Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. október 14 (310. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár:
1370 Tisztelettel arra szeretném kérni itt, még a napirend előtt az Országgyűlés minden pártját és minde n frakcióját, hogy a napirend megalkotásakor támogassák ennek a napirendre vételét, a tárgyalás során pedig álljanak hozzá konstruktívan, és ha lehet, akkor a Magyar Országgyűlés egyhangúlag álljon ki Brüsszellel szemben a rezsicsökkentés megvédése érdekéb en. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Az elhangzottakra a kormány nevében Fónagy János államtitkár úr válaszol. (13.20) DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési miniszté riumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Úr! A kormány egy percig sem gondolta, hogy egyszerű lesz végigvinni a rezsicsökkentést. Tisztában voltunk azzal, hogy a nagy multinacionális cégek nem szívesen mon danak le a sokszor megélhetési gondokkal küszködő magyar emberek terhére kitermelt extraprofitjukról. Nem meglepő tehát, ha minden követ megmozgatnak annak érdekében, hogy megállítsák vagy visszafordítsák e kiterjedt és hathatós kormányzati intézkedéssoroz atot. Az ellenzék módszerei sem változtak ezen a téren, hiszen ezúttal is külföldi nyomásgyakorlást gerjesztve igyekeznek hátráltatni a kormányt abban, hogy a magyar családok segítségére legyen. Ki kell ábrándítanom azokat, akik úgy gondolják, hogy megakad ályozhatnak bennünket ebben a morális és gazdasági értelemben is megalapozott, elodázhatatlan intézkedésben, a lakossági rezsiterhek csökkentésében. A válság következményeit a szocialista kormányok kizárólag a lakosságra hárították. Mi úgy gondoljuk, hogy ez nem helyes és nem lehet így tovább vinni, a piaci szereplőknek is ki kell venni a részüket ezekből a terhekből, nem csak az embereknek. Ezen 2010ben változtatni akartunk és változtattunk is. A terheket azoknak is vállalni kell, akik piaci szereplőként részt vettek, számos esetben közrehatottak a válságot okozó piaci folyamatokban. A korábbi kormányok szervilis politikája vezetett oda, hogy a jóval a nyugateurópai bérszínvonal alatt élő családoknak a közműszolgáltatói díjak kifizetése után alig maradt valami a családi kasszában, emiatt esetenként alapvető szükségleteiket is csak nehezen tudták ellátni. Ne feledjük, a szocialista kormányok alatt a villamos energia ára a kétszeresére, a földgázé a háromszorosára növekedett. Legfőbb ideje volt tehát, hogy a kormány végre ne a multinacionális szolgáltató cégek, hanem az emberek oldalára álljon. Szembe kell néznünk azonban azzal a ténnyel is, hogy politikai ellenfeleink hangja esetenként messzebbre elhallatszik, mint azé a több millió emberé, akik a szinte te ljesíthetetlen terhektől megszabadulva lélegeztek fel a rezsicsökkentés minden egyes lépésénél. Így nem érte váratlanul a kormányt, hogy a brüsszeli bürokrácia figyelmét is felkeltette ez a kérdés. Ez azonban nem ok arra, hogy akár csak megkérdőjelezzük a rezsicsökkentés helyességét, és nem fog bennünket megingatni ennek a további folytatásától sem. Ígéretet tettünk arra, hogy nem hagyjuk magukra a kis keresetű, önhibájukon kívül nehéz és küzdelmes helyzetben lévő magyar családokat, és ehhez az ígéretünkhöz tartjuk is magunkat. A magyar kormány az ország gazdasági újjáépítésében gyakorta folyamodik szokatlannak tűnő megoldásokhoz. Az európai gazdasági krízis kihívásaira azonban csak rugalmassággal lehet eredményes válaszokat adni, hiszen maga a válság is egy megújulni képtelen politikaigazdasági gondolkodás eredménye. Az is nyilvánvaló, hogy több mint ezer kilométerre Magyarországtól azokban az országokban, ahol az átlagos életszínvonal többszörösen meghaladja a hazait, nem könnyű megérteni azokat az eltérő gazdasági és szociális sajátosságokat, amelyek szükségessé tették a kormány erélyes lépéseit. Hogy jó úton járunk, az is bizonyítja, hogy a Magyarországon elsőként
