Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. november 4 (320. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Balczó Zoltán): - BARÁTH ZSOLT (Jobbik):
2674 Tisztelt Ház! Nem volt hiábavaló Hadady Rudolf és Hargitay Lajos mártírhalála. Forradalmi tetteik és hősies helytállásuk felidé zése bár a múltról szól, de mindig a jelennek és a jövőnek üzen. Ezért is közös kötelességünk a magyar nemzet összefogását és egységét jelképező forradalmunk tiszta lángjának őrzése. Kegyelettel hajtok fejet Hadady Rudolf, Hargitay Lajos és az 1956os forr adalom és szabadságharc összes mártírjának emléke előtt. Köszönöm a figyelmet. ELNÖK (Balczó Zoltán) : Megköszönöm képviselő úr megemlékező beszédét. Megadom a szót Baráth Zsoltnak, a Jobbik képviselőjének, aki szintén napirend utáni felszólalásra jelentkez ett. Felszólalásának címe: “Emlékezzünk 1938. november 2ára. 75 éve hozták meg az első bécsi döntést.” Öné a szó, képviselő úr. BARÁTH ZSOLT (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. 1938. november 2án a bécsi Belvederekastélyban hozott határozat értelmében Magyarország visszakapott 12 103 négyzetkilométernyi területet. Visszakerült hazánkhoz Érsekújvár, Léva, Komárom, Losonc, Rimaszombat, valamint Kassa, Munkács és Ungvár. Az ország lakossága 1 millió 30 ezer lakossal gyarapodott. Ezek etnikai megoszlása az alábbi volt: 830 ezer magyar, 140 ezer szlovák, 20 ezer német, 40 ezer rutén, lengyel és egyéb. Csehszlovák fennhatóság alatt maradt 66 ezer magyar. A honvédség pár napon belül birtokba vette a visszatért területet, Horthy Miklós kormányzó pedig ünnepélyes keretek között bevonult előbb Komáromba, majd Kassára. Ez történelmi tény. Magyarország örömmámorban úszott, versek, felszólalások, tapsorkánok, mulatságok vagy éppen hétköznapi megemlékezések éltették a vérontás nélküli felszabadulást. A díszbe öltözött településeken egymást követték az ünnepségek, ahol ismeretlen emberek borultak örömtől könnyezve egymás nyakába vagy ráztak kezet egymással. A felvidéki padlásablakokba magyar zászlók kerültek. Csehszlovákiának az átengedett területek Magyarországhoz való csatolását az 1938. november 510. közötti időszakban kellett végrehajtania. A területátengedésből adódó részletkérdéseket, így az állampolgárság és az optálás kérdéseit egy magyarcsehszlovák bizottságra bízták, úgyszintén a kisebbségvédelmi rendelkezések végrehajtását, valamint a gazdasági és forgalomtechnikai problémák megoldását. A döntőbírósági határozat alapján a Magyar Országgyűlés 1938. november 12én megszavazta a Felvidék visszacsatolásáról szóló törvényt. Annak ellenére, hogy az Imrédykormány a kedvezőtlen nemzetközi helyzet miatt lemondott a történelmi jogokon alapuló integrális revízióról, és az erős német nyomás miatt megelégedett az etnikai revízióval, az első bécsi döntést mégis a magyar diplomácia sikerének kell tekintenünk. Felmerü l egy fontos kérdés az első bécsi döntéssel kapcsolatban. A második világháború utáni publicisztika és történetírás is azzal vádolta a két háború közötti magyar kormányokat, hogy expanzionista, a trianoni szerződés területi módosítására törekvő külpolitiká t folytattak, s ezáltal zavaró tényezőként léptek fel a középeurópai térségben. A magyar vezető rétegek merev magatartásán múlott, hogy nem sikerült az expanzív és hódító politikát folytató Hitler törekvéseit meghiúsítani és Németország ellen egységes arc vonalat létesíteni. E meglehetősen elterjedt nézet szerint a szudétanémetek, valamint a szlovákok mellett a magyarok voltak azok, akik a legjobban hozzájárultak a keletközépeurópai térség destabilizálásához. Megalapozotte vajon ez a nézet? A két háború közötti eseményeknek a rendelkezésünkre álló okmányok alapján való elemzése nem támasztja ezt alá. A magyar kormányok az 1920 és 1938 közötti időszakban következetesen azt az álláspontot képviselték, amire 1928ban számos nyugati államférfi is rájött: Kele t- és KözépEurópa térképét Versaillesban, SaintGermainben és Trianonban hamis politikai és stratégiai koncepciók alapján szabták meg.
