Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. február 26 (256. szám) - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - A határon túli magyarokra vonatkozó feladatok végrehajtásáról szóló beszámoló, valamint a határon túli magyarokra vonatkozó feladatok végrehajtásáról szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - SZÁVAY ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
778 meghallgató ülései, hiába a semjéni kommunikáció arról, hogy a kormány nemzetpolitikáját a MÁÉRT határozza meg, hiába a beszámolóban hosszasan sorolt szimbolikus eredmények és elfogadott különféle dokumentumok, ha érdemi eredmények sok esetben hiányoznak. Itt az ideje, hogy a Magyar Állandó Értekezleten végre az elszakított magyarság megerősödését sz olgáló gyakorlati döntések szülessenek, és annak tevékenysége ne merüljön ki pusztán a politikai eszmecserében. (10.50) A nemzeti jelentőségű intézmények koncepcióját szintén első perctől kezdve támogatjuk. Nagyon fontos és jó kezdeményezés, hogy elcsatolt területeink nemzetstratégiailag jelentős intézményei normatív alapon kaphassanak magyar állami támogatást. Ahhoz azonban, hogy munkájukat a legmagasabb szintű hatékonysággal végezhessék, alapvető fontosságú a kiszámítható működés. A kezdeményezés tehát ör ömteli, de a megvalósulást sajnos ez esetben sem lehet kritika nélkül szemlélni. A probléma magvát itt is, akárcsak a MÁÉRT tagszervezeteinek kiválasztásakor, a kormányzat indokolatlan szelektálási stratégiája jelenti. Már a kritériumrendszer elfogadása is elképesztő körülmények között zajlott. Miközben Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár asszony és az általa vezetett, személyi állományában egyébként igencsak gyengén bútorozott nemzetpolitikai államtitkárság azt hangsúlyozta, hogy a Magyar Állandó Értekez let dolgozza ki a kritériumrendszert, a MÁÉRTnak valójában csak arra volt lehetősége, hogy a Fidesz javaslatát sebtében véleményezze. Az ellentétes javaslatoknak még a kifejtését is olyan arcpirító módon igyekeztek lehetetlenné tenni, hogy az ellenzéki pá rtok csupán két órát kaptak arra, hogy szervezetük álláspontját az ülés közben kialakítsák. A valóban nagy fontosságú nemzetpolitikai stratégia véleményezésére is csupán két nap állt rendelkezésünkre. Ezután már nem lepődünk meg azon, hogy a konkrét intézm ények összeállításakor az ellenzéki pártoknak még javaslattételre sem volt lehetőségük, nemhogy a döntéshozatalban részt venni. A létrejött, 56 intézményt tartalmazó lajstrom ennek megfelelően kizárólag a kormánypártok kényekedve szerint állt össze, és az objektív kritériumok helyett számos intézmény esetében a Fidesz baráti kapcsolatai döntöttek. Az önkényes, nem szakmai alapú döntéshozatalra számos példát lehet hozni. Az erdélyi Vice településen két szórványkollégium működik, azonban ezek közül csak az e gyik kapott kiemelt támogatást. Délvidéken a Vajdasági RTV helyett, amely átfogja a magyarlakta településeket, a Vajdasági Magyar Szövetség párttelevíziójának tekintett Pannon RTV vált nemzeti jelentőségűvé. De a lista erősen kritizálható azért is, mert Dé lvidékről nem szerepel rajta egyetlen színház, lemaradt számos fontos gimnázium, és nem került fel a listára a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete sem, miközben a többi régió pedagógusszervezetei bekerültek az 56 intézmény közé. Hasonlóképpen visszás, hogy a külhoni cserkészszövetségek közül egyedül a felvidéki kapta meg a kiemelt státust. Kárpátalján az okozott felháborodást, hogy a beregszászi Sion Rádió, a Bethlen Gábor Gimnázium és a Técsői Református Líceum sem lett nemzeti jelentőségűvé nyilvánítv a. Szomorú tény, de ezek után eredménynek és nem természetes jognak kell tartanunk a nemzetpolitikai konszenzus fontosságát folyamatosan hangsúlyozó kormányzat abbéli engedményét, hogy az idei évtől a hazai ellenzéki pártok is élhetnek, no persze nem a bel eszólással, de legalább a javaslattétellel a nemzeti jelentőségű intézmények éves felülvizsgálata során. Ki kell emelnünk a külhoni magyar óvodák éve programot. Örömteli, hogy ennek kapcsán nemcsak a kezdeményezés volt jó, de saját tapasztalataink és az ér intettek véleménye szerint a kivitelezés is gyakorlatilag hibátlan volt. Nagyon fontos, hogy olyan technikákat igyekeztek a szakemberek meghonosítani a külhoni óvodákban, amelyeket Magyarországon már sikerrel alkalmaztak. Szintén fontos, hogy ezeket a metó dusokat - legyen szó akár a Tímármódszerről vagy a
