Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. október 15 (311. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Jakab István): - DR. SZÉL BERNADETT (LMP):
1531 Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm a jelen lévő képviselőtársaimat és mindenkit, aki figyelemmel kíséri munkánkat. Az Országgyűlés őszi ülésszakának 13. ülésnapját megnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Tiba István é s Z. Kárpát Dániel jegyzők lesznek segítségemre. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (Jakab István) : Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Szél Bernadett képviselő asszony, LMPképv iselőcsoport: “A fehér bot világnapján” címmel. Megadom a szót, képviselő asszony. DR. SZÉL BERNADETT (LMP) : Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A fehér bot világnapja alkalmat ad arra, hogy ráirányítsuk a figyelmet a látássérültek magyarországi helyzetére. Mit tett a kormány az elmúlt években a látásukat elvesztőket önálló életvitelre felkészítő elemi rehabilitáció, a látássérültek oktatása és foglalkoztatása terén? Ami biztosan elmondható a látássérültek elemi rehabilitációjáról, az az, hogy évről évre egy re kisebb kapacitásokkal, egyre szűkülő szolgáltatásokkal működik. A 2005től létrejövő rehabilitációs központok uniós finanszírozása megszűnt, az állami támogatási rendszer pedig ezer sebből vérzik. Évről évre sajnos egyre többet késik a pályázatok kiírás a. Azt kell mondanom, hogy 2011ben még pár hetet, 2012ben már hónapokat késett, több központ ideiglenesen vagy véglegesen be is zárt. 2013ban újra késtek a pályázatok, a támogatások kiutalása pedig példátlanul hosszú ideje késik. Az idei évi támogatás e lső részlete a mai napig nem érkezett meg, államtitkár úr. Azt látjuk, hogy a kormány folyamatos bizonytalanságban tartja a szolgáltatókat a kiszámíthatatlan támogatási rendszerrel. Állandóak a működési problémák, folyamatosan apad a szakemberállomány. Már a jelentősen beszűkültek a kapacitások, és pusztán a késedelmes pályázatok és utalások miatt körülbelül feleannyi látássérültnek van esélye az elemi rehabilitációra. Több rehabilitációs központ be is zárt, a megyékben a Vakok Állami Intézete nyit kirendelt ségeket, az uniós forrásokat a kormány ugyanis gyakorlatilag elzárta a civilek elől. A TÁMOP 5.4.7 keretében a Vakok Állami Intézete építi ki az ellátást azokban a megyékben is, ahol hiányos a szolgáltatás. A civilek teljesen kimaradnak ebből a fejlesztési körből, holott korábban ígéretet kaptak a minisztériumtól arra, hogy ők is részesülhetnek a TÁMOPforrásokból. Azt láthatjuk, hogy ezzel a támogatási politikával az állam éppen a látássérültek lakóhelyéhez közel tevékenykedő civileket lehetetleníti el. Ez pótolhatatlan veszteség, államtitkár úr. A súlyos fogyatékos látássérült személyek foglalkoztatása terén is kedvezőtlen változtatások történtek. A látássérültekre, a többi fogyatékos csoporthoz hasonlóan, nagy csapást jelentett a foglalkoztatási támogatás i rendszer átalakítása. Az új szabályozás, egyszerűsítésre hivatkozva, egyszerűen eltörölte a fogyatékosság súlyosság szerinti különbségtételét, így a súlyos fogyatékosak esetében a támogatások is jelentősen csökkentek. Azt láthatjuk, hogy a változtatással a súlyosan fogyatékos munkavállalók, köztük a vakok is még hátrányosabb helyzetbe kerültek. Hogy konkrét számokat is mondjak, a korábbi rendszerben egy súlyosan fogyatékos, felsőfokú végzettséggel rendelkező munkavállaló után mintegy 220 ezer forint támog atást kapott a munkáltató havonta, ehhez képest az új rendszerben ez az összeg 95100 ezer forint között van. A csökkenés tehát több mint 60 százalékos, de egy középfokú végzettséggel rendelkező dolgozónál is 30 százalék fölött van. Az új, egységes támogat ási összegek csak a napi 4 órás foglalkoztatás finanszírozását teszik lehetővé. Számos olyan konkrét esetről tudok, ahol a súlyosan látássérült munkavállalókat az új támogatási szabályok miatt csak 4 órás minimálbéren foglalkoztatják, noha korábban ettől h osszabb munkaidőben és magasabb bérért tudtak munkát vállalni. Az ehhez a foglalkoztatáshoz párosuló
