Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. október 8 (309. szám) - Egyes foglalkoztatási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - GÚR NÁNDOR (MSZP):
1323 ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Le se üljön, képviselő úr, me rthogy ön következik a 15 perces hozzászólás kategóriájában. GÚR NÁNDOR (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Igen, normál hozzászólás keretei között. Köszönöm szépen. Akkor onnan folytatom vagy úgy kezdem el a gondolataimat, ahol befejeztem. Nyilván akkor, a mikor foglalkoztatási törvény módosításáról beszélünk, kell egy képet alkotni arról, hogy mi van ma Magyarországon a munkaerőpiac színpadán. A jelzőszámokat nem fogom folyamatosan ismételgetni, de látható módon kevesebben dolgoznak, mint amennyien dolgozta k a kormányváltáskor, vagy mint ahogy mondtam az előbb, a gazdaságipénzügyi világválság beköszöntekor. Egy példát említettem, ez a külföldön dolgozók részaránya, amely mértékadó módon hat a statisztikára, százezres, több százezres nagyságrenddel torzítja a statisztikán keresztül a foglalkoztatotti számadatokat. De hasonképpen torzítja a közfoglalkoztatás mikéntje is, hiszen - pulzál nyilván a rendszer, attól függ, melyik időszakot nézzük - nagyjából 4060 ezerrel többen dolgoznak közfoglalkoztatás keretei között, mint mondjuk, 34 évvel ezelőtt dolgoztak. Nem baj, az nem baj, hogy közfoglalkoztatás keretei között munkatevékenységet találnak az emberek, az a baj, hogy ez a munkatevékenység messze döntő többségében nem értékteremtéssel párosuló. Tudják, az ut ca embere, a mindennapjait élő ember úgy fogalmazza ezt a kérdést meg, és teljesen joggal teszi, hogy az nem munka, ha a lapátot délelőtt az utca egyik oldalán, délután pedig a másik oldalán támasztja valaki. Az a munka, ha értékteremtéssel párosul mindaz, amilyen munkatevékenységet folytatnak. (Dr. Czomba Sándor bólogat.) Szeretném jelezni, államtitkár úr, mert látom, egyetért ebben velem (Dr. Czomba Sándor: Abszolút.) , az sem tekinthető persze értékteremtésnek, ha mondjuk, a piacon a tojás ára legyen, mon djuk, 40 forint, és 400 forintos tojás előállítására kerül sor, mert a költségek olyan mértéket öltenek, hogy tízszeres nagyságrendben születik meg az a tojás, mint ahogy egyébként a piaci viszonyok között megszületne. Érti, amiről beszélek, és példákat is tud saját maga is mondani erre vonatkozóan. Tehát azt szeretném megerősíteni, hogy én nem vagyok közfoglalkoztatásellenes, én azt mondom, hogy ez egy szükségszerű kategória. Egyszerűen azért, mert rengetegen vannak ma Magyarországon olyanok, akiknek az e lsődleges munkaerőpiacon nem jut lehetőség, legkiváltképp az önök hiteltelen és kiszámíthatatlan gazdaságpolitikájának az eredményéből fakadóan, de ha már így van, akkor legalább a közfoglalkoztatás szintjén valamilyen kapaszkodót lehessen nyújtani. Persze , hozzáteszem Szél Bernadettel egyetértve, hogy ebben a vonatkozásban az innen való visszatalálás esélye az elsődleges munkaerőpiacra sokkal nehezebb és sokkal kisebb arányban valósul meg, mintha valaki egyből ott találja meg a helyét és a lehetőségét. De hogy a foglalkoztatási képet egy picit tágítsuk, azt is hozzá kell tennem, hogy az ország, ez a kicsiny ország, ez a 93 ezer négyzetkilométer az idézőjelbe vett kicsinysége mellett is rettentő módon ellentmondásos, és rettentő különbségeket hordoz magában. Olyan halmozottan hátrányos helyzetű térségek sokasága van ma már ebben az országban, ahol foglalkoztatáspolitikai szempontból statisztikailag lehet még kedvező képet kimutatni, de egyébként az emberek érzete, a valós érzete, a tapasztalásaik alapján egyé rtelmű, hogy romló tendenciákkal kell szembenézniük és főleg a halmozottan hátrányos helyzetű térségekben. (A jegyzői széket Földesi Gyula foglalja el.) És ha megnézzük már másik aspektusból például, hogy a korosztályi összetétel tekintetében hogy néz ki a kép, akkor azt kell hogy lássuk, hogy legkiváltképp a fiatal korosztály, a 1524 éves korosztály, amit mér a statisztika is, az ő esetükben válságosnak mondható a helyzet. Hiszen itt most már évek óta a kormányzásuk időszakában közel 30 százalékos a résza ránya azoknak, akik közülük az utcán kezdik az életet, magyarul: nincs kézzelfogható munkalehetőségük, ezért nyilván menekülnek is, és nem véletlenszerű, hogy gyarapítják azon százezrek számát, akik elhagyják ezt az országot.
