Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. szeptember 9 (299. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés az LMP-képviselőcsoport megalakulásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Kövér László): - DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár:
22 élő magyarságot; nyilván a tömbmagyarságnak terül eti autonómia, a szórványmagyarságnak kulturális autonómia. Tisztelt Ház! Ötszázezer új állampolgár a nemzetegyesítés megvalósulását jelenti, és ezzel ez a parlament történelmet írt. Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok soraiban.) ELNÖK (Kövér László) : A kor mány nevében Rétvári Bence államtitkár úr válaszol. DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnökhelyettes Úr! Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Bár sokszor elmondjuk , milyen jó, hogy konszenzus van a kettős állampolgársággal kapcsolatban, de nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy azért az MSZP padsoraiban minden felszólalásnál van egy cinikus megszólalás, egy cinikus megjegyzés ezzel kapcsolatban, úgyhogy színből v agy szívből volt az a megkövetés, ezek szerint úgy látszik, sokaknál ez még mindig nem esett le, hogy mekkora nemzetellenes vétek volt az, amit a kettős állampolgárság ügyében a Szocialista Párt tett. Azok a nemzettársaink, akik most ezért az állampolgársá gért folyamodnak, sem ők, sem a felmenők nem tettek semmit azért, hogy ne legyenek magyar állampolgárok. Nem költöztek el, nem mondtak le a magyar állampolgárságukról, nem hagyták el a nyelvet, nem hagyták el a nemzetet, egész egyszerűen a határok elmozdul tak a fejük fölött. És csak azért megtagadni tőlük a magyar állampolgárságot, mert rajtuk kívül álló körülmények miatt ők azt elvesztették nemzetközi szerződés alapján vagy az akkori magyar kormányok hibás nemzetpolitikája nyomán, nem lehet megtagadni tőlü k az állampolgárságot. Ebben, bízom benne, hogy most már konszenzus van. Ugyanakkor azt láthatjuk, ha nem lett volna FideszKDNPkormány, ma nem lenne egyszerűsített honosítás, ma nem lenne kettős állampolgárság. Más kormányoknak, bár lehetősége lett volna erre, de egy kétharmados FideszKDNPtöbbség kellett ahhoz, hogy ez meg is valósuljon, bár lehet, hogy ’8990ben - én akkor még kisebb voltam, de - bizonyára sok felnőtt rendszerváltó akkor úgy gondolta, hogy már akkor ideje lett volna ennek a kettős áll ampolgárságnak. Ez mind Magyarország sikere, mind a magyar nemzet sikere, s mint ahogy elhangzott, a magyar közigazgatásnak is sikere, hiszen egy olyan eljárást kellett lebonyolítania, nem csak 500 ezer eljárást, ami névváltoztatásokkal és másokkal együtt ez nyilván sokkal nagyobb, százezres mértékben nagyobb eljárás, amire korábban nem volt siker. Ehhez egy jól felvértezett közigazgatásra volt már szükség, amelyik nem is becsülte túl a kérelmeket, hogy ne költse pazarlóan az állampolgárok befizetéseit, adó forintjait, de ugyanakkor gördülékenyen menjen az eljárás, és továbbra is ez az 57 ezer kérelem hétről hétre megjelent. A magyar nemzet világnemzetté vált, de úgy látszik, ha már sokak számára a kettős állampolgárság a politikai pártfegyelem alapján elfog adandó kérdés, akkor megpróbálják a határon túli magyarok szavazati jogánál támadni a teljes nemzeti közjogi egység gondolatát. Próbálnak olyasfajta gyenge pontokat vagy fogást találni, ami most már nem az állampolgárság megadásában áll, hanem abban áll, h ogy hogyan próbálják eltagadni a lehetőségét a levélben való szavazásnak vagy a listázásnak a határon túli magyarok esetében, márpedig ez elég sok európai uniós állam jogával és szokásaival ellentétes. Az Alapjogokért Központ ki is gyűjtötte a múlt héten, hogy hány országban van teljesen olyan rendszer, mint amilyen a modern magyar kettős állampolgárság és szavazási rendszer. Ausztria, Belgium, Egyesült Királyság, Észtország, Franciaország, Luxemburg, Németország, Olaszország, Spanyolország, Svédország, Szl ovákia és Szlovénia teljes mértékben olyan rendszert alkalmaz a kettős állampolgársághoz kapcsolódó szavazati jog esetében, mint Magyarország. Az Unió 28 tagállamából 25ben van ilyen lehetőség különböző jogi formákban, tehát 28 tagállamból 25ben ez létez ik. Akkor vannak ez alól kivételek, ha a földrajzi elhelyezkedése egy országnak ezt nehezen teszi lehetővé; Ciprus és Málta esetében a szigetországi jellegből fakadóan, vagy Írországban, ahol eltérő a választási eljárások logikája.
