Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. október 24 (315. szám) - Magyarország 2014. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat; az Állami Számvevőszék véleménye Magyarország 2014. évi központi költségvetéséről, valamint a Költségvetési Tanács véleménye Magyarország 2014. évi központi költségvetéséről szóló... - ELNÖK (Balczó Zoltán): - SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP):
1985 ELNÖK (Balczó Zoltán) : Megadom a szót Szászfalvi Lászlónak, a KDNP képviselőjének. SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tegnap a szabadság győzelmét ünnepeltük, és tegnap többek k özött megemlékeztünk arról is, amikor Bibó Istvánnal szólva a szabadság kis körei újraindulhattak, megindulhattak, igaz ugyan, hogy akkor csak egy rövid időre, de a szabadság egyéni személyes életünkben, a családjaink és a közösségek életében valósul meg k onkrétan, kézzelfoghatóan, és valósulhat meg most, a XXI. század kezdetén is. A közösségek, a közösségeink nélkül nincs társadalom, egészséges közösségek, egyházi, nemzetiségi és civil közösségek nélkül nincs egészséges társadalom, és nincs egészséges, kit eljesedő emberi, egyéni, személyes élet sem. A most tárgyalt költségvetési javaslat megítélésünk szerint nemcsak, nem pusztán egy családbarát költségvetés, hanem a közösségek költségvetése is. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A fentiek jegyében is különös figyelmet kell szentelnünk az egyházi területre, a nemzetiségi területre és a civil területre, és erről szeretnék néhány gondolat erejéig beszélni most. Örömmel nyugtázhatjuk azt, hogy az állam és az egyházak kapcsolatában nagy előrelépésnek lehett ünk tanúi az elmúlt napokban, amely a vatikáni szerződés módosításának aláírásában nyert kifejeződést. Bizonyára mindannyian tudjuk azt, hogy ez a szerződés nemcsak a katolikus egyház vonatkozásában bír jelentőséggel, mint az Apostoli Szentszék és a magyar állam között létrejött nemzetközi megállapodás, hanem alapul szolgál a többi, törvényben elismert egyház és vallásfelekezet viszonylatában is. Ez a dokumentum egy olyan új mérföldkő, amely az 1997ben létrejött megállapodás olyan módosítása, amelyet az új alaptörvény, illetve az idevonatkozó új sarkalatos törvények által meghatározott jogi környezet tett szükségessé. Az aláírás politikai súlyát csak növeli, ha nem feledjük, hogy az előző nyolc esztendőben a szociálliberális kormányzat egyszerűen beszüntett e, illetve takaréklángon tartotta a szentszéki magyar bizottság munkáját, tevékenységét, amelynek rendszeres és a módosítás aláírását eredményező tanácskozásai három esztendővel ezelőtt, a polgári kormányzatunk idejében indultak újra. A dokumentum köztudot tan az egyházi tevékenységnek elsősorban azt a területét szabályozza, amelyben az egyház közfeladatokat vállal át az államtól az oktatás, a nevelés, a szociális gondozás, a kultúra területén és egyéb olyan területeken is, mint például a börtönökben vagy a fegyveres testületeknél végzett lelkészi, lelkipásztori szolgálat. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy költségvetés meghatározásánál, a számok leírásánál a költségvetés alkotója elkerülhetetlenül döntéseket hoz, ítélkezik és nyilatkozik is. Ítélkezik és nyilatk ozik arról, hogy mit tart fontosnak, mit tart olyannak, amelyre áldozni kell a közösség forrásaiból és vagyonából, és mit tart olyan értéknek, amelyet kevésbé támogat. Ez a kérdés a legvehemensebb vitákra adhat okot nyilvánvalóan családi költségvetéseknél, a vállalkozásoknál, és bizonyára így van ez az államháztartás döntéseinél is. A “miért nem inkább erre vagy arra költünk” kérdést föl lehet tenni gyakorlatilag minden javaslatnál, melyek a fontos prioritások, melyek azok az értékek, amelyek megőrzéséhez v agy fenntartásához, működtetéséhez állami forrásokat kell biztosítanunk. A XXI. század technokrata beállítottságú világában különösen is örvendetes, ha egy állami költségvetés azt tükrözi, hogy a teljes ember méltóságát kívánja szolgálni egyénileg és közös ségileg egyaránt. (18.20) Az ember egyénileg, közösségében pedig különösképpen is nagyon összetett, nagyon komplex létező. Könnyebb azt mondani, hogy az emberi élet ilyen vagy olyan szükségletének a fedezését bízzuk másra, bízzuk például magára az állampol gárra, spórolja meg a hozzávalót vagy keressen máshol forrást a szükséglet fedezetére. Az előttünk álló tervezetből azonban számomra, számunkra nyilvánvalóvá válik, hogy a múlt restanciáinak orvoslása, a közelmúltban elért eredmények
