Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. szeptember 30 (306. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - BÁNYAI GÁBOR (Fidesz):
1061 Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tegnap, szeptember 29én reggel fél hétk or múlt el, hogy 55 évvel ezelőtt végezték ki dr. Szobonya Zoltánt, a jánoshalmi és mélykúti forradalom vezetőjét, a BácsKiskun megyei vértanút. Szobonya Zoltánt, aki egész életében a magyarságért, a szabadságért és a magyar emberek demokratikus jogaiért küzdött. Egész életével, nemcsak a forradalomban betöltött szerepével, hanem egész tevékenységével példát mutat nekünk arról, hogyan kell képviselni megalkuvás nélkül a nemzet, a haza valós érdekeit a mindennapokban, a nagy szorongattatások idején is. Vért anúhalálára becsületes, mindig igazságot kereső életútjával készítette fel a Mindenható. Mindig felelős, autonóm, bátor polgárként, igazi demokrataként viselkedett, még a legsötétebb Rákosikorszak idején is, saját szabadságát veszélyeztetve. Tette ezt úgy is mint járási főjegyző, úgy is mint ügyvéd, és úgy is mint a forradalom vezetője. Amikor járási főjegyzőként meg merte tenni, hogy egyedüliként nyílt szavazással az egyházi iskolák államosítása ellen szavazott, ki kellett lépnie a közszolgálatból. Ezután ügyvédként járta a börtönöket, védte a Rákosirendszer üldözötteit. Közel 350 családot mentett meg a kuláklistáktól, vállalva a kitelepítést is, az állandó zaklatást. Ő lett a környék parasztságának segítője, támogatója, s ezzel kivívta az itt élők bizalm át és elismerését. Jánoshalmán, de főleg Mélykúton úgy ismeretes, mint a kulákok védőszentje - írja róla Rákosi államvédelmi hatóságának két tisztje. Ezzel a megállapítással egyetértett a község üldözött lakossága is. Az idős parasztemberek úgy emlegették: a doktor úr, a mi jó apánk. Ez egy olyan rangot jelentett, amely nem volt kapható egyetlen állami hivatalban sem. Éppen ezért választották meg az ’56os forradalom és szabadságharc helyi vezetőjének. Társaival együtt nemcsak törvényességet hirdettek és re ndet tartottak a rájuk bízott területen, de bátran tervezték a jövőt, amit szabadnak és magyarnak akartak. Az ő bátor kiállásának, és igazi hazafiasságról szóló beszédeinek nagy szerepe volt abban, hogy a vidéki emberek megismerték a forradalom célját, és egyetértettek vele. Olyan ember volt, aki a jánoshalmi és mélykúti forradalom vezetőjeként mindvégig a forradalom tisztaságát képviselte. 1957 februárjában tartóztatták le, majd Kecskeméten a Lengyel Zoltán bíró vezetésével működő tanács halálra íté lte ’57 szeptemberében. A Legfelsőbb Bíróságon a Mecsér József elnökletével ’58 szeptemberében működő tanács hagyta helyben az ítéletet. A legsúlyosabb vád ellene: a jánoshalmi forradalmi bizottság vezetőjeként a szovjet csapatok elleni fellépés szervezése volt. Bár a szovjet csapatok nem érték el Jánoshalmát, “de ha jöttek volna, lőttek volna”, volt a vérbíróság megalapozott indoklása a per iratai szerint. 1958. szeptember 29én a kecskeméti börtönben élete bevégeztetett. Utolsó szavai ezek voltak: “A hazá mért és Jánoshalma népéért.” Olyan ember volt Szobonya Zoltán, akire a mefisztói alkut sem tudták rákényszeríteni, magyarán, nem volt hajlandó Kádár besúgójává válni, még élete megmentése árán sem. Ezért mondta: “Inkább becsületben meghalni, mint becstelen ül élni.” Ez élete igazi példázata. Olyan ember volt, akit bilincsbe verve, gúzsba kötve sem tudtak megtörni, nem tudták elvenni emberi tisztességét és a szabadságról szőtt álmait. Emelkedett lélekkel készült utolsó útjára, hiszen utolsó sorai ezek voltak: “Belenyugodva sorsomba, várom a kiteljesedést, hiába, ez a magyar sors. S büszke vagyok arra, hogy a Jóisten erre a sorsra tartott érdemesnek.” Vértanúságát a kecskeméti börtön falán emléktábla hirdeti 20 év óta, Jánoshalmán és Kecskeméten utca őrzi a nev ét. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ilyen hősök példája nekünk is erőt és bátorságot adhat. Ma általa is emlékezzünk a forradalom és az azt követő megtorlások áldozataira, a meghurcoltakra, a bebörtönzöttekre, a kivégzettekre, a déd- és nagyszüleink elveszet t álmaira, a porba tiport hazánkra. Szobonya Zoltán a mi közös hősünk. A családja nevében is köszönöm, hogy emlékezésemet tisztelettel meghallgatták.
