Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. szeptember 11 (301. szám) - A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvénynek az Alaptörvény negyedik módosításával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik):
318 Ha ezeket a szempontokat figyelembe vesszük, akkor azt látjuk, hogy nem jele nt ez megoldást. Mi a legnagyobb problémája ennek a javaslatnak, ami már a bizottsági ülésen is szóba került? Az, hogy egy kalap alá veszi az összes hajléktalant, pedig ha a hajléktalantársadalmat nézzük, akkor legalább két nagyon markáns csoport elkülönít hető. A hajléktalanság kérdésének megoldásában mi két csoport mentén indulunk ki. Ezt a két csoportot el is neveztük. Az egyik az utcalakók csoportja. Az utcalakók csoportja az, akik miatt egyébként szerintem született ez a törvényjavaslat, és én is megkoc káztatom azt, hogy főleg kampánycélból született ez a törvényjavaslat, ugyanis a többségi társadalom nagy részét ténylegesen zavarja, hogy nagyon sokszor , amit Lukács képviselő úr is mondott - rendeltetésszerűen nem lehet egy játszóteret használni, az em ber nem tud leülni a padra. Mi utcalakóknak neveztük el ezt a csoportot, akik már végleg berendezkedtek a közterületen való lakhatásra, az életvitelszerű használatára a közterületnek, és már egyfajta devianciába is átment a viselkedésük, tehát az alapvető normáit egy békés együttélésnek és a társadalomnak az életvitelszerű utcán tartózkodás során sem tartják be. A másik nagy csoport pedig klasszikus kifejezéssel élve: a fedél nélküliek csoportja, akiket megfelelő segítséggel, megfelelő szakmai hozzáállással ebből a fedél nélküli állapotból nagyon könnyen reintegrálni lehet. Nagyon sokan átmeneti jelleggel kerülnek ebbe a helyzetbe, és önmaguk erejéből, önmaguk által kikerülnek ebből az élethelyzetből. (14.30) És hogy miért fontos e ké t csoport megállapítása? Azért, mert ennek a két csoportnak a kezelése, illetve a problémájának megszüntetése egészen más szisztémákat, egészen más módszereket követel. Azt nem tagadjuk, hogy főleg az utcalakókkal kapcsolatban, akik már csúnya, átkos időke t idéző kifejezéssel antiszociálissá váltak és - nagyon sok esetben ezt tapasztaljuk - a személyiségük is már annyira torzult, hogy segítség nélkül nem tudnak kijönni ebből az élethelyzetből, sőt itt mondanám meg azt egyébként, hogy az utcalakók között van egy bizonyos százalék - számokat nem akarok mondani, mert nincs igazán olyan kutatás, amely ezt alátámasztja, de elég markáns százalék van , akik sajnos már ebből az élethelyzetből vissza sem tudnak jönni; akiknél már a személyiségtorzulás, a szocializác iós folyamatuk - kicsit abszurd módon használva ezt a kifejezést - már olyan szakaszban van, hogy ők már végleg utcalakókká váltak. Éppen ezért kell máshogy kezelni a kérdést náluk. Nem vitatom, pont azért, mert vannak ilyen személyek a hajléktalanok és fő leg az utcalakók között, nem tagadom, hogy kényszerintézkedésre nagyon sok esetben szükség van, és a kormánypártiak által elmondott indokok alapján igenis szükség van erre, akár a járványügyi, akár az élhető városok szempontjából, akár rendeltetésszerű köz területhasználat igénye szempontjából erre szükség lehet, kényszerintézkedésre szükség lehet, csak nem rendészeti kényszerintézkedésre van szükség, hanem szociális és egészségügyi kényszerintézkedésre van szükség. Mondhatnám úgy is, csúnya szóval élve - d e ez már nem trendi, főleg az Európai Unióban nem trendi , hogy kényszergyógykezelésre van szükség bizonyos hajléktalan személyekkel kapcsolatban. És hogy ezt hogyan is képzeljük el? Ezt úgy képzeljük el, hogy a jelenlegi hajléktalanellátó rendszert ki ke ll egészíteni még egy lépcsőfokkal. Ez egy olyan lépcsőfok lesz, aminek akár az engedélyeztetésénél, akár a kialakításánál azokat a szigorú szempontokat nem kell betartani, mint akár egy normál hajléktalanszálló kialakításánál. Ezek lennének azok az egység ek, ahova kényszerintézkedés során ezeken a területeken életvitelszerűen tartózkodó, a rendeltetésszerű használatot akadályozó személyeket be lehetne szállítani, ott megfelelő egészségügyi és szociális ellátás mellett - és akár itt bejöhet a rendészeti kér dés is , rendészeti felügyelet mellett megpróbálkozhatnánk az ő reintegrációjukkal. Akár azzal, hogy közérdekű munka a jóvátétele akár egy szabálysértési eljárásnak, de akkor kontrolláltan, akár egészségügyi, akár szociális szakember, akár rendészeti szak ember által kontrolláltan és egyéb programokkal beindíthatnánk ezeknek az embereknek a reintegrációját.
