Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. február 26 (256. szám) - A Nemzeti Fenntartható Fejlődés Keretstratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP):
914 Alaptörvényünk szerint, ami a következőket is tartalmazza: “ Vállaljuk, hogy örökségünket, egyedülálló nyelvünket, a magyar kultúrát, a magyarországi nemzetiségek nyelvét és kultúráját, a Kárpátmedence természet adta és ember alkotta értékeit ápoljuk és megóvjuk. Felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, sze llemi és természeti erőforrásaink gondos használatával védelmezzük az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit. A természeti erőforrások, különösen a termőföld, a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, a melynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége.” Kitér arra is, hogy a magyar nemzet alapvető érdeke olyan gazdasági modell kialakítása, amely a társadalom fenntartható pénzügyi viszonyait teremti meg. A keretstratégia időtávja 2024ig tart, három parlamenti ciklust fog át, és erre az időszakra fogalmazza meg hazánk fenntarthatósági stratégiai céljait. Ez az időtáv szükséges és nem hosszú, én inkább minimális terjedelműnek tartom, mert nyilvánvaló, hogy a magyar gazdaság állapota, a nemzeti humán erőforrások helyzete, a csökkenő demográfiai adatok, a képzés, a munkahelyteremtés állapota, azaz a jelenlegi helyzet a jövőkutatók, az emberi lét célját legátfogóbban és leglényegesebben is megélő keresztén y egyetemes világ által kívánatosnak ítélhető fenntartható földi emberi létezés jellemzői között jelentős a távolság, aminek leküzdése csak fokozatosan történhet meg. A határozati javaslat általánosságban kimondja, hogy a keretstratégiában foglalt alapelve ket és a stratégiai célkitűzéseket a jogalkotásban többek között a költségvetés elfogadásakor is és a szakpolitikai stratégiai és programalkotásban folyamatosan érvényre kell juttatni. A határozati javaslatnak egyik fontos értéke az, hogy az állapotértékel ésen túl konkrét feladatokat fogalmaz meg a mindenkori kormányok részére. Eszerint létre kell hozni a fenntartható fejlődés ügyét érintő kormányzati döntések koordinációjáért felelős államtitkárokból álló testületet. (21.00) Ki kell dolgozni a fenntartható fejlődést mérő mutatókészletet. Az uniós és hazai fejlesztési források elosztásakor érvényesíteni kell a keretstratégia javaslatait. A kormánynak kétévente be kell számolnia a Fenntartható Fejlődés Tanácsa előtt a keretstratégia megvalósítását szolgáló ko rmányzati intézkedésekről. A keretstratégia értelmezi a fenntartható fejlődés fogalmát és annak elemeit. Kellő részletességgel megnevezi ezeket az ismérveket. Megnevezi a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos nemzetközi és európai uniós követelményeket, jav aslatot tesz a fenntarthatóság érvényesítésének intézményes formáira. Rövid, táblázatos összefoglalást ad nemzeti erőforrásaink jelenlegi állapotáról és a lehetséges válaszintézkedésekről. Tisztelt Ház! A javaslat képes arra, hogy a jogszabályalkotásban no rmaként, szabványként szerepeljen. A mindenkori jogalkotást, és ami fontosabb, a jogalkalmazást is arra kényszeríti, arra kéri, hogy kövesse, alkalmazza az irányokat és az elképzeléseket. Azért mondtam azt, hogy norma és szabvány, mert már a zsinórmértéket előttem szóló képviselőtársaim többen alkalmazták, de úgy kell ezt elképzelni, hogy bármilyen jogalkotási, bármilyen gazdaságpolitikai, bármilyen oktatáspolitikai, egészségpolitikai döntésnél, kormányzati döntés, országgyűlési döntés, de helyi, lokális, ö nkormányzati döntés esetében figyelemmel kell lenni azokra a keretekre, azokra az irányokra, amelyeket a keretstratégia rögzít és megkíván. Ezek az irányok sok esetben már determináltak, de célunk az, é s ezt pontosan fejti ki, hogy olyan irányokat és olyan döntéseket hozzunk, hogy minél közelebb kerüljünk a magyar nemzet sorsát tekintve a fenntarthatósághoz, és az életcéljaink közé tartozzon a nemzeti fenntarthatóság biztosítása ezen keretek között is. N e legyenek illúzióink, amíg a világban nem lesz egyértelmű konszenzus, hogy mit ért az emberiség a fenntarthatóság alatt, a fenntartható fejlődés alatt, milyen módon egyenlíti ki azt a számlát, amit eddig felelőtlenül “költött el” természeti javainak felha sználásával kapcsolatban, a természet állapotának rongálásával, addig nekünk sincs olyan sok reményünk. De az bizonyos, hogy ha nem teszünk semmit, akkor még ennél is kevesebb reményünk lenne.
