Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. november 19 (326. szám) - Határozathozatal a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény, valamint a szabálysértési eljárásokkal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A Magyarország területén élő nemzetiségek helyzetéről (2011. február-2013. február) szóló beszámoló, valamint a Magyarország területén élő nemzetiségek helyzetéről (2011. február-2013. február) szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határoz... - ELNÖK (dr. Latorcai János): - LENDVAI ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
3317 igazán jó cigánynak lenni - nem most, hanem hosszúhosszú ideje , vezethe tte oda a roma állampolgárokat, hogy ha nem muszáj - és nem volt muszáj , akkor ők ne mondják meg a kérdezőbiztosnak ezt az identitást. A számok magukért beszélnek, és a jelentés ennyiben korrekt. A jelentés ismerteti pontosan, hogy melyik nemzetiségből h ányan vallották magukat a népszámláláskor is nemzetiséginek. A romák esetében maga a jelentés mondja számokkal azt, hogy feleannyi cigány állampolgár vallotta magát cigánynak, romának, mint amennyiről minimálisan a becslések alapján tudunk. Ez a jelentés a zt mondja, hogy a becslések alapján 600 ezer roma állampolgár él köztünk, máshol, szintén kormányzati anyagban én olvastam 700 ezret is, de nyilván nem tudunk a számokon vitatkozni, hiszen ezek nem alaptalanul, de mégiscsak becsült számok, és ugyanez a jel entés korrekten tartalmazza, hogy körülbelül 300 ezren voltak, akik ilyenolyan módon roma állampolgárnak vallották magukat. Ez önmagában nem okozna nagy problémát, hiszen még akár örülhetünk is neki és örülök is, hogy 2011ben ez a szám a duplája volt ann ak, ahányan 2001ben vallották magukat romának. Tehát lehetne örülni is a fejlődésnek, ha - még egyszer mondom - ez a szám, ami ezek szerint nem a valóságot tükrözi, nem vont volna meg jogot, mint utólag kiderült, egyegy helyi nemzetiségi önkormányzat meg alakulásától. Nyilván ez a cigányság- és a romaprobléma területén az anyagban is kimutathatóan számszerűen drámai, fele olyan szám alapján adtunk önkormányzatok alakítására jogot, mint ami a valóság. Ezt semmi nem magyarázza, és semmi nem menti. Ráadásul u gyanez az anyag kisebb mértékben, de mutat eltérést a népszámlálás adatai és a valóságos számok, illetve becslések között, akár egy olyan nemzetiség esetében is, mint a németek, akik az ember benyomása szerint büszkén és méltán büszkén szokták vállalni az identitásukat, és úgy látszik, hogy a népszámlálásnál ez mégsem teljeskörűen működik, és sorolhatnám a többieket is. Jóval kisebb az eltérés persze, tehát 1020 százaléknyi az eltérés egyéb nemzetiségek esetében, de 50 százalékos az eltérés, ahogy mondtam, a romák, a magyarországi cigányság esetében. Sajnos tehát a valóság bebizonyította, hogy az új nemzetiségi törvénynek az az intézkedése, ami úgy teremt visszamenőleges jogalapot a népszámlálásban, hogy azt a kutya nem mondta akkor, hogy ebből ez lesz, biz ony ilyenfajta eltéréseket eredményezett a valóság és a népszámlálási adatok között. Szintén fontos jogi keretváltozás volt az ombudsman intézményének a változása. Nem helyeseltük és ma sem helyeseljük azt, hogy helyettessé fokozódott le a nemzetiségek, a kisebbségi állampolgárok jogai képviseletének funkciója. Tiltakozott ez ellen, ha jól emlékszem, szinte valamennyi vagy akár valamennyi országos nemzetiségi önkormányzat is. Történt ugyan pozitív lépés, éppen tán két hete vagy egy hete, amikor elkezdtünk e gy olyan törvényt tárgyalni, amely a helyettes ombudsmanok, szebb új nevükkel szószólók jogait visszabővíti. Ezt úgy fogom fel, mint egy önkritikus korrekciót, hogy túlságosan lefokozták ezt a jogot, de a visszabővítés nem teljes körű. A helyettes ombudsma nból vagy szószólóból most sem vált teljes jogú szószóló, nem kapta vissza azokat a jogait, amelyeket az ombudsmani törvény elvett tőle. Csak egyetlen fontos dolgot hadd említsek: az Alkotmánybírósághoz való fordulás jelentősége az Alkotmánybíróságról való jogszabályok változása miatt hihetetlenül megváltozott. Sokkal kevesebbek fordulhatnak Alkotmánybírósághoz, például egy nemzetiségi önkormányzat nem fordulhat, csak az érintettek megfelelő kálváriájának, bírósági eljárásának végigjárása után fordulhat val aki. (11.10) De a képviseletében az érdekképviselet nem járhat el. Tudjuk, hogy a parlamenti képviselők mennyisége is megnőtt, akik oda fordulhatnak. Az ombudsmané megmaradt, de elnézést a pongyola szóért: csak a főombudsmané. Borzasztó fontos lett volna, ha a nemzetiségi jogok szószólója is, ha már visszakapott helyesen bizonyos jogokat, ezt a jogot is visszakapja más egyéb, most nem részletezendő jogaival együtt. De nem csak a jogi keret változott; a beszámoló - még egyszer mondom, ezért köszönettel tarto zunk - részben számot ad másfajta pozitív és negatív változásokról is. Ami az anyagi feltételeket
