Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. október 28 (317. szám) - A pénzügyi rezsicsökkentéssel összefüggésben a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
2239 polgárok, illetőleg a bankszámlatulajdonosok képesek összehasonlítani, hogy az egyes bankoknál mennyibe kerül a bankolás, és nem ködszur kálás van. Egyébként a javaslatot mindenképpen támogatásra érdemesnek tartom, hiszen ha rákényszerítjük a polgárokat arra, hogy a cégek a bankszámlájukra fizetik a fizetésüket, akkor bizonyos mértékben lehetővé kell tenni, hogy ahhoz veszteség nélkül jussa nak hozzá. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Megadom a szót Horváth János képviselő úrnak, Fidesz. DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! A bankbetét felvételéről szóló törvényjavaslat… (Rogá n Antal dr. Illés Zoltánnal egyeztet.) Megvárom, amíg az előterjesztő úr ide tud figyelni. Bocsánatot kérek, lehetséges? Vagy csináljam később? Az előttünk lévő törvényjavaslat jobb annál, mint ahogy eddig azt értékeltük. Talán nem azért, mert a szándék, a kezdeményezés olyan sokat vár tőle, de valójában olyan jó melléktermékei is lesznek ennek a törvényjavaslatnak, hogy érdemes végiggondolni. Miért mondom én ezt? Azért, tisztelt Ház, mert ha a saját szakmám, a közgazdaságtan gondolatmenetével mérlegeljük e zt, akkor rájövünk arra, hogy ennek igen jelentős előnyei vannak, lehetnek, ha. És mi ez a ha? Akkor, ha a versenypiac, a szabadpiac gondolatát észben tartjuk. A bankvilágban, abban az iparágban a sántikálás, az, hogy magas költségeket számítanak fel, azér t lehetséges, mert olyan monopolistaoligarcha világban vannak, amilyenben vannak. Ezt úgy gyógyítani, hogy szabályozzuk és törvényt hozunk rá? Persze, hát ezzel kísérletezünk, de ez sántikál. Az a megoldás, amit ma este hallunk, a természetes gyógymódja l ehet az egész nagy kérdésnek. Nevezetesen, ha a bankoknak azt a jelet adjuk, hogy tessenek szíves lenni versenyezni, jobban járnak, ha versenyeznek. Tehát a bank nem azért fogja eltörölni és leszállítani a felvételi díjat, mert az Országgyűlés megparancsol ja neki, hanem azért fogja, mert ezzel odacsábítja a betéteseket, a polgárokat. Ugyanis nyilvánvaló, hogy oda fog menni a bankbetétes, ahol az számára a kedvezőbb. És ha a bank azt mondja, hogy mi sose számítunk föl neked, ha kétszer, háromszor, tízszer ve szel fel, akkor sem. A kuncsaft nem fog odamenni százszor, hogy agyonterhelje a bankot, mert az egy bolond ember lenne, aki azzal töltené az életét, hogy a bankba jár. Az ember annyiszor megy a bankba, amennyiszer muszáj, kétszer, ötször meg ilyesmi. A ban k számára ez egyfajta jó hirdetés, reklám, hogy nem számít fel felvételi költséget. Ennek híre megy szerte a világban. Jó volt hallani Z. Kárpát Dániel képviselő úr beszámolójának ezt a részét, aki Angliából hozta a példát. Így van. Az angolok háromszáz év vel ezelőtt megtanulták a versenypiacot, élnek vele, és túlélték ezt az elmúlt háromszáz évet, nem is olyan rosszul. És más világokban is így van. Nekem voltak más világban is tapasztalataim, a bankok ott sem számítanak fel ezért. Ha Magyarországon ezt nek ünk a törvény erejével kell tennünk, hát megtesszük, de gondolom, hogy csak átmenetileg lesz rá szükség, mert a bankok előbbutóbb maguktól is rájönnek, hogy ez az ő érdekük. Tehát Rogán képviselő úrnak jó az az ötlete, hogy a kormányzatra, a törvényhozásr a itt szükség van, mert valóban szükség van, ugyanis a dolgok néha nehezen kezdődnek el. De ha egyszer elindul, akkor aztán megy. A bankok megterhelése miatt meg ne aggodalmaskodjunk, ha szabad tanácsolnom. Az, hogy a bankok szép palotákat építenek, jól me gélnek, az alkalmazottaiknak magas fizetésük és jó vakációjuk van, azért van, mert valahonnan megvan hozzá a jövedelmük. Honnan? A bankok fő jövedelme abból van, hogy pénzt generálnak. Hogy mondjuk ezt? A bankba letett pénznek vagy megtakarított pénznek a többszörösét adja ki kölcsönbe a bankrendszer, és kamatot számol fel azért a pénzért, amit soha senki nem tett le oda, és amit nem nyomtatott ki a Nemzeti Bank. Hanem annak a hányada, a többszöröse az, amit azért tehet a bank, mert tudja, hogy a pénz betev ője nem fogja másnap a letétet visszavenni. Ha csak egy ilyen volna, akkor persze, de mivel ezrek és ezrek a bankbetétek letevői, ezért a bank ezt a kalkulációt elvégzi, tudja és eszerint él. A
