Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. október 28 (317. szám) - A szomszédjogok és a tulajdonjog korlátainak különös szabályairól szóló törvényjavaslat zárószavazása - A termőföld tulajdonának megszerzését vagy használatát korlátozó jogszabályi rendelkezések kijátszására irányuló jogügyletek feltárásáról és megakadályozásáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatokról történő szavazás - Döntés önálló indítványok tárgysorozatba-vételéről - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP):
2218 ELNÖK (Balczó Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Az LMP képviselőcsoportja a Házszabály rendelkezése alapján kérte, hogy az Országgyűlés döntsön az oktatási, tudományos és kutatási bizottság által elutasított, az erdei iskolák környezettudatos nevelésben való hangsúlyosabb részvételéről szóló H/11311. számú határozati javaslat tárgysorozatbavételéről . Megkérdezem Schiffer András képviselő urat, kívánjae indokolni a tárgysorozatbavételi kérelmet. (Dr. Schiffer András bólint.) Igen, jelzi. Öné a szó ötperces időkeretben. DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az a határozati javaslat, amit Osztolykán Ágnes képviselőtársam még a nyáron az oktatási bizottság elé t erjesztett, arra kívánja kötelezni a kormányt, hogy abban a tekintetben dolgozzon ki tervet, hogy minden 8 és 12 év közötti gyermek számára biztosított legyen egy nemzeti erdeiiskolaprogram keretében, hogy tanulmányaik alatt legalább öt napot erdei iskolá ban töltsenek el. A javaslat jelentősége kettős. Egyrészt arról van szó, hogy ha valóban komolyan gondolja a parlament, a kormány azt, hogy egy olyan világot teremtsünk a Kárpátmedencében, amelyik fenntartható, hogy a fenntartható fejlődés nemcsak egy oly an szlogen, amit különböző konferenciákon rituálisan elmondanak a felszólalók, akkor bizony múlhatatlanul fontos az, hogy az oktatásnak legyen része az, hogy a felnövekvő generációk megtanuljanak kímélő módon bánni az erőforrásokkal, megpróbáljunk pontosan a felnövekvő generációk gondolkodásában egy olyan tudati fordulatot elérni, hogy a jövőben az emberiség és itt, Magyarországon is a gazdálkodó emberek, azok az emberek, akik bármilyen ipari tevékenységet folytatnak, vagy csak a megszokások alapján folytat ják az életüket, harmóniában a természettel tudjanak cselekedni. Az elmúlt hónapokban ugyanakkor jó néhány javaslat jött be a Ház elé különböző frakcióktól annak érdekében, hogy a közoktatási rendszeren belül a múltat, a múlt tragédiáit hogyan lehet jobban megismerni, hogyan tudják a következő generációk elsajátítani a tudást a XX. század Magyarországáról. Viszont nekem az a rossz hírem van, hogy a természetbe vetett ember esetén a múlt tökéletes ismerete nem lehetséges úgy, hogy a természetet nem ismeri. A hhoz, hogy pontosan tudjuk azt, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk, hol élünk és hová tartunk, szükséges az is, hogy a következő generációk pontosan természetközelben, a természetben ismerjék meg azt, hogy milyen kiszolgáltatott az ember, illetve milyen kisz olgáltatottak az emberi közösségek a természetnek, és egyébként pedig hogyan lehet békében, harmóniában együtt élni a természettel. (18.10) Hogy tanulják meg a következő generációk azt, hogy a természet kímélő használatával lehet fenntartani emberi közössé geket, a természet kímélő használata ad lehetőséget arra, hogy fennmaradjanak akár több száz vagy több ezer éves kisközösségek, fennmaradjanak azok az emberi hagyományok, amelyek egyébként nem függetlenül a természettől, a természet alkotta világtól keletk eztek. Éppen ezért gondoljuk úgy, hogy ha egy erdei iskolai program a köznevelés részévé válik, az egyrészt közvetlenül szolgálja azt, hogy a fenntarthatóságra nevelés keretén belül elinduljon egy olyan paradigmaváltás az egész társadalomban, amelyik elvez ethet oda, hogy valóban egy fenntartható országban élünk, de fontos azért is, mert ne legyen illúziónk, ha egész egyszerűen tölcséren próbáljuk meg a legfiatalabb nemzedékek fejébe tölteni azt, hogy honnan jöttünk, mi a magyar múlt, ez édeskevés lesz. Nem lehet úgy a múltat sem megismertetni gyerekekkel, a következő nemzedékekkel, ha nem ismerik, nem élik meg azt a természeti környezetet, azt az épített környezetet, aminek a kíméletére és védelmére rá szeretnénk szorítani az utánunk következőket is. Akkor, amikor környezettudatos nevelésről, fenntarthatóságra nevelésről beszélünk, természetesen azzal is számot kell vetni - s nemcsak nemzeti vagy regionális, hanem globális méretekben is , hogy ha így folytatja tovább az emberiség, akkor lassanlassan élhetet lenné válik
