Országgyűlési Napló - 2013. évi nyári rendkívüli ülésszak
2013. június 17 (290. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár:
22 A kormány nevében válaszadásra Rétvári Bencének adom meg a szót. Parancsoljon, államtitkár úr! DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügy i minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Ahogy visszaemlékezett az évfordulókra képviselő úr, valóban, az utolsó szovjet katona távozásával Magyarország végérvényesen az euroatlanti család tagja lett ismételten; tagjai lettünk hamarosan a NATOnak, majd pedig az Európai Uniónak is, elfoglaltuk azt a helyünket, amelyet Magyarország ezeregyszáz éves történelme itt, KözépEurópában egyértelművé tesz; elfoglaltuk a helyünket azok között az álla mok között, amelyektől nemcsak sok mindent kaptunk, de sokat adtunk is nekik, védtük őket kelet felől, és az európai kultúrát gazdagítottuk minden évszázadban. Ugyanakkor el kell mondjuk, hogy az a fajta térdre kényszerülése az akkori szovjet rendszernek n em egyfajta belátása volt annak, hogy elnyomásra, diktatúrára és önkényre nem lehet rendszert építeni, hanem térdre kényszerítették az akkori Szovjetuniót. Része volt ebben Ronald Reagan politikájának amerikai elnökként, része volt II. János Pálnak mint kö zépeurópai, lengyel pápának, és része volt Margaret Thatchernek is, aki az amerikaiak szövetségeseként nem kötött kompromisszumot az akkori szovjet kommunista rezsimmel. Az ő hármójuk összefogása nélkül talán nem vagy csak jóval később valósulhatott volna meg a rendszerváltás, talán csak jóval később vonultak volna ki Magyarországról is a szovjet csapatok. Ugyanakkor azt sokan nem sejtették még, pláne az első kormányból, hogy azért erre azok az elvtársak, akik akkor láthatólag visszavonulót fújtak, már éve kkel korábban készültek. Ha visszaolvassuk az MSZMPKB jegyzőkönyveit, jól láthatjuk, hogy Horn Gyula és társai már régesrégen tudták, hogy mi következik itt Magyarországon az úgynevezett rendszerváltás során, és készültek arra, hogy miként kell majd több párti körülmények között is a hatalmat fenntartani. Félresiklott valamelyest tehát a rendszerváltás olyan szempontból, hogy az egykori hatalom túlélői azután, miután ’94ben a magyar választók csalódottak voltak a jogállamiságban, hiszen nem hozta meg azt a jólétet, amit az európaiság, az Európai Unió számukra jelentett, visszahívták a hatalomba azokat, akik az elnyomó párt utódpártjaként kerültek be a magyar parlamentbe. Ugyanakkor, bár békés volt a rendszerváltás, de ez nem jelenti azt, hogy bármiféle rém tettet, amelyet a szovjet csapatok vagy a szovjet csapatok szuronyain hatalomra emelkedett Rákosi- és Kádárrendszernek az emberei itt végrehajtottak, azokat valaha is elfelejthetnénk. Ugyanakkor húsz év kellett a rendszerváltás ideje után ahhoz, hogy kik i ráébredjen itt Magyarországon is, hogy Magyarország érdekeiért, az erős Magyarországért csak egy magyar kormány képes kiállni. Nincs más az Európai Unión belül sem, aki a magyarok érdekéért kiállna, csak mi magunk. Éppen ezért fontos az erős Magyarország építése, ahogy ön is fogalmazott, egy szuverén Magyarország, önálló, önrendelkezési joggal rendelkező kormányával. Sokszor tapasztaljuk az Európai Unió részéről, hogy mintha a nemzetállamok ellen politizálna, miközben saját elvévé emelte a szubszidiaritás t, azt az elvet, miszerint a döntéseket a lehető legközelebb kell meghozni az emberekhez, a lehető legalacsonyabb szinten, ahol ez megoldható, és csak kisegítő jelleggel, legyenek bármiféle központosított brüsszeli, az európai bürokráciából érkező döntésho zatali mechanizmusok. Azt is láthatjuk, hogy teljesen félresiklik bizonyos európai politikusok gondolkodásában az európaiság eszméje, hiszen most, egy évvel az európai uniós választások előtt, amikor már elkezdték kampányukat, akár bizottsági tagok is, aki k az újraválasztásukért küzdenek, azt híresztelik, hogy ők erős emberek, pitbullok az Európai Unióban, hiszen a nemzetállamok hatásköreit, a nemzetállamok kezdeményezéseit le tudják tolni, és ahelyett erőből brüsszeli központi politikát tudnak megvalósítan i. Teljes mértékben félreértelmezi szerintem az a politikus, aki így fogalmaz, hogy Brüsszelből az egyes államok fővárosai ellen kell hogy küzdjenek, hiszen közösen egy népképviseleti szervnek a
