Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. szeptember 11 (301. szám) - A termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz):
280 működtethető az a táj így. Úgy védhető meg a talaj és azok a természeti értékek, amik ott vannak, ezeken az alacsony aranykoronaértékű, de természeti szempontból értékes ter ületeken, ha a kialakító használati módot fenntartom. És az sosem a fölparcellázás volt ezeken a nagy pusztáinkon, ahol nagyon értékes földjeink vannak, de környezeti szempontból azok. Úgyhogy én megfontolandónak tartom, hogy milyen módon is kell aztán maj d használni ezeket a területeket, mert ez a fajta használat eldönti, hogy megmaradnake azok az értékek, amelyek kifejezetten nagy értéket jelentenek. A nemzeti örökségünk részei ezek, amelyeket nem volna szabad más érdekek mentén föláldozni. Köszönöm szép en. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Rendes felszólalásra a Fidesz képviselőcsoportjából V. Németh Zsolt képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr! V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A termőföld védelméről szóló törvény módosításának néhány vidékfejlesztési vonatkozására kívánok rávilágítani. Három eleméről szólnék a törvénynek. Elsőként a belterületbe való vonásról. De még mielőtt erre rátér nék, hadd idézzem Henry Fordot, aki jó száz évvel ezelőtt azt mondta, hogy vegyetek termőföldet, mert ennek a termelőeszköznek a gyártása már befejeződött. Nem lehet termőföldet gyártani, még akkor se, ha nálunk gazdagabb országok erre manapság is kísérlet et tesznek, például DélKorea, aki a tengertől kíván elbirtokolni tízezer hektárnyi területet hatalmas befektetéssel, aztán persze ők is elcsábulnak, mert indították a programjukat, hogy 70 százalékot az agrárium számára, 30at meg az iparra, aztán egy kor mányváltás után ez az arány mindjárt meg is fordult. Ha a Henry Fordféle mondásnak nem a bizniszre vonatkozó elemét emeljük ki, hanem a másikat, hogy bizony nem lehet pótolni a termőföldet, akkor elmondhatjuk azt, hogy ez a törvényjavaslat ennek a szellem iségében született. Bizony a belterületbe való vonásoknál szükség van erre a szigorra, szükség van a nagyobb figyelemre. Mert magyarázatot kell nekünk arra adni, hogy az egyre csökkenő népesség falvainkban, városainkban miért él egyre nagyobb és nagyobb te rületen. A településeink a könnyebb ellenállás felé mennek, mert miközben akár a településen belül számos beépítetlen foghíj, romos ház található, parcellákat, újabb telkeket nyitnak, ami nem jó irány, elvéve a termőföldtől, az agráriumtól a területet. Úgy vélem, hogy akkor lehetünk eredményesek, ha ezt a törvényt következetesen hajtjuk végre, tehát valamennyi település valamennyi rendezési terve esetén hasonlóan járunk el, nem adva versenyelőnyt egyeseknek vagy másoknak, mert ez esetben elérhetjük azt, hog y megszűnjön egyrészt ez a településképet is rontó romos épületek által kialakított helyzet. A kavicsbányászattal kapcsolatban rengeteg embernek van rossz érzése, ha holdbéli tájat lát a falvaink körül, és bizony szükség van arra, hogy a tisztán gazdasági haszon kapcsán, annak is akár a bányajáradékból eredő és az iparűzési adó és adóbevételek melletti részében számot vetünk a károkozással is. (11.40) Például a negyed, ötödrendű útjainkban okozott károkozással, a nyugati határszélen meg lehet látni, hogy m elyik út vezet kavicsbányától, mert át a határon szállítják a kavicsot, hatalmas károkat okozva az úthálózatnak, így üdvözlendő a törvényjavaslatnak az ehhez kapcsolódó vonatkozása is. Azonban leginkább a zártkertekről szólnék, annak is a különleges világá ról, amelyekről én úgy vélem, hogy a 24. órában vagyunk. Fazekas miniszter úr a magyar agrárium aranytartalékának nevezte a zártkerteket, mintegy 200 ezernyi hektár sorolható ebbe a körbe; persze nagyon változatos
