképpen néz ki, akkor ennek a havi összege az 55 ezer forintot nem éri el vagy annak környékén van. Magyarul, már tettek azért, léptek annak érdekében, hogy a megváltozott munkaképességű emberek ellátása gyakorlatilag egyrészt ne olyan értelmű biztonsági faktorral legyen megáldva, ami tőlük nem elvehető, másrészt a mértékek tekintetében pedig csökkenő nagyságrendeket igazolnak vis sza azzal együtt, hogy persze az elmúlt három esztendőben még egyéb inflációs teherrel is szembe kellett nézniük, tehát túl sok pozitívumot e tekintetben nem tettek. Éppen ezért jelzem, hogy célszerű és ésszerű, talán szükségszerű is lenne az, hogy ezekben a folyamatokban sokkal inkább olyan változásokat indukáljanak, amelyek a létminimumhoz, a megélhetés minimumához illesztett alapvető feltételeket, anyagi feltételeket biztosítják mindazok számára, akik természetszerűleg valós egészségkárosodással, megvált ozott munkaképességgel bírnak a piacon. Az ő elhelyezkedésük, tudvalevő, hogy a munkaerőpiac vonatkozásában sokkal, de sokkal nehezebb, mint az egészséges társaiké. Ennek érdekében, azt gondolom, hogy azon ajánlási pontok keretei között, amikről szóltam és azon módosító pontok kapcsán, amelyeket ha mélyen nem is, de felvillantottunk
