Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. november 25 (328. szám) - A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik):
3689 A másik: eddig nem került szóba, de ez az adatkezelés ügyei. Lehetőséget biztosított volna ez a törvé ny, hogy valóban megoldja vagy igyekezzen legalább megteremteni annak a feltételeit, hogy legyen egyfajta összeszámítás. Ma nem tudja megmondani senki, hogy az országban kinek mennyi földje van, bevallásos alapon megy ez a történet; mint ahogy a törvény is most már bizonyos lépéseket egyszerűen bevalláshoz köt, és nem ellenőrzi ennek a tényleges meglétét. Ha utólagos ellenőrzés során kibukik, akkor vannak szankciók bizonyos bejelentésekhez kötve. Azt gondolom, előbbutóbb valamilyen módon el kell tudni érni , ha nem most, majd máskor, hogy olyan adatnyilvántartás legyen, amiből világos képet kapunk, hogy ki is használja Magyarországon a földet, országosan áttekintve a kérdést. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen. GaudiNagy Tamás képv iselő úr, parancsoljon! DR. GAUDINAGY TAMÁS (Jobbik) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Szeretnék idézni egy nagyon fontos dolgot a Magyar Hírlap mai számából, egy kormányzati hirdetést, amely úgy szól: “Törvény védi a magyar földet a spekulánsoktól, tudt a?” Tudtae, gondolom, talán így lett volna helyes. Nem tudtuk, mert nincs is ilyen. Ez a törvény se lesz ilyen, a földtörvény sem volt ilyen. Azért foglaltuk el a pulpitust, azért helyzetük kilátásba azt, hogy nem fog megállni az ellenállás ezzel szemben. Önök egy teljesen rossz vágányon járnak. Tiszteletre méltónak tekintem Font Sándor képviselő úrnak azt az okfejtését, hogy elmondja, megszületett egy kétharmados földtörvény, ennek szükségképpen vannak átmeneti szabályai, keletkeztek dichotómiák a rendsze rben, valóban 60 nap, 15 nap, fel kell oldani s a többi. De ez most részletkérdés. Egy teljesen rossz koncepció irányába mozdultak el. Ezt már ezerszer megvitattuk, nyilván Budai Gyula államtitkár úr is nagyon jól tudja, rengeteg csörte volt már a Jobbikf rakció, az LMPfrakció, a kormánypártok között, de úgy tűnik, hogy nincs elmozdulás. A törvény védi a magyar földet a spekulánsoktól. Már bocsánat, de Csányi Sándortól, Magyarország leggazdagabb emberétől ki védi meg a magyar földet? Jelenleg senki nem véd i meg. Közlöm önökkel, hogy 28 ezer hektáron gazdálkodik a Bonafarm Csoport, amely Csányi Sándor érdekeltségében áll. Ő egy szolid kisgazda ebben az országban. Állítólag több foglalkoztatottra kevesebb hektár jut, mint máshol, ez nagyon dicséretes dolog, e llenben semmi köze nincs ahhoz az életlehetőséghez, amit a magyar mezőgazdaság magában rejt, hogy életvitelszerűen, a földdel összeölelkezve családi gazdaságokon alapuló jövőt építsünk ebben az országban, és ne a nagybirtokosok latinamerikai latifundiumai t építsük. Ezzel szakítani kell. Ebből fakadóan hiába tárgyaljuk az átmeneti szabályait egy olyan törvénynek, ami totálisan elfogadhatatlan, alkalmatlan és a földet nem védi meg. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képvis elő úr. Tisztelettel arra kérem, hogy nem kellene emlékeztetnie a pulpitusfoglalásra. Magyar Zoltán képviselő úr következik. Parancsoljon! MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Font elnök úrra szeretnék reagálni néhány gondolatban. Én igenis életszerűnek tartom azt, hogy egy adott település környékén lévő földhasználók körében egy család vagy egy érdekkör nagyon könnyen többségbe kerülhet. Nem végeztünk ilyen számításokat, de ezek után talán érdemes lesz . Ez kisebb településeken vagy olyan helyeken, ahol egyegy családnak vagy érdekkörnek a kiépítettsége már hosszabb ideje megvan, akár évtizedek óta, ott ez nagyon életszerű, és több száz települést érinthet ebben az országban, úgyhogy igenis át kellene go ndolni ezt a rendelkezést.
