Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. február 26 (256. szám) - A Nemzeti Fenntartható Fejlődés Keretstratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - BENCSIK JÁNOS (Fidesz):
923 ki kell használni az új alternatív környezetkímélő technológiákban rejlő valamennyi lehetőséget, azonban nem hihetjük, hogy ez önmagában alkalmas lesz a válság megoldására. A fosszilis olaj, szén, gáz- és nukleárisenergiaforrások az összes energia 87,5 százalékát adták 1973ban, mintegy negyven esztendővel később még mindig csak 87,1 százalékot tett ki. Más oldalról ugyanez azt jelenti, hogy a megújuló energiaforrások növekvő használata még kismértékben sem tudta átvenni a fogyó, nem megúju lók szerepét. Ezzel együtt azt is tudnunk kell, hogy az ember az egyes alacsonyabb rendszerszerveződési szintek korlátait tudja csak kikerülni, és előbbutóbb beleütközik a bolygónk magasabb rendszerszerveződési szintjébe. Egy csapdahelyzet kezd körvonalaz ódni: a korábbi olcsó fosszilis energia felhasználásával egy magas energiaszintet igénylő globalizált ipari társadalmat hoztunk létre, 7 milliárdra nőtt emberiséggel, igencsak megnövekedett igényekkel. Kevesebb és drágább energiával ez az állapot nem lesz fenntartható. Tisztelt Országgyűlés! Szembe kell néznünk azzal a kínos kérdéssel, hogy valójában mi is okozza ezt az egyre gyorsuló környezeti, társadalmi és gazdasági szempontból fenntarthatatlan állapotot. (21.40) Alapvetően a globális tőketársaságok pén zéhsége. Mivel a gazdasági, pénzügyi logika diktálja a politikai döntéseket és gyakran társadalmi értékítéleteinket is, ezért hajlamosak vagyunk eltekinteni a gazdasági növekedés azon közvetett költségeitől, amelyek más területeken, a természeti környezetb en vagy a társadalomban az emberek mindennapi életében hosszú távon jelentkeznek. A globalizáció folyamatával ezek a hatások felerősödnek. A globális térben korlátozás nélkül áramló tőke szigorú versenyre kényszeríti az egyes országokat, amelyek sokszor kö rnyezeti és munkaügyi szabályozásuk gyengítésével, az egészségügyre, az oktatásra és a szociális ellátásokra fordított források visszafogásával igyekszenek vonzóvá tenni magukat a befektetők számára. Ez a fejlődési út azonban hiába növeli ideális esetben a nemzeti összterméket, az állampolgárok számára számos esetben az életminőség romlását, a társadalmi kohézió csökkenését, a vagyoni különbségek növekedését, a hozzáférhető közszolgáltatások minőségének kettészakadását, a törvény előtti egyenlőség gyengülés ét és a szolidaritás elvének elhomályosulását jelenti, ami a természeti környezet pusztulását is magával hozza. A gazdasági globalizáció kiveszi a hatalmat a közjóért felelős kormányok kezéből, s egy maroknyi tőkés társaság és pénzügyi intézmény kezébe jut tatja, amelyet egyetlen kényszerítő erő mozgat, a rövid távú pénzügyi nyereségre való törekvés. David Kortennel együtt vallom azt, hogy azokat, akik a rendszer rendellenes működésének költségeit viselik, megfosztják a döntéshozatal lehetőségétől, gyötrelme ik okait illetően a zavarodottság állapotában tartja őket a tőkés társaságok által uralt média, amelyik a válságot illetően szakadatlanul bombázza őket a hatalom birtokosainak észlelésein nyugvó értelmezésekkel. Ennek következtében a személyes és kollektív tudatukban képhiány, képhomály és képelfedés van. A világ legnagyobb tőkés társaságai által ellenőrzött és irányított tevékeny propagandagépezet állandóan arról biztosít bennünket, hogy a konzumerizmus a boldogság egyetlenegy útja, a piaci túlzások állami , kormányzati korlátozása a bajok igazi oka, és a gazdasági globalizáció történelmileg elkerülhetetlen és egyúttal jótétemény az emberiség számára. Valójában ezek mind mítoszok, amelyeket a pazarló mohóság igazolására propagálnak, és annak leplezésére, hog y az emberi intézmények világméretű átalakítása egy szűk körű elit kitervelt, kitanult és szándékos beavatkozásának következménye, amely elit pénze lehetővé teszi számukra, hogy az illúziók világában éljenek, távol az emberiség többi részétől. Tisztelt Képviselőtársaim! Az a szomorú helyzet, hogy a világméretű pénzügyi rendszer lekapcsolta a pénztermelést a reálvagyon létrehozásáról, és a kivonó, nem pedig a termelő beruházásokat méltányolja és jutalmazza. A tőkés társaságok eszményi világa a kö vetkezőképp néz ki. A világ pénzállományát, technológiáját és piacait világméretű tőkés társaságok ellenőrzik és irányítják. Közös fogyasztói kultúra egyesíti az embereket az anyagi boldogság közös keresésében.
