Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. február 26 (256. szám) - A Nemzeti Fenntartható Fejlődés Keretstratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - SZILÁGYI LÁSZLÓ (független): - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. ILLÉS ZOLTÁN vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár:
912 egyrészt rendszerszerű válaszokat adjunk a rendszerben létező problémákra, vagy legalábbis induljunk el ezen az úton, illető leg tegyük meg azokat a lépéseket, amelyek valóban láttatják azt, hogy nemcsak és kizárólag az operatív kérdésekben, hanem egyszerűen a távlatos gondolkodásban is mi, mint politikusok, mint döntéshozók gondolkodni tudunk. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Ujhely i István) : Szilágyi László képviselő úr, kétperces! SZILÁGYI LÁSZLÓ (független) : Köszönöm szépen. Hagyjuk a szövegértést, államtitkár úr, nem nagyon szoktuk érteni egymás szövegeit, legalábbis mostanában. Azt mondja a straté gia egy helyen - itt most egy teljesen más területre evezek , hogy a jövő nemzedékek terhére történő problémamegoldásnak vagy gyarapodásnak több formája lehet, mint például a nagyon hosszú távú működésre tervezett infrastrukturális beruházások miatti tehe tetlenség. Most ha a tervezett atomerőműre gondolunk, az egy nagyon hosszú távra tervezett infrastrukturális beruházás, ami centralizál, ami tovább növeli szerintem a függőségünket, ami ellenében hat annak, hogy a távlati cél, a fenntartható cél mégiscsak az, ha ebben egyetértünk, hogy az energiahatékonyságba, az energiatakarékosságba, az energiaönrendelkezésbe, a decentralizációba, a megújulók használatába kellene itt minél többet befektetnünk. (20.50) Ezt egyelőre nem látjuk. Látjuk az atomerőműves törek véseket, de nem látjuk a másik oldalon, hogy hogyan tudnánk decentralizálni, és hogyan tudnánk lejönni erről az egész helyzetről, ami tökéletesen fenntarthatatlan. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Illés Zoltán államtitkár úr! DR. ILLÉS ZOLTÁN v idékfejlesztési minisztériumi államtitkár : Köszönöm, elnök úr, és köszönöm, kedves képviselő úr, mert vártam. Én például az ön helyében ugyanezt mondtam volna, meg még mondjuk, a tárca önállóságának a megszüntetését, meg az összes többi ilyen dolgot, amike t önök szajkóznak. Csak a probléma a következő. A kormányzati felelősséghez lehetőség is tartozik, és döntéseket hoznak. Abból, hogy például nem egy önálló tárca van, nem az következik, hogy államtitkári szinten jól lehet dolgozni, vagy nem az következik, hogy rossz a miniszter tevékenysége. Kettő. Ha ön mondja az atomenergiát - miért, az milyen függőség, hogy a gáz ugyanúgy egy helyről jön? Az mennyivel jobb függőség ebben a tekintetben? Három. Az atomenergia tekintetében ebben a teremben nem tudom, hogy h ányan vannak, de hogy én biztos ellene vagyok, és azok közé tartozom, voltunk vagy ketten, ön akkor még nem volt parlamenti képviselő, és nézzék meg a jegyzőkönyveket, akik az országgyűlési határozat ellen szavaztunk. Tehát nekem aztán nem kell mondani. De mit tudok kezdeni azzal a ténnyel, hogy nincs időgépem, nem tudok visszamenni a hetvenes évekbe, és nem tudom megakadályozni: hé, emberek! Magyar Kommunista Párt politikusai, ne hozzátok meg ezt a döntést! Tehát ezzel a dologgal együtt kell élni. A tetejé be pont a függetlenségünket, az energiafüggetlenségünket biztosíthatja, hogy ha elégségesen sok fűtőelem van a haza területén, akkor egyfajta kiszolgáltatottság csökkentését eredményezek. De a tetejébe ez nem azt jelenti, hogy én ezt szeretném, én pont ell enkezőleg, a megújulókat szeretném, s ebben a teremben ezt mindenki tudja, és ezeregy alkalommal a kormányzat is ebbe az irányba nyomja a stratégiákat.
