Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. február 11 (251. szám) - A polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslat záróvitája és zárószavazása - ELNÖK (Jakab István): - HARRACH PÉTER (KDNP): - ELNÖK (Jakab István): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP):
83 ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Harrach Péter frakcióvezető úr, KDNPképviselőcsoport. Öné a szó. HARRACH PÉTER (KDNP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hallottunk az LMPs képviselő asszony részéről, lehet, hogy hattyúdal volt talán, egy frakcióbeli utolsó felszólalást, de mindenes etre egy ideológiai indíttatású és tévedésektől hemzsegő felszólalást. Indulatos volt ez a felszólalás. Egyetlen tévedést azért hadd említsek: beszélt a gyermeket nevelő nagyszülő vagy nagynéni mégis családnak számító együtteséről. Ha elolvasta volna a csa ládok védelméről szóló törvényt, akkor a gyámságról is olvasott volna. (Ertsey Katalin: Inkább a gyámságról szól, de nem erről van szó.) És ha azt elolvasta volna, hogy ebben a törvényben és ebben a definícióban minden gyermek családban él, akkor is, ha eg y szülője van, akkor is, ha egy élettársi kapcsolatban születik, ha elolvasta volna, és tudomásul veszi, akkor ilyen ostobaságokat nem mondott volna, mint amit most a beszédében mondott. (Derültség és taps a kormánypárti frakciókban. - Közbeszólás ugyanott : Úgy van.) Még egyszer szeretném világosan kimondani: minden gyermek egyforma, és minden gyermek családban él. Nézzünk egy másik kérdést, a párkapcsolatok kérdését: tessék tudomásul venni, hogy nem minden párkapcsolat alkot családot. (Közbeszólások a korm ánypárti frakciókból: Úgy van.) Például az egyneműek kapcsolata soha nem fog, és eddig sem alkotott családot. (Taps a Jobbik és a kormánypártok padsoraiban. - Közbeszólások ugyanott: Így van.) Semmi bajunk az egyneműek kapcsolatával (Közbeszólások az MSZP és az LMP soraiból.) , önök tudják, hogy mi a bajunk persze. Tiszteljük a személyes döntést, mindenkinek magánügye, de ne tegyük mintává a családban élők számára. Tiszteletünk és megbecsülésünk jeleként egy önálló törvény rendelkezik az egyneműek élettársi kapcsolatáról. A másik párkapcsolat azoké, akik nem választják különneműként a házasságot. Szabad döntést hoznak, egy szabad életformában való élés kedvéért. Miért akarjuk rákényszeríteni a házasság jogkövetkezményeit azokra, akik úgy döntöttek, hogy nekik nem kell a házasság? A harmadik pedig a házasság, akik vállalják, hogy a társadalom előtt is egy, szándékuk szerint hosszú távú vagy akár életre szóló és a gyermekek előtt is nyitott párkapcsolatot létesítenek. És ha megfigyelte a mondanivalómat, akkor a mondanivaló központjában a gyermek áll. Az a gyermek, akit akár egy szülő vállal, akár élettársi kapcsolatban élő szülő, akár házasságban élő szülő. Az ő érdeke a legfontosabb számunkra. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.) ELNÖK ( Jakab István) : Köszönöm, frakcióvezető úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra jelentkezett Lendvai Ildikó képviselő asszony, MSZPképviselőcsoport. (Felzúdulás a kormánypárti oldalon.) Megadom a szót a rendelkezésre álló időkeret mértékéig, 1 perc 3 máso dperc. Öné a szó. LENDVAI ILDIKÓ (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Végig azon gondolkodtam, kedves képviselőtársaim odaát, miért érte meg maguknak ez a családjogi kis manőver. (Nagy zaj, az elnök csenget.) Miért érte meg, hogy a parlamentet olyan kőkonzer vatív testületnek mutassák be, amelyik életidegenül gondolkodik, és feltehetőleg csak a gravitáció hozta le a fáról? Mit gondolnak önök? Azt hiszik, hogy attól lesz több házasság, hogy azt mondja otthon a férfi az élettársának, hogy anyukám, menjünk az any akönyvvezetőhöz, mert kikerülünk a családjogi fejezetből? (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Vagy ettől lesz több gyerek? Vagy ettől lesz, nota bene, kevesebb meleg? Azért lesz valaki meleg, hogy bekerülhessen a Ptk.ba, ha ott van a minta? Hát hol tetszen ek élni?! Ezzel a döntéssel csak azt bizonyítják, hogy a parlamenti többség nem érti, nem ismeri az életet, és nem is akar alkalmazkodni hozzá. (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban.) A parlamenti többség és az élet vitájában pedig, mint mindig, most is a z élet fog győzni.
