Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. október 29 (318. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Jakab István): - DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár:
2267 Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak, aki a kormány nevében kíván válaszolni az elhangzottakra. DR. RÉTVÁR I BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Ha valaki végigtekint Európa történelmén a második világháború után, és látja azokat a tendenciákat, amelyek az ön által is felsorolt országokban, Finnországtól DélTirolig, Spanyolországtól Skóciáig az elmúlt évtizedekben megvalósultak, akkor egyértelműen azt láthatja, hogy ha középtávon vagy hosszú távon nézzük Erdély történetét a jövőre nézvést, akkor biztos, hog y előbbutóbb - mint ahogy ezekben az előző országokban megtörtént - itt is meg kell hogy történjen, és ki kell hogy alakuljon egy autonóm terület az ottani székelyek javára, mint ahogy a katalánoknak kialakultak, mint ahogy a skótoknak kialakultak a lehet őségei, mint ahogy Belgiumot flamandok és vallonok alkotják. Ugyanígy az Európai Unión belül az Európa tanácsi jogszabályok alatt magának Romániának is előbbutóbb ezt a lépést meg kell tennie, csak az a kérdés, hogy melyik kormány lesz az, amelyik ezt vég ül elhatározza Románián belül, de megakadályozni hosszú távon, sőt középtávon sem fogják tudni, ezért talán praktikusabb, ha valakik az élére állnak. Ezzel szemben ugye a jelenlegi tendencia a román közigazgatás átalakításával kapcsolatban épp ellentétes, nem abba az irányba megy, mint a skótok, mint a spanyolok, mint a finnek vagy mint a déltiroliak, hanem épp azzal ellentétesen: a többségi magyarlakta megyéket igyekszik három különböző régióba sorolni, és ezáltal az ottani magyar többséget kisebbséggé te nni ezekben a közigazgatási egységekben. Márpedig az egyértelmű szabály, Magyarország is aláírta és Románia is aláírta azt az Európa tanácsi dokumentumot, amely egyértelművé teszi, hogy nem lehet közigazgatási átalakításokat lefolytatni anélkül, hogy ezekn ek a területeknek, ezeknek az önkormányzatoknak előtte ki ne kérnék a véleményét. Ha tehát elindul bármilyen folyamat, az az érintettek, az érintett önkormányzatok véleményének kikérése után indulhat el. Márpedig ez az 53 kilométeres egységes lánc, egysége s menetoszlop, egységes nagy székely menetelés megmutatta, hogy átfogóan ezeknek a megyéknek, az ott helyben lakóknak ez nem érdeke, ez nem az ott, azokban a megyékben élő magyar és nem magyar helyi lakosoknak az érdeke, hanem ez egyértelműen csak bukarest i vagy román politikai érdek, de semmiképpen nem az azokban a megyékben lakóknak az érdeke. Bízunk benne, hogy a többség, a helyben lakó többség véleményét megismeri a román közvélemény is. Nagyon helyes volt az, ami számunkra talán feltűnő volt, hogy a tá blák jó része románul volt ezen a menetelésen, egy kis része angolul is, nem csak magyarul, tehát pontosan a bukaresti döntéshozókat akarták meggyőzni arról, hogy fogadják el, hiszen az egész ott élő lakosságnak, közösségnek, magyaroknak és románoknak egya ránt előnyös lenne egy ilyen autonóm terület, az valószínűleg gazdasági fellendülést is hozna Romániának ezen földrajzi részén. Magyarország számára, a magyar kormány számára alkotmányos kötelesség ebben a kérdésben mindig megszólalni, megvédeni azt, ami m ár egyszer létezett, hiszen 1968ig, amíg Ceauşescu fel nem számolta, addig magyar autonóm tartomány működött Marosvásárhely székhellyel, tehát nem is újat kérünk, hanem valami olyasmit, ami már egyszer létezett. Az alaptörvényünk azt írja, hogy minden mag yar politikai erőnek, anyaországi polgárnak feladata, hogy felelősséget viseljünk a határainkon kívül élő magyarok sorsáért, elősegítsük közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogassuk magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, támogassuk egyéni é s közösségi jogaik érvényesítését - itt jön az autonómia , majd a következő fordulatban: támogassuk közösségi önkormányzataik létrehozását, a szülőföldön való boldogulásukat. Ugyanakkor ilyesfajta vállalásokat nemcsak az alaptörvényünk tartalmaz, hanem, m int arról már sokszor beszéltünk, nemzetközi egyezmények is. A nemzeti kisebbségek védelméről szóló 1995ös
