Országgyűlési Napló - 2013. évi nyári rendkívüli ülésszak
2013. július 4 (295. szám) - Az egyes közszolgáltatások ellátásáról és az ezzel összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat kivételes sürgős eljárásban történő összevont általános és részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - ÉKES JÓZSEF (Fidesz):
529 az akkori kormányok belementek abba, hogy regionális karbantartói és regionális ügyfélszolgálati hálózat legyen. Micsoda hatalmas nyereséggel tudtak dolgozni ezek a cégek, amikor sorra szüntették meg a karbantartói hálózatot, és vonták egy egységes központ alá az ügyfélszolgálatot, amit aztán soha nem lehet ett elérni a lakosság részéről a bejelentéssel, hibabejelentéssel kapcsolatban! Amikor arról beszélünk, hogy a gázhálózat megújítása hogyan és miként történt: magyar állami és lakossági forrásból. Amit Göndör István képviselőtársam mondott, hogy nagyon mag as árat fizettek érte, nem akarok csúnya szót használni, de ilyenkor nyugodtan kifejezhetném magam úgy, ahogy Szanyi Tibor az előző napirendi pontnál, de nem kívánom. Amikor arról van szó, hogy nagyon magas árat adtak - mihez képest, képviselőtársaim? Mert az, hogy az önkormányzatok kaptak valamit, de a lakosság, amely hozzájárult akár a csatornaberuházáshoz vagy akár a gázberuházáshoz, az égadta világon semmit nem kapott vissza ezen a területen. Sőt mi több, évente radikálisan emelkedett a szolgáltatói díj uk, képviselőtársaim. A másik pedig az, amit Józsa képviselőtársam mondott, ugye, az ez évi miskolci példát. Én úgy tudom, és a rezsicsökkentés díjtétele is úgy fogalmazódott meg, hogy a 2012es árak, nem pedig a 2013. július 1jei árak jelentik a viszonyí tási alapját a csökkentésnek. Képviselőtársam, miről tetszik akkor beszélni? Kialakultak lakossági tartozások, és ez hatalmas összeg, de ez nem csak most alakult ki. Az önök idejében is hatalmas összeg volt a szolgáltatói szektor kintlévősége. Sajnos, soha nem született olyan törvény rá, aminek alapján a szolgáltatók biztosan hozzá tudtak volna jutni a kintlévőség legalább 70 százalékához. Mert nem volt ilyen törvény. És ezek a kintlévőségek a szolgáltató cégeknél rendre halmozódtak. Hogy a cégek, a hazai k is- és középvállalkozások milyen módon mentek tönkre tőkehiányosan, arra nem kívánok mást mondani, megközelítőleg 1000 milliárd forint környékére tehető a körbetartozások száma. A cégek döntő többsége tulajdonképpen ennek lett áldozata, és itt nem akarom J ózsa István képviselőtársamat, Pál Tibort meg Göndör Istvánt emlékeztetni arra, hogy adott esetben egyegy ilyen mögött milyen bűncselekmények voltak. Jött egy cég, amelyiknek se munkaereje, se eszköze nem volt. Volt egy jó ügyvédi irodája, volt egy autója , adott esetben egy márkás autó, és mint fővállalkozó elvitte a munkát, ami mögött semmilyen szaktudás nem volt, csak leosztotta a lapokat. És a végén ahhoz, hogy a vállalkozó túl tudja élni a napi gondjait, kénytelen volt áron alul munkát vállalni, és a v égén mégis becsapták. És ezt sajnos az akkori törvénykezés soha nem tette úgy helyre, hogy adott esetben a végén lévő vállalkozó meg tudjon élni, vagy az általa elvégzett munka értékét valamilyen útonmódon megkapja. Ezekben is születtek már törvények, és talán ebben is ez az ország előbbre fog tudni lépni. Ezeket próbáltam meg elsődlegesen kihangsúlyozni, és nem vádaskodni, hanem valóban rávilágítani arra, hogy az akkori szisztéma szerint akár az áramszolgáltatás területén jól működő magyar cégeket, mert p rofik voltak a magyar cégek, nem kellett volna eladni, a szolgáltatói szektort en bloc, úgy, ahogy történt, nem kellett volna eladni. (22.50) És erre sajnos kísérletek történtek, a víz- és csatornaszektor értékesítésére is a 20022008as időszakban. Ennek én is voltam úgy tanúja, hogy Ajka városa is tulajdonképpen a Bakonykarszthoz tartozott, és ott is megpróbálták a franciák irányába egy lökéssel esetleg átrakni, amibe aztán mi mint település nem mentünk bele, mert miért is adnánk oda a települések által l étrehozott vagyont. De nem akarom önöket ezzel terhelni. Egy biztos, hogy állami és önkormányzati tulajdonnal, egy új szerkezettel, és bízva abban, hogy valóban egy támogatási rendszerrel a mai nehéz körülményeken túl lehet jutni, amit Göndör képviselőtárs am is megpróbált megfogalmazni, túl lehet jutni, de ehhez kell a közös akarat. Nem feltételezni, hanem azt kell mondani, hogy én a magam részéről ilyen javaslattal élek, és ezzel próbálom meg jobbá tenni, hogy adott esetben az ott lévő önkormányzat, az önk ormányzat által létrehozott gazdasági társaság azt a szolgáltatást profi módon tudja csinálni. Ez a lényege az egésznek.
