Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. október 28 (317. szám) - A pénzügyi rezsicsökkentéssel összefüggésben a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP):
2232 volna fel, mert a legtöbb bank külön díj nélkül biztosította ezt a szolgáltatást, a készpénzfelvétel ingyenességét. Mindezekkel együtt összefoglalóként azt mondom, hogy nem olyan szép ez a törvény, eléggé választási kampány íze van, de mive l csökkenti az emberek terheit, ezért az MSZPfrakció is támogatja. Köszönöm a figyelmet. ELNÖK (Balczó Zoltán) : Megadom a szót Z. Kárpát Dánielnek. Bocsánat, elnézést kérek, nem a jelentkezési sorrend a mérvadó, elnézést, képviselő úr, mert Aradszki Andrá s KDNPs képviselő jelentkezett, így a kormánypárti oldal következik. Öné a szó, képviselő úr. DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Úgy gondolom, hogy egy olyan törvényjavaslat vitáján vagyunk, amely min denféleképpen hasznos a bankszámlával rendelkező emberek számára, hiszen az ő megélhetési költségeit csökkenteni tudja. Hozzá kell tennem, hogy messzebbről kell indulni, hogy miért van szükség erre a törvényjavaslatra. Onnan kell elindulni az egész kérdés megközelítésében, hogy 2010től kezdődően a magyar kormányzat és a FideszKDNPfrakciószövetség alapvető célja volt, hogy felálljunk a szégyenpadról, megszűnjék velünk szemben a túlzottdeficiteljárás, 3 százalék alá csökkentsük a költségvetés hiányát. Ez nem öncél, hanem annak az alapját szolgálja, hogy egyébként a magyar gazdaság, a magyar államháztartás stabilitása jól szolgálja a magyar gazdaság későbbi fejlődését. Ez mindenkitől, így a bankoktól is áldozatot kívánt meg. Mindemellett tettük ezt úgy, hog y egyébként az embereket közvetlenül nem terheltük adóval, hanem ahogy a szocialista képviselőtársaim sokszor vádként hozták fel számunkra, több mint 500 milliárd forintot ott hagytunk az embereknél. A bankok szerepét az elmúlt három és fél évben meg azt m egelőzően is jelentősen befolyásolta az, hogy mi történt az általuk felelőtlen módon kihelyezett devizahitelekkel, illetve hogy próbálja a nehéz helyzetbe került devizaadósok sorsát a magyar kormány és a magyar parlament többsége rendezni. Azt látom, hogy minden ilyen intézkedésünk egy sakkjátszma része volt, a másik oldalon több szekundánssal ott szerepeltek a bankok. A legutóbbi lépésünk, hogy biztosítsuk a 3 százalék alatti költségvetési hiányt és ne terheljük ennek egy részét az állampolgárokra, azt ere dményezte, hogy a bankszféra lépett. Méghozzá úgy lépett, olyan módon lépett, amely nem volt összeegyeztethető a magyar joggyakorlattal sem, de legfőképpen nem volt összeegyeztethető az általában példaként felemlített nyugateurópai banki gyakorlattal sem. Úgy gondolom, hogy ezen magasabb bankköltség kompenzálása szükségessé vált a jelen törvényjavaslat megfogalmazásával együtt. Mi jellemzi ezt a törvényjavaslatot, tisztelt hölgyeim és uraim, tisztelt képviselőtársaim? Azt mondom, hogy a megfontoltság és a határozottság. Megfontoltság abból a szempontból, hogy igyekszik hozzásegíteni a magyar fogyasztókat, a magyar banki szolgáltatásokat igénybe vevő állampolgárokat oly módon a kedvezményekhez, hogy egyébként ne drasztikusan, ne a bankrendszer működtetését, fizikai működését veszélyeztető módon történjen ez a módosítás. Nevezetesen, mértéktartása van a tekintetben, hogy milyen összegekig lehet ingyenesen bankolni, illetve bankkártyát használni, és kik azok a személyek, akik ugyancsak ingyenességet élveznek, h a a banki fiókokban veszik föl a pénzüket a 150 ezer forint erejéig havonta kétszer. Úgy látom, hogy ez az arányosság azért fontos, mert az elmúlt évtizedekben a bankok profittermelési szempontból ugyan bővítették a fiókhálózatokat, de lecsökkentették a ba nki ügyfelek kiszolgálását közvetlenül, fizikailag szolgáló banki munkavállalók létszámát. Jelen pillanatban a magyar bankrendszer nincs arra felkészülve, hogy több ezer, több százezer banki ügyfél közvetlenül
