Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. november 19 (326. szám) - Határozathozatal a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény, valamint a szabálysértési eljárásokkal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A Magyarország területén élő nemzetiségek helyzetéről (2011. február-2013. február) szóló beszámoló, valamint a Magyarország területén élő nemzetiségek helyzetéről (2011. február-2013. február) szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határoz... - ELNÖK (dr. Latorcai János): - OSZTOLYKÁN ÁGNES, az LMP képviselőcsoportja részéről:
3324 sajnos vannak olyan tá rsadalmi csoportok ebben az országban, akiknek a hozzáférés nem azért nem biztosított, mert ebben az országban mindenki rasszista lenne és mindenki megkötne bizonyos kezeket, hogy miket lehet elérni és miket nem, hanem azért, mert egyszerűen vannak olyan k isebbségi nemzetiségi csoportok, a romák főként, akik mindenféle társadalmi és gazdasági okok következtében egyszerűen hátrébb kerültek, lejjebb kerültek. Én mindig abban a világképben hittem, hogy nem kellenek külön romapénzek, nem kellenek külön címkézet t programok, hanem a hozzáférést kell kiszélesíteni. Csak amikor olyan esetekkel szembesültem, hogy szabolcsi kis faluban, ahol nem volt helyi körzeti orvos, illetve ha volt, akkor nem ment le a cigánysorra, mert sár volt, mert nincs út; volt egy eset, én akkor köztisztviselő voltam, és elég nagy botrányt kavart, nem ment le az orvos erre a cigánytelepre, és az a kisgyerek meghalt egy olyan betegségben, amit meg lehetett volna gyógyítani - akkor összeültünk és gondolkodtunk, hogy elége az orvost hibáztatnu nk, elége azt mondanunk, hogy neki orvosi, emberi, morális kötelessége lett volna a sárban is lemenni a gyermekhez. De azt gondolom, akkor vagyunk igazságosak, ha azt is elmondjuk, hogy ha az én gyerekem lett volna azon a cigánytelepen lázas beteg, akkor én mezítláb is felvittem volna az orvoshoz. Azt gondolom, el kell jutnunk egy olyan pontra, ha hozzáférésről beszélünk, hogy mit biztosít egy bizonyos település, és mik ennek a mögöttes emberi jogai és kötelezettségei, és ezekben a jogokban és kötelezettsé gekben hátul vagyunk. Nagyon sok időt töltöttem el, nagyon sokat gondolkodtam, nagyon sok emberrel beszéltem ezekről a dolgokról, és egyszerűen arra jutottam... - ugye, egy dologra már a romatársadalom rájött, hogy nem lehet mindig csak azt mondani, hogy a másik a hibás, és bizonyos dolgokat nem tudunk egyedül megoldani, kellenek ehhez a nem romák is. Azt gondolom, hogy ennek nem vagyunk hiányában, nagyon sok olyan nem roma ember él ebben az országban, akinek szívügye az, hogy tegyen a romatársadalomért. De azt gondolom, hogy ha hozzáférésről beszélünk, akkor nekünk magunknak is el kell ismerni azt a felelősséget, hogy hogyan válunk mi tulajdonképpen az élet, a politika, a saját magunk képzésének, felemelésének áldozataivá. Nagyon sokáig nem értettem, hogy m iért mondják azt bizonyos emberek, hogy ha elvégzünk egy egyetemet, megszerzünk egy bizonyos tudást, akkor legalább egy kicsit nyúljunk vissza a saját közegünkhöz, a saját helyünkhöz, ahonnan jöttünk. Azt gondolom, hogy ezért. Azért, mert nekünk, roma érte lmiségieknek felelősségünk az, hogy ne csak jogokat követeljünk, hanem kötelezettségekről is beszéljünk a sajátjainkkal, és ehhez sem kell kitalálnunk a spanyolviaszt, erre is vannak nagyon jó példák. Erre egy feladatunk van, az pedig az, hogy mindenfajta pártpolitikai érdektől függetlenül egy nagyon erős, nagyon komoly civil szervezetet kellene létrehozni, egy nagyon komoly civil életet, egy olyan segítő szolgálatot, aki ilyen esetben lemegy azért a kisgyerekért, vagy leviszi az orvost autóval, vagy valaho gyan ott van és segít. De sajnos azt kell mondanom, hogy a romatársadalom nagyon jól eltanulta és leképezi azt, ami ebben az országban folyik, azt, ami ebben a parlamentben folyik. Biztosan emlékeznek arra a bizonyos roma vitanapra, amit a Jobbik generált és aztán a Fidesz engedélyezett, illetve ő maga tűzött napirendre. Ha végignéztünk akkor itt a teremben, akkor azt lehetett látni, hogy minden pártnak - a Jobbikot kivéve - a páholyaiban ültek cigány emberek. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: A miénkben is.) Ők a mieink voltak, mert közös a páholyunk (Derültség a Jobbik soraiban.) , de ültek cigány emberek, és ezen lehet mosolyogni, de azt gondolom, hogy ez nagyban mutatja ennek a problémának a súlyát, azt a súlyát, hogy mindannyian tudjuk, hogy probléma van, Berényi László is biztos nem azért beszélt 50 másodpercet, mert neki nincs mondanivalója. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: De.) Nagyon bízom benne, hogy neki is van mondanivalója, és ezt a vita során el is fogja mondani, mert mindannyian tudjuk a problémáka t. (11.50) Ülnek itt velem szemben a páholyban fiatal roma emberek, akik a jelenlegi kormányzat köztisztviselői, akik magasan képzett, nyelveket beszélő emberek, akik jelentéseket írnak, akik feljegyzéseket készítenek, akik egy apparátust működtetnek. Ehhe z képzettség, tudás és
