Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. október 8 (309. szám) - A Bethlen Gábor Alap 2012. évi tevékenységéről és működéséről szóló jelentés és a Bethlen Gábor Alap 2012. évi tevékenységéről és működéséről szóló jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - MILE LAJOS, az LMP képviselőcsoportja részéről:
1290 De hogy azért még néhány részletre is fölhívjam ezen túl a figyelmet: ugye, itt majdhogynem kicsikét büszkélkedve említették képviselőtársaim, hogy kiadási megtakarít ás 3,8 millió forint volt. Itt azért vannak nehézségek. Egypár mondatot olvasnék az anyagból. “A nyílt pályázat alapján nyújtott támogatás esetén néhány támogatott az előző támogatások elszámolásával késedelembe esett, így az újabb támogatási szerződés meg kötésére csak az előző támogatás lezárását követően kerülhetett sor.” Jó. “Az egyedi kérelmek támogatására biztosított keret esetén az alap felett rendelkező bizottság 2012. évi utolsó támogatói döntése alapján a támogatottakkal a szerződéskötés folyamatba n volt, azonban a szerződések mindkét fél részéről történő aláírására és a támogatási összegek kiutalására már nem kerülhetett sor.” Még egy pont innen: “A Határtalanulprogram 2012. évi őszi tanulmányi kirándulásainak támogatása utófinanszírozás formájába n történik. A támogatott iskolák egy részének a program megvalósítására vonatkozó elszámolásai elhúzódtak, így a kifizetésre már nem kerülhetett sor 2012. év végéig.” Na már most, legyünk a legjobb indulatúak ebben az esetben, és ne feltételezzünk semmi ol yan dolgot, ami rosszmájúságra vallana! Akkor nem kellene ide valamilyen egyeztetési mechanizmust beépíteni? Tehát egyrészt, hogy időben érkezzenek meg a pályázati kiírások, és esetlegesen valamiféle segítő szolgáltatói mechanizmus épüljön be, hogy ne késs enek akár az elszámolással, akár a beadással. Azt, hogy az egyedi kérelmek alapján mi is történt, én ebből a mondatszerkezetből nem nagyon tudom kihámozni. Folyamatban volt, de aztán mindkét fél részéről, hát, mégsem írták alá. Ezt nem lehet értelmezni. Mi is volt az oka, tessék mondani, hogyan történt ez a dolog? Pedig itt az egyedi elbírálású pályázatokról van szó. Ez a fajta felépítés, ez a konstrukció, azt gondolom, éppen azokat a célokat nem szolgálja, amelyeket oly nagy hevülettel szoktak megfogalmazn i kormánypárti képviselőtársaim. Bizonybizony, kellene pontosítani egy kicsikét a Bethlen Gábor Alap és a Corvinus Támogatáskezelő Zrt. viszonyát. Mi is történt itt egészen pontosan? Miféle viszonylatrendszer alakult ki? Hol vannak a szerződések? Meg lehe t ezeket nézni? A folyamatokat lehet elemezni, hogy végül is hogyan történt a kettőjük kapcsolata? Bizony, említettem az elején, hogy nagyon sok információt megkaptunk, de én is hiányolok egy csomó dolgot. Lehet, hogy azoknak viszont itt lett volna a helyü k. El is hangzott már, hogy például a Nemzetpolitikai Kutatóintézet és a Magyarság Háza, most nekik milyen szerepet szánunk? Egyáltalán, mi a tevékenységük, hol lehet ezt pontosan követni? És a Bethlen Gábor Alaphoz való viszonyuk milyen is? Aztán, ha jól tudom, az alapkezelő az elmúlt esztendő talán utolsó hónapjában létrehozta ezt az úgynevezett Bethlen Gábor Alap Pro Transilvania leányvállalatot. Ez éppen, ha jól tudom, a támogatásszervezéssel foglalkozna, ezt azért jó lenne megnézni, hogy hogyan működöt t az eddigi gyakorlat, mi volt annak az oka, hogy egy leányvállalatot kellett létrehozni az eddigi tevékenység folytatására. Meg lehetne nézni, hogy végül is milyen szerződéses jogviszony jött létre, és ez a fajta fölállás mennyiben lesz jobb, és mennyiben lesz hatékonyabb, mint az eddigi. Én most nem akarom megismételni azokat a kifogásokat és azokat a kritikai észrevételeket, amelyeket itt képviselőtársaim elég hosszadalmasan végiggondoltak, elemeztek. Természetesen annak mi is örülünk, hogy a Sapientia E gyetem új szárnyát felavatták, valóban ez szintén eredmény. Viszont lenne egy javaslatom a végére még. Ugye, itt elhangzott, éppen Bodó Sándor képviselőtársamtól, hogy élvezettel, örömmel lehetett olvasni ezt az anyagot, hiszen mint egy történelmi utazás, útikönyv vagy leírás, olyasmi élményt nyújtott. Jó, elfogadom, az emberen mindig erőt vesz egy ilyen érzés, amikor határon túli magyar területekre érkezik, hogy egy kicsikét időutazáson vesz részt, és egy cseppet elhatalmasodik rajta a historizáló szándék. (12.10) Viszont amikor azt mondjuk, hogy a határon túli magyar intézményeket vonzóvá szeretnénk tenni, amikor arról beszélünk, hogy a határon túli oktatási rendszerben szeretnénk gyarapítani azok számát, akik vállalják azt, hogy magyarként óvodáskoruktól kezdve az egyetemekig ilyen képzésben vesznek részt, akkor ezen a hazafias elérzékenyülésen túl javasolnék valami olyasmi pluszt beépíteni
