Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. november 19 (326. szám) - Határozathozatal a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény, valamint a szabálysértési eljárásokkal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A Magyarország területén élő nemzetiségek helyzetéről (2011. február-2013. február) szóló beszámoló, valamint a Magyarország területén élő nemzetiségek helyzetéről (2011. február-2013. február) szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határoz... - ELNÖK (dr. Latorcai János): - BERÉNYI LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK (dr. Latorcai János): - MIRKÓCZKI ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
3311 Köszönöm szépen, elnök úr. Tisz telt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Szávay István képviselőtársam a nemzetiségi kisebbségekkel kapcsolatos frakcióálláspontot természetesen ismertetni fogja, jómagam pedig a magyarországi cigánysággal kapcsolatos jelentés tartalmát szeretném egy picit, ha úgy tetszik, más szemszögből megvilágítani. Természetesen nem akarom elvitatni az abban leírtak fontosságát és az integráció felé ható lépések szükségességét, azt azonban szeretném hangsúlyozni, hogy nagyon nincs az rendben, amikor csak arról szól egy jelenté s, hogy az adott kormányzat milyen lépéseket tett. Szerintem úgy lenne kerek egy ilyen jelentés, ha arról is szó lenne, hogy mit tettünk és cserébe mit kaptunk. Ez ennek a jelentésnek egy alapvető hiányossága, ez ennek a jelentésnek, és nemcsak ennek, évek óta tapasztalható tény, úgy látszik, örök hiányossága. Ha abból indulunk ki, hogy a többségi társadalom vagy adott esetben a kormányzat, vagy bármilyen minisztérium vagy bármilyen alapítvány valamit ad egy közösségnek, akkor nyilván ez azt a nem burkolt s zándékot is feltételezi, hogy cserébe valamit el is vár. Ez a jelentés összességében semmilyen szinten nem tér ki arra, hogy milyen eredményeket sikerült ebből a soksok milliós, sőt, ha úgy tetszik, milliárdos közpénzből elérni. És ez nem a mostani jelent és és nem a 2013as vagy a 2012es vagy a 2011es évnek a hiányossága, hanem idestova a rendszerváltás óta örök probléma. Ugye, különböző tanulmányok, különböző minisztériumi vagy szakpolitikai jelentések készültek például a cigánysággal kapcsolatban, hogy mennyi millió, illetve itt a millió nem is helyes, tehát mennyi milliárdot fordított a mindenkori kormányzat az integrációra. És mellé a képzeletbeli mérleg másik serpenyőjében, hát, nem sok mindent tudunk felmutatni. Itt le kéne vonni talán azokat a köve tkeztetéseket, hogy a jövő szempontjából mi lehet az üdvös, a jövő szempontjából mik kellenének hogy legyenek azok a lépések, amelyek valóban érdemi előrelépést fognak eszközölni. Azt gondolom, hogy itt nem mehetünk el, még egyszer hangsúlyozom, jelen eset ben csak a cigányságról beszélek, nem mehetünk el a politikai elit felelőssége mellett. Felelőse az a politika, és felelőse az az adott esetben mindenkori önkormányzati vezetés, amely csak és kizárólag a jogokat, csak és kizárólag a lehetőségeket kéri sz ámon a mindenkori kormányzaton és minisztériumon, és csak és kizárólag akkor döngeti a mellét, ha úgy tetszik, bocsánat a nem túl szép hasonlatért, amikor valamit kérni kell? (10.40) De arról soha semmilyen szinten, soha, semmikor senki nem vállalt felelős séget, hogy mennyire kudarcos ez az integrációs politika, amely idestova 23 éve vagy most már 23,5 éve folyik ebben az országban. Ha bárki, aki komolyan végiggondolja ezt a jelentést, és bárki, aki végiggondolja akár csak az elmúlt év, akár csak az elmúlt 23 év integrációs politikáját, és a szívére teszi a kezét, akkor nem mondhatja azt, hogy megtaláltuk a helyes utat, minden a lehető legnagyobb rendben van, és az integráció kérdése pusztán pénz kérdése. Ez a legnagyobb önbecsapás, ez a legnagyobb hazugság lenne, hogyha bárki ezt komolyan gondolná. Nem mondhatjuk azt, hogy például olyan kistelepüléseken, ahol olyan szociális vagy más egyéb problémák vannak, ahol a gyermekek, mondjuk - megint kiragadok egy példát - nem tudják a mosdót rendeltetésszerűen haszn álni, akkor segíte az, hogyha mondjuk, digitális táblát szereltetünk minden osztályterembe. Nyilvánvalóan nem. Ezt a példát azért mondom, hogy érzékeltessem azt, hogy ez a kérdés nem pusztán, sőt nagyon nem pénzkérdés. Itt végre föl kellene állni azoknak a cigány kisebbségi elithelyzetben lévő politikusoknak vagy döntéshozóknak, és végre azt kellene mondani, hogy igen, megkapjuk a kormánytól, minisztériumtól, alapítványoktól, egyházaktól, akárkiktől a különböző segítségeket, de cserébe mi ezt és ezt garant áljuk. Ha nem, ha ebbe belebukunk, akkor levonjuk a következtetéseket, és alkalmatlan vagyok ennek a közösségnek a vezetésére. Ez az, tisztelt hölgyeim és uraim, amely idestova 23 éve ebben az országban nem történt meg. És ha valaki, adott esetben most én vagy épp a Jobbik frakciója ezt számon kéri, akkor rögtön jönnek a negatív stigmák tömkelegei, rasszista, fasiszta, náci, trappista, hadd ne soroljam, ismerjük ezeket, de ez nem erről szól. Nekünk pontosan és ugyanaz az érdekünk, mint minden jó szándékú no rmális
