Országgyűlési Napló - 2013. évi nyári rendkívüli ülésszak
2013. június 26 (293. szám) - A szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról és egyes gazdasági vonatkozású jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes sürgős eljárásban történő összevont általános és részletes vitája - DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - PATAY VILMOS (Fidesz):
387 Köszönöm szépen, képviselő úr. Két percre megadom a szót Nyikos László képviselő úrnak, Jobbik. DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobb ik) : Köszönöm szépen. Elnök úr, engedje meg, hogy megjegyezzem, hogy a költségvetési bizottság négy tagja itt jelen van a plenáris ülésen. Ez a négy tag több mint a fele az összes képviselőnek, aki jelen van. Ez örömteli nekem mint a bizottság elnökének te rmészetesen, azonban azt szeretném érdemben mondani, hogy én nagyon sajnálom ebből a szempontból, hogy a bizottsági elnöki értekezlet azt megelőzően szűnt meg, hogy én ott elmondhattam volna, hogy ezt a törvényjavaslatot a bizottság kérje ki, ugyanis a köl tségvetési bizottság előtt ez nem volt. És örülök annak, hogy Puskás alelnök úr ebben ilyen aktívan részt vesz, és további két bizottsági tagunk is jelen van rajtam kívül. Én kikértem volna ezt a bizottságnak, annál is inkább, mert a gazdasági bizottság ré széről meg senki nincs itt, amely bizottság mellesleg a témafelelőse ennek a törvényjavaslatnak. (Babák Mihály: Ez a te bűnöd, elnök úr!) Ez az én bűnöm, ahogy itt segít nekem Babák képviselőtársam; az én bűnöm persze, hogy a két éjszaka valamelyikén nem g ondoltam végig kellő intenzitással, hogy ezt nekem valahogy soron kívül be kellene kérni a bizottság elé. Ez valóban nem történt meg. Úgyhogy némileg röstellem is magamat, elnök úr. Köszönöm szépen a türelmét. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen. Bizott sági elnök úr nyilván jól tudja, a Házszabály kivételes eljárásban egy bizottságnak ad lehetőséget. Köszönöm szépen. Patay Vilmos következik, fideszes képviselő úr. PATAY VILMOS (Fidesz) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy jó ideje foglalkozom a hazai szövetkezeti rendszer megváltoztatását biztosító új szövetkezeti törvény előkészítésével, és óhatatlanul az előkészítő munka egy részét a jelenlegi hazai szövetkezeti élet gyakorlata és ezzel kapcsolatos elemzések jelentették, jel entik. (17.20) Ennek során, amikor kerestük annak az okát, hogy miért ilyen ma Magyarországon általánosságban a szövetkezetek részesedése a nemzetgazdaságban, és miért ilyen gyenge motorjai a hazai nemzeti gazdasági érdekek képviseletének, akkor mindig azt lehetett megállapítanunk, hogy jellemzően a szövetkezetekkel kapcsolatos eszmék, a nemzetközi szövetkezeti elvek nem tudnak Magyarországon maradéktalanul megvalósulni. Amikor hallgattam Józsa István képviselőtársunk kritikáját, ne haragudjon, képviselő úr , mindig felötlött bennem, hogy önök 2006ban egy új szövetkezeti törvényt fogadtak el, nyilván azzal a szándékkal, hogy jobbítsák az addigi szövetkezeti gyakorlatot. Vajon akkor miért nem gondoltak arra, hogy a szövetkezeti megújulás sarokköve, legfontosa bb része a szövetkezeti pénzintézeti megújulás? Hiszen 1898ban, amikor indult Károlyi Sándor áldásos tevékenységével a magyar szövetkezeti rendszer kiépülése, akkor is a fő hangsúly a hitelezés, a szövetkezeti pénzintézeti rendszer kiépítése volt, hiszen akkor nem tudott volna elindulni eredményességgel, enélkül a többi szövetkezet működése csak féllábú. Ebből a szempontból engedjék meg, hogy mint országgyűlési képviselő és mint a Hangyaszövetkezetek érdekképviseleti szervének elnöke is örömömet fejezzem ki, hogy ez a törvény a Ház elé került. Azt gondolom, egy nagyon fontos törvény abból a szempontból, hogy alkalmasabbá teszi a hazai takarékszövetkezeti rendszert azoknak a céloknak az elérésére, amelyeket az államtitkár úr is megfogalmazott. Miről is van szó? Két dolgot szeretnék megemlíteni, és nyilvánvalóan kicsit szövetkezeti szemüveggel. A szövetkezeti nemzetközi gyakorlatból véve a megállapítást, ma elmondhatjuk, hogy Európában, de szerte a világon is, a rendszerelvű együttműködés jellemző a szövetke zetek működésére. Magyarországon ez kevésbé tetten érhető, mi több, a takarékszövetkezetek esetében is az a jellemző, hogy mindegyik takarékszövetkezet egymaga próbált a piacon a versenyben helytállni, és az a fajta együttműködés, amely az intézményvédelmi
